Szózat, 1922. október (4. évfolyam, 225-250. szám)
1922-10-01 / 225. szám
* Lágy háládatos A háború előtt bejárt hozzánk egy szegény varrónő a házba. (Ma már ez sem szokás.) Pedig sánta is volt egy kicsit. Volt neki vagy 20.000 korona keservesen összeizzadott pénze is, amivel nem tudott mit kezdeni. Hozzám fordult, hogy értékpapírokat szeretne vásárolni vele. Vegyek neki valamit. Az ilyen megbízás nem valami kellemes, mert ha nyer az illető, azt mindig a maga zsenialitásának tulajdonítja; ha pedig veszít vele, óhatatlanul szemére hányja annak ,aki tanácsolta vagy tette. Azonban hát nem nagy sor, az egész, megtettem neki. Azonban akkor még én sem igen tudtam, mi az a börze (hej, tudja már azóta Kaszás Matyi kubikos is!), de egy beavatott ismerősöm izt mondta: — Végy neki egy kötés Ganz-Danubiust! — Mi az a Ganz-Danubiusz ? — Ne törődj vele. Egy kötés belőle 5 darab 3600 korona , 181000 korona. Még marad is 1000 koronája szegénynek. Emelkedni fog. Vettem. Átadtam. Leszámoltam. Emelkedni fog. Pár hét múlva zord arccal jelentette, hogy papiros leszállót! darabonkint 3500 koronára. Htt ő máris 500 koronát veszített. Hű fene! Egy darabig takargattam a feem. De mivel azt mondtam volt neki, hogyemelkedni fog, és kétségbeesését láttam, báj. — Itt is sok magyar volt, akik Amerikába szándékoztak kimenni. Ezek a magyarok már legnagyobbrészt a megszállott magyar területekről vándoroltak ki. Az utasok legnagyobb részét azonnehezemre esett, kiizzadtam az 500 köronát neki. Majd megfizeti a jó Isten, ügy is lett. A borzasztó évek alatt már elfelejtettem az egész esetet, amikor nemrég az utcán találkoztunk vele. Különös! Már nem sántított, ellenben gyönyörű selyemruha volt rajta és amolyan ötvenezer koronás kalap. Az igaz, hogy nyolc évvel idősebb volt, de tizenöttel fiatalabbnak látszott. Ugyan mi történhetett ezzel, hogy már a Schliffinger-családba tartozik.* Iszonyú bőbeszédűségéből kitetszett a következő: Ő a 18.000 koronán vett öt darab papirost (persze irántam való tiszteletből) megtartotta s most nemrég eladta darabját 800 ezer koronáért. Ez együtt négy millió korona. (!) Ebből hárommillió koronáért vett egy gyönyörű villát és még maradt egymillió korona hozománya. Jelenleg egy nyugalmazott miniszteri tanácsos menyasszonya és azonnal meglesz az esküvő is, mihelyest a villájukból őméltósága kiszeli h hozzá a három családnyi kényszerlakót, akiket még a proletárdiktatúra ültetett bele. (No, ezek is várhatnak, szegények!) Az én ötszáz koronámról őnagysága nem szólt egy árva rokkantást sem. Bizonyára elfelejtette. De igazán szólva, egy ilyen bagatel dolgot nem is érdemes az embernek a fejében tartogatni. * Ez a szó legújabb pesti kávéházi termék Jelenti az olyanvalakit, aki tegnap még kopott, szegényes senki volt, ma peddig már elegánsan öltözködik és selyemben voccol. 4 1922 OKTÓBER 1 VASÁRNAP Kivándorló magyarok között A magyar kormány kikiülttéseinak körútja a nyugateurópai kikötővárosokban — Kószó István bülügyi államtitkár nyilatkozata Dr. Kószó István belügyi államtitkár és Aldássy József min. tanácsos a kormány megbízásából külföldön jártak, hogy a kivándorló magyarság helyzetét Európa nagyobb városaiban és kikötőiben tanulmányozzák. Hétfőn, 25-én tértek vissza Budapestre. A Szózat munkatársa meglátogatta Kószó István államtitkárt, aki utazása köziben szerzett tapasztalatairól többi között a következőket mondotta: " A kormány megbízásából augusztus 18-án keltem útra Aldássy József miniszteri tanácsossal, a belügyminisztérium kivándorlási osztályának vezetőjével, hogy megtekintsük Európa nagyobb kikötővárosait és a helyszínen tárgyaljunk azokkal a hajósvállalatokkal, amelyeknek a magyar kormány a kivándorlók szállítása tekintetében engedélyt adott. A mai viszonyok között fontosnak tartottuk megállapítani, hogy körülbelül mennyire tehető azoknak a magyar kivándorlóknak a száma, akik a megszállott területekről vándoroltak ki és hogy mi késztette őket erre a lépésre. Ennek megállapítása céljából fölkerestük a kikötőkben, illetőleg a hajósválalatok Szállóiban összegyűjtött kivándorlókat és