Szózat, 1923. december (5. évfolyam, 273-295. szám)

1923-12-01 / 273. szám

2 Szózat 1923 DECEMBER 1 SZOMBAT A bombamerrénylet nyomosása nyugvópontra futott Márffyt és tréi társát átkísérték az ügyészségre Péntek délutánra teljesen befejezést nyert, a Re ’viczky-utcai, és Koháry-utcai bombamerényletek ügyében lefolytatott rendőri nyomozás és ezzel egyidejűleg — legalább egyelőre — lekerült a napirendről a többi bombamerényletek ügye is. Ezekkel a régi, fel nem derített bűncselekményekkel ugyanis a rendőrség csak a folyamatban, levő bűnüggyel kapcsolatban foglalkozott, annak megállapítására, hogy a letartóztatott merénylők részesek-e azokban. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a most letartóztatottak személye a régi merényleteikkel kapcsolatba nem hozható, a nyomozás nyugvópontra jutott, mint ,azt a Szózat már tegnapi számában leszögezte. A csütörtöki, szembesítések ugyanis nem vezettek eredményre és tévesnek bizonyult az a másik feltevés is, amely Márffy József újabb kihallgatásától várt további eredményt. Mindezt, szükségesnek tartjuk megállapítani anélkül, hogy ezzel védeni akarnánk a nemzeti gondolat megcsúfolóit, mert a tendenciózusan félrevezetett közvéleményt tájékoztatni kívánjuk a valódi tényállásról. Annál is inkább, mert, amit a liberális lapok az Erzsébetvárosi Kör ellen elkövetett bombamerénylettel kapcsolatban közöltek, éppen olyan kitalálás, mint amilyen volt a Gyalay Mihály őrizetbevételéről szóló híradás vagy Márffy vallomásának meghamisítása. Hogy a „jólértesült“ sajtó hírei mennyire túlmennek minden határon, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy maga adélutáni kormányújság cáfolja a testvérsajtót, megállapítva, hogy az eredményesnek jelzett szembesítésről szóló hírek nem felelnek meg a valóságnak. Fixl Alajosnál, aki sógorának hársfautcai vendéglőjében a merénylet idejében gyanúsan viselkedő alakokat látott, be sem idézték a főkapitányságra, épp úgy, mint hozzátartozóit sem, tehát egyikük sem tehetett. Vallomást Márffyékra vonatkozóan. Munkatársunk megállapította, hogy Fixiné a bombamerénylet napján nem is tartózkodott a korcsmárban, hanem egy héttel később olvasott olyasmit a papokban, hogy a sógora vendéglőjében a merénylet napján gyanús fiatalemberek fordultak meg. Fix J.né Idegbeteg nő és most a bönyi a merénylőkről szóló fantasztikus hírek olvasásakor magába képzelte, hogy látta a kérdéses fiatalembereket. Azt azonban nem sikerült megállapítanunk, miképpen kerültek az idegbeteg nő fantazmagóriái egyes rendőri tudósítók referádáiba, holott Fixtné egyáltalán nem is volt a főkapitányságon. A dohány utcai bombamerénylet ügyében a rendőrség néhány adattal rendelkezik ugyan, de ezek az adatok egészen más irányba vezetnek és egy olyan egyénre vonatkoznak, aki jelenleg külföldön tartózkodik. A rendőrség különben egyelőre ezt a nyomot sem kezeli pozitívumként, mert a rendelkezésre álló adatok bizonytalanok és hiányosak. Áttanulmányozzák a beérkezett leveleket Eddig több, mint százötven aláírt vagy névtelen lévé, érkezett a rendőrségre, amelyek a bombaügyekre vonatkozóan adatokkal kívánják a nyomozást, támogatni. A rendőrségen csak most kezdték meg ezeknek a leveleknek az áttanulmányozását, de előrelátható, hogy alig fog köztük akadni olyan, amelyik számbavehető adatokkal szolgálhat, a nyomozásnak. A magánbejelentsek anyagának feldolgozása legalább három napot fog igénybe venni. Keresik