Szózat, 1922. november (4. évfolyam, 251-275. szám)
1922-11-01 / 251. szám
2 röpített világgá, melyek később nem bizonyultak igazaknak. A legnagyobb kétkedéssel fogadjuk ezt a jelentését is. Tudjuk ugyan, hogy Nittire a szociateráknak kedvező rendeletek megalkotásáért a fascisták egyes rétegei nehezteltek, de ez nem lehetett ok arra, hogy letartóztassák az urópai nevűkitűnő politikust. Lelkes tüntetések a király mellett A budapesti királyi olasz követség az új kormány megalakulásával kapcsolatosan kiegészítésreéppen az alábbiakat közli: Az eddig már felsoroltakon kívül a koralány tagjai még Gentile közoktatásügyi miniszter és Tangorra kincstári miniszter. A tegnapi nap folyamán nagy tömeg élén fascisták és nacionalisták vonultak a Quirinát elé, akik lelkesen éltették a királyt. Kisebb lényegtelen incidensektől eltekintve az ország általános helyzete nyugodt. Az új kormány letette a hivatalos esküt Bécs, október 31. Az új olasz kormány ma letette a hivatali esküt. Mussolini miniszterelnök a prefektusokhoz körrendeletet küldött, melyben hangsúlyozza, hogy a király bizalmából átvette a kormány vezetését. Valamennyi államhivatalnoktól elvárja, hogy kötelességét a haza érdekének megfelelően mindenki példásan teljesítse. A rendelet így végződik: „Én adok példát erre A Rómába bevonult fascista sereg ma megkoszorúzta az „Ismeretlen katona“ sírját, azután ünnepélyes menetben a Quirinál elé vonult és bemutatta a királynak a fascista sereg hódolatát. Ezután a sereg négyes tanácsa parancsot adott ki, amelyben elrendelte a nacionalista tábor azonnali leszerelését. A római pályaudvarokon különvonatokat készítettek elő, amelyekkel hazaszállították a vidéki fascistákat, kik a hódoló felvonulás alatt a rendes sorkatonasággal együtt látták el a Quirinál előtti díszőrséget. Mussolini eskütétel előtt tájékoztatta a királyt az általános helyzetről. Az eskütétel után a király meleg kézszorítással tüntette ki a minisztereket és szerencsét kívánt nekik nehéz feladatuk megoldásához. Viktor Emánuel kifejezte bizalmát, hogy a fascista önfeláldozás előmozdítja majd a nemzet javát. Róma polgármestere ma tisztelgett a miniszterelnöknél, aki örömének adott kifejezést a főváros törhetetlen hazafias viselkedése fölött. A szocialista lapok támogatóiknak tetemes megcsappanása miatt ma bejelentették, hogy megszüntetik megjelenésüket, így a Turati-párti Giustitia és a trieszti 11. Lavoratore című kommunista lapok. A demokraták lapja, a MVBében az egész világon ismeretes Corriere della Sera Li — hír szerint — ezzel a szándékkal foglalkozik, de ez igazán nem valós okul. A Berliner Zeitung am Mittag római jelentéseszerint a vezető kommunistákat letartóztatták. Hír szerint számos szocialista-kommunista vezérember Svájcba és Bécsbe szökött. „Esküszöm . ” Róma, október 31. A Mussolini-kormány eskütétele a következő formaságok szerint történt. A király elolvasta az eskümintát, amely így hangzik: — Esküszöm, hogy hű leszek királyomhoz és törvényes ivadékaihoz. Esküszöm, nagy hiven megtartom az alkotmányt és az állam alaptörvényeit, amelyek elválaszthatatlanok királyom és törvényes ivadékai érdekeitől, valamint hazám boldogságától. Mussolini, aki a miniszterekkel együtt a király körül állva hallgatta az esküminta elolvasását, erre előlépett és karjait fölemelve, érces hangon mondta: — Felséges Uram, mindezekre esküszöm! A király annyira, meg volt hatva, hogy megölelte és megcsókolta Mussolinit. Mussolini után a többi miniszter ugyanily formaságok szerint tette le az esküt. Kittit nem fogták el a fascisták Berlin, október 81. A Mussolini-kormány programmjának első pontjai a római kormánykörök kijelentése szerint: a hadsereg újjászervezése, az Egyesült Államokkal való pénzügyi tárgyalások és a november 4-iki győzelmi ünnepély. Rómából megcáfolják azt a hírt, hogy Nittit a fascisták elfogták. A fascista diadal visszhangja Németországban Bécs, október 31. (A Szózat tudósítójának telefonjelentése.) Berbiből jelentik: Az olaszországi események német politikai körökben erős visszahatásra találtak, amit Stresemannak, a néppárt vezetőjének Braunschweigban tartott beszéde elárult. Stresemann szerint tartani kell attól, hogy Németország nacionalista körei hasonlóan ilyen mozgalomra szánják el