Szózat, 1922. november (4. évfolyam, 251-275. szám)

1922-11-01 / 251. szám

1922 NOVEMBER 1 SZERDA «z a betegségi és balesetbiztosítási segélyeket a békeösszeg százszorosára emelték Megjelent a szopmtíny r­ende­let a munkás biztosítás módosításánál — Másféllizen ingyentejst kapzza.it a szoptató anyák A betegségi és balesetbiztosítás módosításáról Szóló kormány­rendelet, melynek kibocsátását dr. Vass Józef népjóléti miniszter a nem­zetgyűlésen ki­látásba helyezte, ma megjelent. A rendelet hivatva van megszüntetni azokat a nehézségeket, amelyek­kel a betegség­­­ező pénzt­árak az utóbbi időkben küzdöttek és orvosolni fogja azokat a panaszokat, melyek a változott gazdasági viszonyok folytán elégtelenné vált segélyösszegek miatt elhangzottak. A módosított kormányrendelet tanúságot tesz ar­ról­ a tiszteletreméltó és előrelátó gondosságról, minden részletre kiterjedő figyelemről, mellyel Vass József népjóléti miniszter és a kormány ezt a fontos kérdést kezelte. A segélyeket a rendelet a békebeli összeg százszorosára emelte. Nagy mérv­ben emelte továbbá a rendelet a sérültek és a bal­eset következtében elhaltak hozzátartozói részére folyósított járadékpótlékokat s ezáltal az ipari rok­kantak, az özvegyek és árvák megélhetését biztosí­totta. Külön méltánylást érdemel a rendeletnek azon intézkedése, mely a szoptató anyák részére napi másfél liter tejet biztosít. A rendelet, mint látható, alkalmas arra, hogy a munkások által tá­masztott igényeket kielégítse és általános megnyug­vást keltsen. Vass Jzófesef népjóléti miniszter a betegségi és balesetbiztosítás ideiglenes szabályozásáról szóló kormányrendelet kiegészítése és módosítása ügyé­ben nagyobb terjedelmű rendeletet bocsájtott ki. A kormányrendelet egyik lényeges rendelkezése az, hogy a magántisztviselők és kereskedelmi al­kalmazottak betegség ellen való kötelező biztosí­­tására eddig, évi 48.000 koronában megállapított bérhatárt évi 240.000 korona fizetésben állapítja meg. A munkásokra vonatkozólag már egy 1917. évi kormányrendelet eltörölte a bérhatárt, ezeket tehát bérükre való tekintet nélkül betegség esetére biztosítani kell. A rendelet megengedi, hogy a ma­gántisztviselők betegség esetére önként biztosíthas­sák magukat, ha fizetésük nem haladja meg az évi 360.000 koronát. A kormányrendelet másik fontos rendelkezése a baleset folytán sérültek és a baleset következté­ben elhaltak hozzátartozói részére folyósított já­rályi­oz, amelyben „üldöztetését“ neki fölpana­szolja. Ez az a memorandum, amit Consten a Károlyi asztalán titokban kerestetett, de úgy lát­szik, meg is talált, mivel nemcsak tartalmát is­merte, hanem azt is tudta, hogy szó szerint így végződött: „fölséged legalázatosabb és leghívebb szolgája“. Ami sokkal több, mint furcsa, éppen olyan időben, amikor Károlyi a hadsereg és az al­kotmány fölforgatása végett a királynak és a ha­zának majdnem minden ellenségével cimboráit. E memorandumot egyébiránt Károlyi nem is közvetlenül, hanem egy osztrák miniszter útján juttatta el Bécsben a király asztalára. Hogy a do­log a királyt érdekelte, nemcsak abból látni, hogy Károlyinak soha semmi baja nem történt, hanem hogy még katonatiszti becsületügyét sem intézték el végesvégig, pedig gróf Károlyi Imre szakadatla­nul sürgette. Nem is beszélve arról, hogy