a dohhány-utcai merénylet aktáit A bombamerényletek nyomozásával kapcsolatban a rendőrségnek szüksége volna a dohány-utcai merénylet régi aktáira, de ezeket sem a rendőrségen, sem pedig az ügyészségen nem találják. Az iratokat a Kovács-testvérek ügyének nyomozása alkalmával a rendőrség átkérette, de október másodikén visszaküldte, amikor Je Galamb irodavezető Mann Hugó vizsgálóbíró nevében vette át az aktákat. Most az irattárban nem találják ezeket a fontos okmányokat. Nem tartjuk lehetségesnek, hogy az iratok elveszhettek volna, de mindenesetre a legszigorúbb vizsgálatot tartjuk szükségesnek annak megállapítására, hogy hogyan kallódhatott el a több kilogramm súlyú iratcsomag. és rendőrség Hivatalos Jelentése A bombamerényletek ügyében a rendőrség ma délelőtt a MOT útján a következőket jelenti: Folyó hó 16-án a Reviczky utcai francia követség ellen, valamint 1552 augusztus 22-én a Koháry-utcai törvényszéki fogház épülete ellen megkísérelt bombamerénylet ügyében folyó hó 20-én előzetes letartóztatásba helyeztetett: Varga Ferenc, Chrraszti István, Márffy József, Horváth-Kalas József, Szász József, Kiss Ferenc, Varga Lajos és Nesz Károly. Nevezettek a mai napon a budapesti királyi ügyészséghez kisértettek át. Hivatalos cáfolat a liberális sajtó serdüléseiről A főkapitányság a Magyar Országos Tudósító útján a késő éjszakai órákban a következő hivatalos jelentést adta ki: A napisajtóban téves és a tényeket meg nem közelitő, hírek jelentese meg. Nevezetesen téves az a közlés, mintha egy női tanú a főkapitányságon megjelent volna s az ott lefolyt szembesítés alkalmával Márffy József, Adorján Géza, Varga Ferenc és Horváth-Halas József személyében felismerte azon személyeket, akik az erzsébetvárosi körben történt robbanás alkalmával a Dohány- és Hársfa-utca sarkán lévő vendéglőben tartózkodtak. A szembesítés ilyen irányú eredményre nem vezetett. Tévedésen alapuló hír az is, hogy Gyallay Mihályt a rendőrség ezzel az üggyel kapcsolatban őrizetbe vette, hogy Kallós István bácsi, lop. .Busán, félve sompolyogtam be nehéz titkommal és nagyon nyugtalanul aludtam ezen az éjszakán. Későn ébredtem föl. Mire felöltöztem, a széna már kazalban állott, csak be kellett tetőzni. A nap magasan ragyogott az égbolton. Sütő Sándor és munkásai „fülöstökömöztek.“ Néhány üveg jó bor, szántói savanyuviz Miseit vizes szalmakötél alatt a kazal tövében. Ez volt az áldomás. A kaszások és kazallakók közt ott ivott Kallós litván bácsi is," a harangozó. Belesápadtam, mikor megláttam. Félve tekintgetett körül s időnként egyegy villámgyors pillantással végigmustrálta a jelenlévőket. De ezt bizonyára senki sem vette észre, csak én, meg a nagymamám. Megint a lopásról esett a szó. Sütő Sándor mondta el, — ma már bizonyára nem először, — a ma reggeli fölfedezés történetét. — Az az! Lajos, fiam meglökte Vicenc Andrist, oszt a gyerek neki esett a régi kazal mögött, a palánknak, hát a deszkák kihullottak a kőbálványból. A beste tolvaj lefürészette a deszka végit és ott gyűtt be. Csak ki kellett neki venni három szál deszkát, nos készen volt a jó kapu. — Ravasz ember lehet ő figyelme. — mondta bölcs nyugalommal a Sütő apósa, egy öreg, de még munkabíró férfi. — Meg is bűnhődik érte, — szólt ingerülten a nagymamám, akit ez a mai fölfedezés ismét roppantul felháborított, •— most már itt kijelentem kendtek előtt, hogy ha két hét leforgása alatt el nem jön hozzám a bicskáérta