Szózat, 1923. január (5. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-03 / 1. szám
Nekünk pedig, kiket még deresedő fővel is — maholnap valóban nem tudni, mi a címen — fiataloknak mondanak, azzal kell tisztában lennünk, hogymásként kell törődnünk az utánunk jövőkkel, nihol törődtek az bettünk valók művelünk. Az ellenforradalomig mérhetetlenül elhanyagolta a magyar élet legdrágább emberanyagát, a fiatalságot. Még a műveit magyar ifjúság is úgy nőtt fel szinte, mint a vadóc. A magyar nevelés felső fokon is csupán ismeretközlés volt. Várjon így nevelték a német nép nagy vezérei is azt a generációt a napóleoni iga alatt és után, mely aztán 1871-ben bevonult Párisba. Ma a nemzet vezére, az ország kormányzója áll azoknak élén, akik az ifjúságban keresik Magyarország feltámadását. Ma a közszellem kezdi már befogadni a gondolatot, hogy mindennél előbbrevaló az ifjúság lelki és testi jó fejlődéséről való gondoskodás. A főiskolai ifjúság pedig, mely a magyar történelem legválságosabb, és a legnehezebb korszakához valóban méltó erkölcsi fölkészültséggel, a múlténál sokkal erősebb faji öntudattal és hazafias tartalommal megy a holnap elé , éhezik, rázlódik, nyomorog. Küszködik a lakásuzsora alávalóságaival egy olyan városban, ahol még mindig tízezerszámra tanyáznak és tobzódnak bőségben, jólétben undorító idegen nomádok. Zuglakások dobos levegője sápasztja le arca rózsáit. Sovány étkezés és a tanuláson felül még egyéb, kenyérkereső munka sorvasztja és gátolja a gyarapodásban fiatal erőit. Ebben az új esztendőben végre egészen meg kell oldanunk a magyar diákkérdést. Egészen ki kell fejlesztenünk a kormányzó úr által kezdeményezett internátusrendszert és gondoskodnunk kell a birtokreformmal kapcsolatban a magyar ifjúságnak visszavezetéséről a magyar anyaföldhöz. A régi undok kávéházi szellemből már kikerültek a mi ifjaink, otthagyták a züllött mulatókat, de még nem jutottak édes, éltető közelségbe lélekben és testben a magyar földhöz a sivár városi kőrengetegek lélekfojtó, jellemrontó, szembágyasztó, testrutitó levegőjéből. Újév — hajnal — ifjúság — holnapután —■ Uj Magyarország: huj! adata, hogy ennek az egyoldalúságnak véget vessen, mert beleütközik az állam s a nemzet speciális érdekeibe. Mi tehát azt várjuk az uj esztendőtől, hogy a kormány elhárítja az akadályokat nemcsak a termelés, hanem az egészséges alapokon nyugvó keresztényjellegű vállalatok, illetve vállalkozók érvényesülésének útjából. Annak,, hogy az ipar és kereskedelem terén a magyar elem nem érvényesül számarányához képest, magunk vagyunk az okai. Évtizedek óta következetesen kerültük a produktív pályákat. A kormányok nem gondoskodtak megfelelő iskolákról és főiskolákról, ahol az ifjúság közgazdasági kiképzésben részesülhetett volna. Ennek következtében nem is volt abban a helyzetben, hogy a gyakorlati és jövedelmező pályákon érvényesülhessen és magának vagyont gyűjthessen. Sürgős kötelessége tehát a kormánynak, hogy a mulasztottakat pótolja s alkalmat nyújtson a magyar ifjúságnak arra, hogy a szükséges elméleti és gyakorlati közgazdasági ismereteket megszerezhesse. De kötelessége az is, hogy megtörje a bankok monopóliumát és gondoskodjék nemcsak arról, hogy a termelésnek és kereskedeleminek elegendő és olcsó hitel álljon rendelkezésére, hanem, hogy ebben a szövetkezetek, továbbá a keresztény jellegű, szolid, vállalatok és üzletemberek arányosan részesedjenek. Enélkül sohasem foglalhatja el a keresztény magyarság az Öt megiletékhelyét iparban s a kereskedelemben. A mai viszonyokat a társadalmi mehasonlás , a világnézeti ellentétek- szélsőiges kilengései jellemzik. Téved, aki azt iszi, hogy átmeneti jelenséggel,, vagy jelsz politikával áll szemben. A