a köny­­nyen megállapítható katonai árulási bűnvád is abbamaradt és így Károlyi nagyon szépen előké­­szíthette az október 31-iki összeomlást. Milyen befolyások vagy megfontolások bírták rá IV. Károlyt arra, hogy e fontos árulási vád el­­posványosítás­át legalább is elnézze, erre mindmáig nincs elég megbízható adat; de hogy nélküle ez nem volt lehetséges, az eléggé nyilvánvaló. Arról azonban mégis tudunk valamit, hogy a király egy alkalommal egyik magyar miniszterének Károlyi memorandumát megmutatta és megkér­dezte tőle, mi a véleménye Károlyiról? A válasz természetesen nem volt kedvező, de ez is úgy maradt. Gondolkozni lehet azon a problémán, hogy gróf Károlyi szembetűnő lelki szegénysége mellett ugyan nem az akkori­­birodalomtartó emberek még nagyobb lelki szegénysége volt-e az oka, hogy ilyesmi egyáltalán lehetséges volt. A föltett kérdésre különös választ ad a Tö­rök-ügy itt következő humoros fináléja. Török János tehát 1918 tavaszán Hohenbur­­ger és S­tupka kosztosai közé került a Margit-kör­­úti hotelben. Mint olyan ember, aki érti a csíziót, sietett „beteget jelenteni‘‘. Kórházba vitték, ott pe­dig sietett egy levelet intézni gróf Károlyi Mihály i­vadékpótlékokat a legutóbb bekövetkezett nagy drágasági hullámnak megfelelő arányban felemeli és ezzel az ipari rokkantak, özvegyek és árvák megélhetését a lehetőség határai között biztosítja. Az anyagi biztosítás továbbfejlesztése céljából a rendelet a szoptató anyák részére napi másfél liter, iletőleg egy liter ingyentejet biztosít. A népjóléti miniszter rendelete gondoskodik arról, hogy a betegségi biztosításban előírt k­nz­­pénzsegélyeket a mai viszonyoknak megfelelő mér­tékre emeljék fel s a békebeli napibérosztályozás alapulvételével az átlagos napibéreket a békebeli nyolc osztályba sorozott átlagos napibér százszoro­sában állapítja meg. Ezzel önként százszorosra emelkednek a napibérekhez igazodó segélyek is. A magasabb átlagos napibérek megállapításá­ból következik a fedezetül szolgáló jutalékok jelen­tékeny emelkedése is. Emellett a népjóléti minisz­ter kénytelen volt a háztartási alkalmazottak után fizetendő betegségi biztosítási járulékok tekinteté­ben az eddigi kedvezményt megszorítani. Eddig ugyanis a háztartási alkalmazottakért az átlagos napibér egy százalékát kellett biztosítási járulék fejében fizetni. A rendelet ezt a kedvezményt a középosztálynak arra a szerényebb viszonyok kö­zött élő rétegére szorítja, amelyben legfeljebb egy háztartási alkalmazottat foglalkoztatnak. Azok a háztartások, amelyek egynél több alkalmazottat foglalkoztatnak, a fokozott járulékokat fizetik. A nagy segélyek életbeléptetésével járó zökke­nés kiküszöbölésére a rendelet feljogosítja a­­pénz­tárakat arra, hogy egyszer, és kivételesen betegségi biztosítási járulék-előleget szedhessenek, amelyeket a pénztárak a fő­­vő évi augusztusi járulék-előírás négyszereséig terjedő összegben írhatnak elő. BELPOLITIKA Pártélet A VII. kerületi keresztényszociális gazdasági párt v­asárnap tartotta tisztújító közgyűlését. A tisztikart egyhangúlag választották meg. Elnök: Láng János nemzetgyűlési képviselő; ügyvezető eke : Botár Jó­zsef; társelnökök: Turcsányi Tihamér, Peres Nándor, Faltisz Hugó, gróf Zichy Jenő; alelnökök: Komlóssy Miklós, Lenkey Lehel, Mahalovits