bűnös, hát egyszer sem mondom, hogy el nem árulom a nevét. Kallós István fölszisszent. — No, mi lelte kendet? — kérdezte az öreg, aki mellette ült. — Elvágtam a kezem, — felelt ez és markába szorította sebesült ujját, amelyből ugyancsak szivárgott a vér. Láttam, hogy új bicskája van ... Nagyanyám egy kis idő múlva bement, s azok pedig a még sokáig tárgyalták az esetet mély megbotránkozással. A harangozom azonban senki sem gyanakodott. Ki is hitte vol Lula, hogy éppen ő a tettes? Ki volt szorgalmasabb templomozó, a szentbeszédnek áhitatosabb hallgatója? Kissé kenetes szelíd szava kinek tudta jámborabban mondani: áldás legyen ezen a házon és annak minden lakóján! Tíz órára készen volt a hosszú kazal. Sorba bejöttek az emberek. A fiatalabbja kezel, csókolt, nagymamámnak és elbúcsúztak, megköszönték a bort, a ráadásul kapott sziénaboglyát, és ígérték, hogy jövendölre is, — ha Isten őkegyelme éltet, bennünket! — megint iparikodnak mindent jól elrendezni. De Kallós bácsi már nem volt köztük. •— Hazament, — magyarázta Sütő Sándor —, majd eljön alélben. Azonban délben a felesége harangozott, sőt, este is. Harmadnap azt hallottuk a fiától, hogy a fekéri tagon napszámba állt és csak egy hét múlva jön haza. — Bujkál a gazember! — szólt oda nagymamám a nagyapámnak —, pedig már iegsajnáltam őtet. Ha előkerül, odaadom neki a bicskáját. Hátha megjavul. — Biztosan megjavul, — felelt örvendve nagyapám. Én pedig mélységesen hallgattam. El nem árultam volna egy világért, hogy tudom a titkot. Ilyen várakozásban telt el három-négy nap. — Kiváncsi vagyok rá, — mondta szombaton este nagymamáim —, Kallós be mer-e jönni reggel? Ha söpri az udvart, behívom és átadom neki a kést. Elég a büntetésből. Nagy ünnep kálvinista faluban a vasárnap. Nekem még egy szöget sem volt, szabad beverni, hogy ne kopogjak. Korn reggel megjelent az egész harangozó család, kisöpörték az udvart, a ház elejét, sőt az utcából is egy jó darabot. Nyolc óra tájban leányok jöttek, hoztak virágot és kitakarították atemplomot, földiszítették a szószéket. Istentisztelet előtt bekopogtatott a két kurátor és hosszas köszüntgetés után beszélgetni kezdtek a nagyapámmal, aki elmondta nekik, mit olvasott egész héten az újságban. Ez a vasárnap soha nem fog emlékezetemből elmosódni. Reggel, amikor kimentem, már minden ragyogott a tisztaságtól. Az udvar olyan, mint a szoba, vágott iga, eke, gazdasági eszközök, minden rendbe rakva, a Nap a templom kakasa fölött tündöklött, a mezőkről madárének, a kertek alól rigófütty hallatszott. Kocsisunk az istálló ajtaja mellett a lószerszámot kente. Hat-hét leány nevetgélve húzott vizet és vitte a templom padlóját föllocsolni. Szolgálónk a kis kamrában kenderszőke hajába rikító szinti pántlikát font, nyakát széles ezüstlánccal díszítette. Oda somfordáltam a kocsishoz: — József, mondja csak, István bácsi nem volt itt? *— De itt volt, ifjúr, még hajnalban, kisöpörték Julis nénével az udvart, azután elmentek. István bácsit valami kórság bántja tán, a képe nagyon sárga. Ünnepélyes hangulatban vonultunk a templomba. Én a nagyanyám mellett ültem a katedrával szemközt. Jobbra tőlünk a legények karzata emelkedett Ennek egyik oszlopánál a földszinten ült Kallós István. Arca sárga volt, mint a viasz, fejét lehajtotta. A gyülekezet buzgó áhítattal énekelte az ötvenegyedik zsoltárt. Az én szívemet a félelem és megindulás szorongatta. Mindegyre csak ezt a sárga homlokot