haja, Ipihorultál okozott nagy vagyoneltolódásnak és annak a következménye, hogy a nagy jövedelet hajtó s vagyonképző foglalkozások miként a zsidóság kezén vannak, ezzel szemben a magyar középosztály teljesen elszegényedett. Az egyik oldalon fényűzés, pazarlás, munkanélküli vagyonszerzés szánytaló lehetősége, a másik oldalon nyomor, szenetelés és teljes hiánya még azoknak az anyag eszközöknek is, amelyekkel egy kulturembé legelemibb szükségleteit kielégítheti.Ez az ellentét váltja ki azt a gyűlöletet, amely , harmonikus együttműködést gazdasági és politikai téren ma oly nehézzé teszi. Ennek a diszharmóniának fenntartása és perpetuálása éppen azoknak áll legkevésbé érdekében, akiknek a legtöbb veszteni valójuk vann. A harmóniát helyreállítani, a tömegtindulatokat korlátozni, drákói rendszabályokkal nem lehet, csakúgy, ha kölcsönös jóakarattal kiküszöböljük azokat az okokat, amelyek a disshharmóniát előidézték. Ebben a kilrekvésben kell összefogni a kormánynak, a keresztény társadalomnak és a dolgozó zsidóságnak. ... A konszolidáció útja írta: Balogh Elemér gazdasági főtanácsos, a „Hangya“ Szövetkezet vezérigazgatója Gazdasági konszolidációt csakis a valuta stabilizációjától várhatunk. Szükség van erre, mert másként az államháztartási egyensúlyba hozni, a gazdasági életből pedig a spekulációt kiküszöbölni nem lehet. A valutastabilizálás útja oly országban, ahol a kereskedelmi mérleg annyira paszszív, mint a miénk, igen nehéz. Máról-holnapra nem is valósítható meg, csak lassú, kitartó munkával. A pénzügyminiszter úr sok sikerrel tette meg a kezdő lépéseket, amikor felállította a Devizaközpontot és korlátozni igyekszik az árubehozatalt. Ezt a korlátozást még fokozni lehet és kell. Ámde szükséges, hogy ezekkel a prae-gentív intézkedésekkel párhuzamosan a termelést fejlesszük, mert csak így tudjuk nélkülözni a külföldi iparcikkeket és csak ezután növelhetjük a kivitelt, illetve javíthatjuk a kereskedelmi mérleget. Ennek azonban legnagyobb akadálya az, hogy a termelőosztályoknak, továbbá a magán- és szövetkezeti kereskedelemnek nem áll elegendő és ■ olcsó hitel rendelkezésére. Kétszeresen sújtja ez a keresztény vállalatokat, iparosokat és kereskedőket, valamint azokat a társadalmi rétegeket, amelyek az ország szétdarabolása következtében elvesztették keresetüket s kárpótlásul csak tanácsot kapnak, t. i. hogy igyekezzenek a produktív pályákon érvényesülni. Ezt a tanácsot, sajnos, nem tudják megfogadni, mert ennek minden előfeltétele hiányzik. A baj fő oka, hogy a hitelforrások, tehát a Jegybank, a Pénzintézeti Központ, a Postatakarékpénztár és a betétek ma kizárólag a bankok rendelkezésére állnak Ezek azonban nem altruista, hanem egoist.-p vábalatok s igy. nem kormányozhatok abból a szempontból, hogy a közérdeket részvényei ■óik -érdekei fölé refevánsék. A leorwanp fel- 1923 JANUÁR 3 SZERDA A kormányzó üdvözlése A kormány, a hadsereg, a nemzetgyűlés, a főváros és a református egyház kifejezte jókívánságait az államfőnek Az új esztendő alkalmából az állam és a társadalom vezető egyéniségei sorra jelentkeztek Horthy Miklós kormányzó előtt és kifejezésre juttatták azt a nagy szeretetek meleg ragaszkodást és mélységes bizalmat, mely a magyarság minden rétegét a kormányzó személye iránt eltölti. Elsőnek Budapest székesfőváros tanácsa és törvényhatósági bizottsága járult a kormányzó elé, akit a küldöttség élén dr. Sipőcz Jenő főpolgármester üdvözölt az újév alkalmából. A főpolgármester lendületes beszédében rámutatott, hogy Horthy Miklós kormányzó mily bölcsességgel fogott hozzá az új honfoglaláshoz, új nemzeti arculatot adott a magyarság államainak, melynek népét a boldogulás felé vezeti. A fővárosra sok nehéz feladat vár, de az egész