közvetlen érintkezés útján szereztük be információinkat. — Először Paksba mentünk, ahol a magyar követségen Praznovszky Iván meghatalmazott miniszter úrnál érdeklődtünk aziránt, hogy Franciaországban a háború alatt elpusztított területek újjáépítési munkálatainál, továbbá a bányavidékeken vannak-e magyarok. A követségen azt az értesülést nyertük, hogy Lenz környékén a bányavállalatok szolgálatában tényleg, vannak kivándorolt magyar munkások. Erre az értesítésre kimentünk ifttsi Montignibe, ahol ezeknek a bányavállalatoknak a központi vezetősége van. Itt az egyes tárnákban kerestük fel a munkásokat, majd később otthonaikban látogattuk meg őket. A magyar munkások legtöbbnyire családjukkal együtt vannak kint. Több mint száz ember talált elhelyezésre a francia bányavidéken. Akiket a szakszervezeti kényszer üldözött ki . Ezeknek a munkásoknak a legnagyobb része Csonka-Magyarországból vándorolt ki, igen jól el vannak látva életemmel, ruhával és általában minden szükségessel. Mikor kivándorlásuk okai felől kérdezősködtünk, azt a választ kaptuk, hogy azért vették kezükbe a vándorbotot, mert Magyarországon a szakszervezetbe való belépési kényszer miatt a munka szabadsága és folytonossága veszélyeztetve van. Miután pedig külföldön a munkásoknak nem kell belépni a szociáldemokrata szakszervezetbe, ennélfogva az állandó munkát kedvelő, szorgalmas emberek megélhetése sokkal jobban biztosítva van, mint Magyarországon. Az itteni munkások naponként 17 26 frankot keresnek, azonkívül családi pótlék címén egy zónáért. Nyert tehát az utcasarkon való pár másodpercs illetlen ácsorgással 13.990 magyar koronát. • De nem ajánlom, hogy most csinálja utána valaki e próbát: gyermek után naponta 1 frank, két gyermek után 2.50 frank, három gyermek után 4.50 frank, minden további gyermek után pedig 1 frank jár. Megtekintettük a lakásokat is. Ezek teljesen új építkezések, tiszták és egészségesek. Tüzelőanyagot minden munkás ingyen kap a bányavállalattól. Gondoskodás történt arról is, hogy előnyös áron és kön- nyűszerrel tudják megszerezni a közszükségleti cikkeket, így például a ruhaféléket. Minden lakás- hoz tartozik egy 220 négyszögöl területű kert is. Az építkezési munkálatoknál szintén vannak magyarok alkalmazva. Itt egy szakmunkás 8 órai munkaidő mellett megkeres naponkint 35 frankot, azonban a munkások legnagyobb része 10—12 órát is dolgozik. Magyar ábescés könyveket kérnek a munkások — Arra kértek bennünket, hogy küldjünk ki nekik magyar ábécés könyveket, mert ők maguk akarják gyermekeiket magyarul írni és olvasni megtanítani. Ez annál könnyebben megtehető, mert mind a bányatelepen, mind az építkezéseknél a magyarok egy csoportban laknak. A bányatelep igazgatósága nagy elismeréssel nyilatkozott a magyar munkások szorgalmáról, munkakedvéről és teljesítőképességéről. .A munkások megtakarított tőkéjüket szeretnék hazaküldeni, ezt azonban csak úgy akarják megtenni, ha a Devizaközpontnál nem kell magyar koronára beváltani pénzüket, mert a megtakarított tőkéjüket frankban szeretnék megőrizni és azt csak akkor akarják beváltani, ha ingatlant tudnak szerezni. A párisi magyar követségen tárgyaltunk erről a kérdésről és követünk megígérte, hogy a külügyminisztérium útján javaslatot fog tenni a magyar kormánynak a munkások megtakarított és hazaküldendő pénzével szemben kivételes intézkedések foganatosítására. Szükséges ez azért, mert máskülönben a bankok fogják átvenni ezeket az összegeket és más állam valutájában más államban fogják elhelyezni ezeket a tőkéket. Ezáltal ezeknek a derék munkásoknak Magyarországgal való kapcsolata mindjobban meg fog lazulni és lehetetlen lesz számukra, hogy Magyarországon ingatlant szerezzenek. -r~ Párisba való visszatérésünk után Havreba akartunk menni, ott azonban éppen akkor tom-bolt a kiskörömirakások sztrájkja által előidézett felfordulás. Ennek következtébeen Antwerpenbe mentünk, ahol a Red Star Line hajósvállalat hajóit és szállóit tekintettük meg. Majd megvizsgáltuk a hajók élelmezési viszonyait, megszemléltük a hajóraszállítás mozdulatait és több hajó elindulását és beérkezését