magukat, ami ellen azonban a centrumnak egyik orgánuma máris fölemelte szavát és egyúttal figyelmeztetést intézett a nacionalista elemekhez, hogy a német nép nem vállalkozhatik ilyen kalandra. A nemzetiek körében azonban utalnak a fascisták nemzetközi összeköttetéseire és rámutatnak arra, hogy Mussolini akciójának erőteljes megindítása előtt Berlinben járt, ahol ugyan hátoldali politikusokkal, köztük Rathenauval is tárgyalt, de ugyanakkor a jobboldal képviselőivel, sőt a jobboldali lapok szerkesztőivel és kiadóival, köztük Wittle-val is tárgyalt. Nem sokkal utána, Mussolini generálisa Capello is Berlinben volt és ott tartózkodott mindaddig, amiig az olaszországi események hirtelen fordulata hazájába nem szólította. Jellemző — mondják a baloldali lapok —, hogy Capello olyan kaszárnyában szállt meg, amely nacionalista érzelmű tisztek vesztése alatt áll és németországi tartózkodása alatt Németország csaknem valamennyi nevesebb nacionalista katonatisztjével politikai jellegű megbeszéléseket folytatott. Jugoszláv vélemény a fascisták előretöréséről Belgrád, október 31. A belgrádi Novi Liszt foglalkozik a fascisták győzelmével és a lobbi közt azt írja, hogy új tényező támadt tegnap óta Jugoszlávia szomszédságában, amennyiben a fascizmus hivatalos szentesítést nyert Olaszországban azzal, hogy kormányra került. Ha Mussolini nem ismeri el a rapallói szerződést, az semmit nem változtat Jugoszlávia magatartásán. Mussolini együtt akar működni a szövetségesekkel Róma, október 31. Mussolini miniszterelnök a következő táviratokat intézte Poincaréhez és Bonar Lanához: Uralkodóm felszólított, hogy mint a Vittorio Veneto Olaszországénak képviselője magamra vállaljam a kormányzással járó felelősséget. Súlyt helyezek arra, hogy haladéktalanul legszívélyesebb üdvözletemet küldjem ama nemzetek kormányfőineké, melyeknek barátságát a győzelem elérése végett közösen ontott vér megpecsételte. Bízom benne, hogy ama feladatom teljesítésénél, hogy megvédjem legfontosabb nemzeti érdekeinket, amelyek a béke és a világ civilizációjának érdekeivel összeegyeztethetők. Olaszország, miként magam is őszintén óhajtom, számíthat a szövetségesek barátságos szolidaritására, amelyet politikai együttműködésünk sikere szempontjából nélkülözhetettermeik tartok. Mussolini lord Curzan angol külügyminiszterhez is intézett üdvözlő táviratot. Október előjátéka Írta: Quintus* Gróf Károlyi Mihály hazaáruló műveletein a figyelmes szemlélő nagyobb megfeszítés nélkül is észreveheti, hogy azokban a rosszindulatú lélek mellett a fogyatékos értelem gyönge ítélőképessége is szerepet játszik. Talán része van ennek abban is, hogy ellene sem politikai ellenfelei, sem a kormányhatóságok sohasem alkalmazták a felelősségnek azt a kellő mértékét, ami például Páriában Bolo pasát a vesztőhelyre vitte. De ő maga is aligha tudta tisztán, talán nem tudja még ma sem, hogy azt a gonosz politikai játékot, amit ő éveken át művelt, az egész világon mindenütt hazaárulásnak ismerik és háború idején halállal büntetik. Az pedig magától értetődik, hogy az ő lelki szegénysége semmiképpen sem menti a nagy összeomlást átélt nemzedék és a történetírás színe előtt az ő felelősségre vonását elmulasztott kormányférfiakat. Károlyi, mint tudva van, a háború kitörésekor, Amerikából hazatérőben esett francia fogságba, de onnan már 1911 őszén Spanyolországon és a tengeren át vergődött Genovába, azután pedig olasz földön át haza. Akkor még Olaszország sem üzente volt meg a monarchiának a háborút. Kinek, milyen módon és milyen ígéret fejében köszönhette a francia körmök közül való szabadulását, — amelyek pedig ugyanakkor a beteg gróf Pejacsevich Tivadar volt minisztert el nem eresztették — ezt máig sem tudni. A gyanú az volt és az ma is, hogy a gróf a francia kormánynak bizonyos ígéreteket tett. Ő maga a gyanú alól nem iparkodott magát soha tisztázni. Tett vagy nem tett ígéreteket, a régi államrendszer és a harcoló hadsereg megbontására szolgáló tevékenysége mégis azonnal az olasz hadüzenet (1915 május 23.) után kezdődött, talán már valamivel azelőtt is. * Az itt foglalt érdekes leleplezéseket fő munkatársnoknak a Magyar Élet folyóirat ma megjelenő számában foglalt nagyobb tanulmányából szakítjuk ki. A szerk. És itt egy új, érdekes