néztem, amelyet egy reszkető kéz meg-megsimogatott Az egész templomot rozmaring és fodormenta illat töltötte meg. A nap besütött az ablakon és megcsillogtatta a bíborteritő hímzett arany betűit. Az ének zúgott, zengett, szárnyalt a mennyezet felé, ki a nyitott ajtón a napfényes szabadba, föl az égig. És ott zengett az áhitatos szívek mélyén is. Káplánunk beszélt. Sugár alakja komolyan állott az ezüstrojtos, fekete bársony terítő fölött. Buzgó imádság után elmondta az alapigéket Judás árulásáról és szörnyű haláláról; szava félelmesen csengett. Megdöbbentem. Érzékeny lelkem, eleven képzeletem átélte annak a szerencsétlen embernek a kínjait, mikor a káplán arról beszélt, hogy milyen iszonyú a lelkiismeret furdalása, minő boldogtalan, nyomorult a bűnös ember. Megemlékezett Káinról, akinek fülébe dörgő az Úr: „Átkozott légy e földön... Mikor a földet miveled, ne adja az néked többé .az ő terme BELPOLITIKA és pártonkiüli képviselők egy része be akar lépni Wolff Károly pártjába Politikai körökben nagy meglepetést keltett az a hír, hogy a pártonk mili képviselők egy része csatlakozni kíván a Wolff Károly vezetése alatt álló keresztény nemzeti egység pártjához. Állítólag az erre vonatkozó tárgyalások már befejezést is nyertek, és ennek eredményeképpen mintegy tizenöten lépnének be Wolff Károly pártjába. Ezek között Cettler Jenő, Grieger Miklós, gróf Cziráky György és Endre, Huszár Elemér, Homonnay Tivadar, Forster Elek, gróf Károlyi József és Ostor József nevét emlegetik. Beszélnek még gróf Sigray Antal és Jungauer Albin csatlakozásáról is. A magunk részéről ebben a kérdésben az ügy jelenlegi stádiumában egyelőre nem kívánunk állást foglalni. Nem tudjuk ugyanis, hogy tulajdonképpen a keresztény nemzeti egység pártjának melyik frakciójához akarnak csatlakozni az említett képviselők. Ha a csatlakozók kifejezetten Wolff Károly és az általa hirdetett politika mögé kívánnak sorakozni, akkor a magunk részéről csak örömmel üdvözölhetjük ezt az alakulást. Ha azonban ez a csatlakozás azt jelentené, hogy a pártba belépők a pártnak, Huszár Károly befolyása alatt álló frakcióját akarják erősíteni éppen Wolff Károllyal és közvetlen híveivel szemben, akkor nagyon szerencsétlennek tartjuk ezt a csatlakozást. Egy ilyen fúziónak meggyőződésünk szerint semmi jövője sem volna, mert ez csak újabb bomlási folyamatot idézne elő a pártban. Az a krízis ugyanis, amely már most is világosan felismerhető a párton belül, egyilyen csatlakozás következtében csak még jobban elmérgesedne és annak radikális megoldását nem lehetne hosszú időre késleltetni. • Rá akarunk ezzel kapcsolatban mutatni arra, hogy a liberális sajtó hónapok óta arra törekszik, hogy Wolff Károlyt saját pártjában háttérbe szorítsa. Állandóan úgy állítják be a dolgot, mintha Huszár Károly és Vass József lennének a párt vezetői. Bizonyos más oldalból is hasonló törekvéseik nyilvánulnak meg. Meg vagyunk győződve róla, hogy mint eddig, úgy a jövőben is teljes kudarccal fog végződni minden ilyen törekvés. A keresztény nemzeti egység pártjában Wolff Károly a vezér, az ő vezéri egyénisége és az a presztízs, amelyet pártjának csaknem minden tagjára gyakorol, csak azt eredményezheti, hogy bármilyen változások következzenek be, végeredményben a párt tagjai az ő személye és az ő elvei körül fognak csoportosulni. Minden Százat vásárló vagy előfizető keresztény magyar tőkét, keresztény magyar munkást támogat