figyeltük meg. Kivándorolnak a megszállott terület magyarjai ban lengyelek, főként lengyel zsidók tették, akiknek jórésze Kanadába, másrészt pedig Délamerikába ment. A hajók berendezése eléggé megfelel a céljának, az élelmezéssel az utasok általában meg voltak elégedve. A megszállott területekről való magyarok csaknem valamennyien azt mondották, hogy amint a megszállott területek felszabadulnak, rögtön visszatérnek hazájukba. A Csonka-Magyarország területéről való kivándorlók, hogyha sikerül nekik tőkét szerezniük, Amerikában, szintén vissza fognak térni hazájukba. Különben is — mondották — csak azért vándorolnak ki, hogy megkönnyítsék az ittmaradó magyar testvéreik megélhetését, mert az ő számukra odakint már elő van készítve a munkaalkalom. — Antwerpenből Brüsszelbe mentünk, ahol külügyi képviseletünknél érdeklődtünk a kivándorlás körül szerzett tapasztalatokról és különösenn az útlevelek kiállításánál szokásos eljárásról. Innen Rotterdamba mentünk, ahol a Holland-Amerika- Line hajósvállalat hajóit szemléltük meg, továbbá megtekintettük ennek szépen kiépített szállóit is. Magyarokat itt is találtunk. Úgy e hajósvállalat, mint a Cunard-társaság szállóiban az ellátás kielégítő és a berendezése is megfelelő. Angliában , Rotterdamból a Noordan-hajón Angliába, Plymouthba érkeztünk, innen pedig vasúton Bonbonba mentünk, miután legnagyobb szerződéses hajósvállalataink egy részének igazgatósága Londonban van. Ez igazgatóságokkal folytatott tárgyalások után eljártunk a követségen, ahol Aift'Iskay külügyi tanácsos informált bennünket az ottani helyzetről. — Londonból Southamptonba mentünk és 4M a Cunard, a Trans Atlantic és a Withe Star hajóit és szállóit szemléltük meg. Ezek a hajók pazarul, fényes pompával vannak berendezve és még a III. osztályú utasok fülkéi is tágas, kényelmes és egészségügyi szempontból kifogástalan helyiségek. Innen hajón Cherbourgba mentünk, ahol a Trans Atlantic és a Withe Star épületeit, többek közt a Royal Mail-szállót és több hajónál a tanderekről való beszállást szemléltük meg. ’■ — Innen vasúton mentünk Havreba, ahol húsz magyar testvért találtunk és ezek egy kivételével mind a megszállott területről jöttek. Az Olympic hajóval, valamint a Lafayette hajóval igen sokan mentek Amerikába. A Trans Atlanticvállalat igen szépen oldja meg a kivándorlók szállításának kérdését. — Havreból ismét Parisba tértünk vissza és onnan szeptember huszonötödikén érkeztünk Budapestre. Feladatunkat nem tudtuk egészen megoldani, mert sem a német, sem az olasz kikötőkbe nem látogathattunk el. Én ugyanis úgy számítottam, hogy szeptember nyolcadikára már vissza tidunk érkezni, minthogy azonban eddigi utazásunk is már tizenhét napnál tovább tartott és engem hivatalos teendőim haladéktalanul hazaszólítottak, kénytelenek voltunk utunkat félbeszakítani. Eljárásunkról és tapasztalatainkról terjedelmes jelentést fogunk beterjeszteni a belügyminiszter úrhoz és ennek keretében meg fogjuk tenni az eddigi eljárás megfelelő módosítására vonatkozó javaslatainkat is. Kibukott a Kisantant a népszövetségi tanácsból A népszövetségi tanács utolsó ülése Genf, szeptember 30. A népszövetségi gyűlés ma délelőtt tartotta utolsó ülését. A két új tagsági hely Uruguaynak és Svédországnak jutott. A kisantant ellenben egyetlen egy helyet sem kapott, mert Jugoszláviára csak 15 szavazat esett. A népszövetség teljes tanácsa most már a következő államokból áll: Angolország, Svájc, Olaszország, Japán, Spanyolország, Belgium, Svédország. A népszövetség tagjainak körében élénk megbeszélés tárgya, hogy a kisantantnak minden erőlködése ellenére sem sikerült helyet kivívnia a népszövetség tanácsában. Kétségtelen, hogy a nemzetközi közvélemény nem kedvező a kisantantra, amelynek állítólagos hírneve csupán a cseh propagandára támaszkodhatik, a többi nem érdekelt államban nincs gyökere ennek a hírnévnek. Az eredmény Magyarország számára rendkívül jelentőségteljes nemcsak azért, mert a kisantant vereségével egyértelmű, hanem azért is, mert a tanácsban Svédország és Uruguay, vagyis két ,valóban semleges állam intett be