ország együtt érez a keresztény nemzeti eszme jegyében újjászületett fővárossal és így a siker el nem maradhat. Az üdvözlésért Horthy Miklós kormányzó köszönetet mondott. Rámutatott a főváros és az ország súlyos helyzetére, amely parancsoló szükségessé teszi, hogy a nehéz napokban minden magyar összefogjon. Ezután élénken érdeklődött a főváros helyzete s főleg a külföldi kölcsönök ügye iránti megelégedését fejezte ki, hogy a Paksban járt küldöttségnek sikerült lényeges, eredményeket kieszközölni a főváros hitelezőinél. A tisztelgő küldöttségben a főpolgármesteren kívül a következők vettek részt: Irolkushásy, Lajos, Buzáth János és Rényi Dezső alpolgármesterek, továbbá Csifléry András, Priohthy György, Joanovics Pál, Bozóky Ádám, Kontra Aladár, Szőke Gyula, Lázár Ferenc, Fogér Gyula, Petrovics Elek és Ilovszky János törvényhatósági bizottsági tagok. A főváros után a nemzeti hadsereg nevében Kapustyák Károly és Lanky Kossáris altábornagyok jelentkeztek a legfelsőbb Hadúrál és tolmácsolták a magyar királyi honvédség üdvözletét. Ezután a kormány Budapesten időző tagjait fogadta a kormányzó, akik gróf Bethlen István miniszterelnök vezetésével jelentek meg az új esztendő alkalmából a kormányzó előtt. Később a diplomáciai testület tisztelgett a királyi várpalotában. Erről a kiemelkedő áldásról lapunk más helyén közlünk részletes tudósítást. A dáidomaták távozása után Serotecky Béla, a nemzetgyűlés elnöke jelent meg kihallgatáson a kormányzó előtt, akinek az újév alkalmából a nemzetgyűlés üdvözletét és szerencsekívonatait tolmácsolta. Végül Ravasz László püspök és dr. Némethy Károly nyugalmazott, államtitkár a református egyház nevében üdvözölték Magyarország kormányzóját, kit az egyház hivei közé..szám PESTI JOGREND A sikeres külpolitika. Lázár Miklós'(nem tévesztendő össze a másik Miklóssal) indexre, még pedig hhryils iiulexr.c veshi lap mik újévi számának vezércikkét,amely' egész külpolitikánkkérdésévelfoglalkozik,,' A Reggel vállas kis törpéje, aki szellemi izmait versenyképessé dolgozta le Károly a forradalom idején, megállapítja, hogy a cikk egyrészt beismerése a külpolitika eddigi csődjének, másrészt pedig hogy a cikk lényegében ugyanazt mondja, amik .A,Reggel mondott in .külpoliticis. Mi bátrak vagyunk e heti kis tisztátalannal szemben a dolgok történeti hűsége okán más álláspontom lenni. A Szózat, sem Bormnak cikkírója még'’ véletlenül sem korrigálhatja magát annyira,hogy A Reggellel és' forradalomtépett szerkesztőjével ,egy'Véleményen legyen.-Ez az,hú akkoriban, amikor Károlyi csinált helyes külpolitikát, zajosan ■ csapkodta tapsai a betűjén véreit. Tényleg: az akkor bélyegeit,' tapsolt és rajongott külpolitika kém voltafa- I gyos mozdulatlanság politikája. Károlyi' és ' csirkefogó társasága a meleg mozgás 'külpolitikáját csinálták. Melegen- és testvéri-sókra csucsorított szájjal szólították be az oláhokat és a többi' lezüllött balkánsöpredéket, szégyenletes ■ fegyverszünetet kötöttek Belgrádiján Franchoz D‘Esperay tábornokkal, aki csizmája hegyével távolította ki a sikeres külpolitika csirkefogó-kinézésű társaságát, mely szívében ujjongott a történelmi Magyarország sírba hullásának. Csak egy módon gyászolta: fekete szegélyű körmeivel. A gyászkörmü-külpolitika ugyancsak gyászkörmü zsurnalisztikája ma az elveszített hatalmat sirató körmeivé forgatja a tollat a mi külpolitikánk sikertelenségén. Ha sikertelenséget kell bevallanunk, inkább a belpolitikára tartozik. Ahol teljés sikerű a belpolitika, ott nem forgathatnak tollat a forradalom vezér- és zugi.A herei és hamis indexükre nem hányhatjék liiánatos gyászkörmeikkel a magyar politika, jelenségeit. Csonka-Magyarország, na. ... ország Egész Magyarország, menyország!