Zs­igmond, Réti Tiva­dar. A női szervezet elnöke: Kirchner Béláné, ügy­vezető elnöke pedig Serésdy Kálmánná lettek. A meg­jelentek nagy lelkesedéssel ünnepelték a megválasztott tisztikart és a gyűlés a Szózat hangjai mellett ért véget, bizalmas ügyvédjéhez, dr. Vidor Jenőhöz. Ebben a levélben az van írva, értesítené Vidor „Mihályt“, hogy hazatérőben részére Svájcban, Zürichben, egyik bankban Thais titkos jelszóra páncélszek­rény-fiókot (safe) bérelt és abban részére titkos iratok vannak elhelyezve, amelyekről neki elfoga­­tása előtt be nem referálhatott. Siessen azokat magához venni. Ez a titkos levél el is jutott Victor kezéhez, aki sietett azt Károlyinak átadni, de előbb máso­latot vett róla, vesztére. A detektívek ugyanis nyo­mára jöttek, Vidornál házkutatást tartottak, ott a „Mihálynak“ szóló levél mását megtalálták s ezt a Károlyi ellen szóló vádcsomóhoz csatolták. Pusz­tán ez az egy tény is elég lett volna arra, hogy a katonai becsületbíróság Károlyit tiszti rangjától megfossza és haditörvényszék elé állítsa. Nem is szólva arról, hogy Károlyi a harcoló front kato­náihoz fölfoujtó iratokat küldözgető „Gáliéi Kör“ felnőtt csoportja fejével, dr. Siska Miklóssal éj­nek idején érintkezett, ami a rendőrségnél ponto­san meg volt állapítva. Hogy pedig mindez mennyire igaz, arról bi­zonyságot lehet találni az 1918 novemberi pesti újságokban is. Akkor ugyanis Károlyi, már mint „államfő“, az olasz Idea Nazionale újság tudósító­jának „beszélgetést“ adott s abban ő maga dicse­kedett el, hogy micsoda szolgálatot tett ő a há­ború alatt Olaszországnak! Később, mint menekült, firenzei bolyongása alatt már hiába kellette magát ugyanezzel, mivel Itáliából mégis kiutasították. De akkor, amikor őt mindezek miatt haditörvényszék elé kellett volna állítani, bár tudták, nem történt­­ vele semmi. De mégis. Valami nagyon ostoba kabaré-his­tória történt. Károlyi ugyanis ijedtében sietve vasútra ül­tette leghívebb csatlósát, dr. Diner-Dénes Józsefet (későbbi külügyminiszterét), hogy menjen Zü­richbe és derítse ki a Thais-kazetta titkait. — A többit alig hiszi el, aki hallja. Töröknek volt Budapesten egy jóravaló ro­­­­kona. Ez kieszközölte a rendőrségnél, hogy ezért a T­haisért azonnal kimenjen vele valaki Zürichbe. • A nemzetgyűlés elnöke a nemzetgyűlés gyorsiro­­dájában dr. Fe­bro Henrik gyorsirodai tanácsod cím­mel felruházott gyorsirodai osztálytanácsost az V. fize­tési osztályba gyorsirodai tanácsossá, illetőleg főnökké, dr. Siklóssy László gyorsirodai titkárt gyorsirodai osz­tálytanácsossá, dr. Bründl Károly gyorsirodai fogal­mazót gyorsirodai segédtitkárrá és dr. Nész Gyula gyorsirodai segédfogalmazót gyorsirodai fogalmazóvá nevezte ki, továbbá dr. Rajics Dusán gyorsirodai ta­nácsosi címmel felruházott gyorsirodai osztálytanácsost­­ a gyorsirodai másodfőnöki teendők végzésével bízta meg. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy Isteni önök igazságban Hiszek Magyarország feltámadásában Hímen Addig is azonban senki más ne kapjon Svájciba útlevelet, hogy a rendőrséget meg ne előzzék. A megbízott el is indult, de — nem tu­dni kinek a szívességéből —, jóval megelőzte őt Diner-Dénes József, Károlyi futárja, aki mégis tudott útlevelet szerezni. Dinert azonban Bécsiben a rendőrség, a nála talált „gyanús irat“ miatt lefogta. Diner-Dé­­nes kínjában egyenesen Eisen Buhna ezredesre, a bécsi cs. és kir. hadügyminisztérium sajtófőnökére hivatkozott, hogy annak a megbízásaiból szokott Svájcba utazni (a valóságban szenvedélyes posta­­bélyeg-gyűjtő volt), mire a bécsi rendőrség azon­nal Bubna ezredeshez fordult, aki Diner-Dénest igazolta is, mint az ő megbízott emberét. Erre Di­ner-Dénest szabadon eresztették. A humor teljességéhez tartozik, hogy az a „titkos“ és gyanús irat, amiért Diner-Dénes bajba­­került Bécsben, nem volt semmi más, mint az az imént említett memorandum, amelyben Károlyi magát, mint „leghívebb“ szolga, tisztára iparkodott mosni IV. Károly király előtt. Ezt, a bécsi rend­őrség kezére jutott iratot Diner-Dénes Bubna ez­redes protekciójával nemcsak visszakapta és az osztrák földmivelési miniszter útján nemcsak a ki­rály kezéhez juttatta el, hanem a katonai sajtófő­nöktől még külön ajánlatott is kapott, hogy Svájc­ban valami kongresszuson vegyen részt, ahol az antant tudósai gyüléseztek és azokról tegyen neki jelentést. Diener­ Dénes tehát egy pénzzel és megbizatá­­sokkal bőven megrakodva, megelőzte a budapesti rendőrség küldötteit, akiket a svájci határon a rendőrség valami tévedés miatt, pár napra vissza is tartóztatott. Mire a Thaishoz eljutottak, a Thais már üres volt. Hogy Török Jánosért se butuljon senki, róla elég annyit fölemlíteni, hogy némely, nem politi­kai cselekedete miatt is bajban volt, de az október­végi forradalom neki is megnyitotta az ő szegedi börtönét. Ezidőszerint pedig Amerikában eped sze­retett hazája és a budapesti Andrássy-kávéház után. Addig is amíg hazajöhet, Newyork legdrá­gább klubjaiban költi a magyar földről kiorzott pénzeket.f 3 Bihar vármegye új főispánja A kormányzó a belügyminiszter előterjeszté­sére Miskolczy Lajost, Hajdú vármegye és Deb­­recen szabad királyi város főispánját Bihar vár­megye főispáni teendőinek ellátásával megbízta. Megszüntetett rendeletek A kormány rendeletet adott ki, amellyel a kivételes hatalom alapján kibocsátott és ideiglenesen fenntartott húsz miniszteri ren­delet hatályát november elsején megszünteti. A hatályukat vesztett rendeleteket a hatályos­ságuk tartama alatt keletkezett viszonyok rendezésére ezentúl is alkalmazni kell. A szocialisták juttatják Pozsonyt a csehek kezére Vasárnap a győrvárosi keresztény szocialista munkások és polgárok népgyűlést rendeztek, mely­nek szónoka, Tobler János volt prágai nemzet­gyűlési képviselő, beszédében az utóbbi évek ese­ményeiről a következőket mondotta: — Jászi­ Károlyi- és Garami-politika következ­ménye — úgymond — Trianon és Csonka-Ma­­gyarország. Amíg a magyar nép éhezik, addig a kiválasztott nép a dőzsölésben nem ismer határt. Hogy ma a Felvidéken csehek garázdálkodnak, annak nagyrészt a szociáldemokraták az okai. A Peidl-Propper-Miakits-csal egy iskolát végzett, je­lenleg a Felvidéken működő Wittich Pál szociál­demokrata vezér volt az, aki vörös vezér létére fehér zászlóval autón ment ki Pozsonyból Modor községbe a csehekkel tárgyalni. A felvidéki szo­ciáldemokraták voltak azok, akik a fegyveres ellen­állást a polgárháborúval való fenyegetéssel leszerelték és így 70 cseh katona játszva birto­kába vette Pozsonyt 1919. újév napján este hét órakor. Előléptetések a parlamenti gyorsíródóban

Next