és fontos kalandoregyéniség lép fel a Károlyi-színpadra. Egy azok közül, akiket a pesti éjjeli kávéházak nevelnek a szerencsétlen ország nyakára. És akiknek kijegecesedett tiszta típusa Kéri Pálban tudott megtestesülni. A háború előtti szubverzív fővárosnak ezekről az eszes, de tökéletesen lelkiismeretlen kávéházi alakjairól külön feladat lesz majd a történetírás számára helyes képet vetni. Ez az új alak bizonyos Török János nevezetű kalandor volt. Magyarosított név. Eredetileg Tochnak hívták és azok közé tartozott, akiket a lipótvárosi tréfa a Steh-Kriszt névvel illet, mivel állva keresztelték meg és nem a pólyában fekve. Ami természetesen nem lett volna baj, hacsak nála lelki haszonnal járt volna e keresztség. Toch-Ternik János — elég különös — görög katolikussá keresztelkedett ki, de később római katolikussá vedlett, majd meg visszavedlett görög katolikussá. Talán Károlyi szívességéből a római „graeco románomban“ pappá nevelkedett, de aligha volt meg benne erre a lelki készség. Emiatt nem is szentelték föl. Károlyi visszatérte után sietett azoknak ,a született kalandoroknak a számát sempontani, akik a hazatért Catilina körül lebzseltek tőle és általa várták e földöm való nagyobbrendű üdvözülésüket. Névsorukból itt csak a következőket elég emliteni: gróf Batthyány Tivadar, Hock János, Szabó Ervin, Kéri Pál, Diner-Dénes József, Kunfi Zsigmond, Landler Jenő, Lovászy Márton, Fényes László, Bőhm Vilmos stb. Károlyi később Olaszországba küldte vissza Török Jánost futár gyanánt, eddig még apróval ki nem derített megbízással. Török, aki már a hadüzenet előtt is járt ott, Svájcon át kerülte ki a harcvonalat és Károlyinak egy ajánlkozó levelét vitta egyenesen Sonina, akkori olasz miniszterelnöknek. Ez a szövege szerint mindeddig ismeretlen, de tartalmáról elég jó adatok vannak. A levél szövegét különben szintén Consten döntette ki. Másolatának ott kell lennie a hadbíróság vagy a honvédelmi minisztérium iratai közt, a Károlyi-csomóban, ha ugyan Károlyi a maga uralkodása idejében ezt is meg nem semmisítette. A Soninóhoz intézett nemeslelkű ajánlkozás értékéről egyébiránt elég bizonyságot tesz az a körülmény, hogy Sonino Károlyi „futárjának“, Török Jánosnak, passe-partout állított ki valamenynyi olasz polgári és katonai hatósághoz. Mit végzett ott az ellenség földjén Károlyi futárja, nem fontos, mert hiszen komoly foganatja nem volt; ezt pedig ő tudja legjobban, hogyan és mikor tudott (a dátum nem fontos), bántatlanul hazavergődik Budapestre. Ellenben fontos az, hogy megbízása és útja felől itthon Consten révén már előre értesültek a hatóságok. Mivel azonban Károlyi személyének katonai jellege volt, Hohenburger altábornagynak, a honvédelmi igazságügyi osztály akkora fejének jutott a feladat, hogy erre a hazaárulásra még jókor rátegye a kezét Ez pedig a futár, Török János elfogásával kezdődött. Természetesen gróf Károlyi Mihály elfogásáról és árulási pörbefogásáról is szó volt, ez azonban egyelőre megint csak azért maradt el, mivel őt a Háztól való kiadásig —a cinkos hívei szerint — képviselői mandátuma védte, de még inkább azért, mivel zajt ütni megint nem akartak Wekerle miniszterelnök és Szurmayi tábornok, honvédelmi miniszter a halogatás mellett volt ellenben Tóth János belügyi és Vázsonyi Vilmos igazságügyi miniszter kezdetben gróf Károlyi Mihály sürgős elfogását óhajtotta volna. Mivel azonban a két miniszter hatásköre nem terjedt ki a katonai bűnvádakra is, Wekerle pedig Károlyi ügyét soha nem vitte a minisztertanács elé, Károlyi tovább is szabadon járt és cselekedett. A kormány kebelében is győzött az a kényelmes, de valósággal érthetetlen fölfogás, aminek nemcsak Andrássy, hanem őrgróf Pallavicini, Wekerle akkori miniszterelnökségi államtitkára is részese volt, hogy „Károlyiból nem kell mártírt csinálni“. Ezek a fejlemények már az 1918. év elejére esnek s valóban az októberi forradalom előkészítő cselekményei közé tartoznak, mivel akkor már a forradalmi propaganda sikere a nagy január végi sztrájkban is mutatkozott. Hogy IV. Károly is tudott róluk, nem kétséges, mivel gróf Károlyi Mihály ijedtében egy memorandumot intézett a ki- 1922 NOVEMBER 1 SZERDA Ingyen kapja minden féléves előfizető a karácsonykor megjelenő Szózat Képes Almanachját