Szózat, 1924. március (6. évfolyam, 51-75. szám)
1924-03-28 / 73. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., Rózsa-utca lt. (Podmaniczky-u. sarok) Telefon: Szerkesztőség József 63—52, József 61—46,kiadóhivatal: József KJ—51 Előkidadóhivatal: V., Városház utca 10. tel.: 77—91. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE Ára 1500 korom ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra.............................90.000 kor. Negyedévre................................ 90.000 kor Külföldre az előfizetési ár kétszeresét számítjuk Egyes szám ára hétköznap . . . 1500 kor. Vasárnap ....................................... 3100 kor. VI. ÉVFOLYAM 73. SZÁM PÉNTEK , BUDAPEST, 1924 MÁRCIUS 28 Valorizáció és takarékkorona Irta: dr. Bokor Ervin, a Hangya igazgatója Már több mint egy hónapja annak, hogy a valorizációs rendelet megjelent, de mindet mai napig még mit sem látnak azon előnyökből, melyeket a valorizációval kapcsolatban elérnireméltünk. Azt mondták, hogy a korona stabilizálódni fog, a szertelen áremelkedések megszűnnek, a gazdasági élet nyugtalanságát és bizonytalanságát a megnyugvás és bizalom fogja felváltani- Mindez nem következett be. A korona, nemzetközi értékelésben tovább romlik, az árak — tekintet nélkül atakarékkoronára — folytatják fölfelé törő pályájukat, a spekuláció vígan űzi tovább játékait és a takarékkoronával számolni kénytelen kereskedelem panaszkodik s minden újabb bajáért a valorizációt hajlandó felelőssé tenni. Félő, hogy ha így haladnak a dolgok, a a közvéleményben is mindinkább el fog terjedni a meggyőződés, hogy a valorizáció tévedés volt, mert a bajokon segíteni képtelen és csak tetézi azokat. Pedig nem a valorizációban rejlik a hiba, hanem abban a szerencsétlen módban és formában, ahogy azt megvalósították. Avalorizáció részleges volta ,már eleve kizárta a korona stabilizálódásának gyors lehetőségét, a takarékkorona pedig mint értékmérő, mai formájában teljesen elsikkasztja a valorizáció lényegét. Mert mi is a valorizáció? Azon régi igazságnak proklamálása, hogy egészséges gazdasági élet csak egészséges hitelélet mellett lehetséges. Az egészséges hitelélet alfája pedig az, hogy a hitelező a kölcsönadott jószág valóságos értékét kapja vissza lejáratkor adósától. Az értékállandóságnak a hitelélésben való érvényesítése ama nagy elv, amely a valorizáció lényegét alkotja és amelynek helyességét egyetlen, e tárgyról komolyan gondolkodó ember kétségbe nem vonja. A valorizáció alapfeltétele azonban az, hogy a jószágok értékét megbízható módon felmérni lehessen. Itt azonban egy nehézségbe ütközünk. Minden mérőeszköznek lényeges tulajdonsága ugyanis, hogy na változatlanul állandó legyen, mert csakis így alkalmas a tárgyak mérésére és a márt eredmények összehasonlítására. Ámde a gyakorlati élet nem ismer változatlan értékű jószágot s ennek folytán nem is állapíthat meg állandóan változatlan értékmérőt sem. Meg kell elégednie a megközelítő pontossággal és oly jószágot kell az értékmérés alapjául választania, amelynek értéke huzamosabb időn keresztül nincsen nagyobb ingadozásoknak kitéve. Jelenleg az egész világon általánosan értékállónak elismert jószág csak megvan és ez az arany. . . Senki sem ütközött volna meg azon, sőt egész természetes dologsnak találta volna, ha a valorizációs rendelet a paprikatrona értékét az aranyhoz, avagy valamely aranyértékét képviselő fizetési eszközhöz (aranykorona, dollár) viszonyíthtttt volna. Meg lett volna ennek az a nagy előnye, hogy a mai nagy számok helyébe ismét a régi kis számok léptek volna, ami az üzleti életben lényeges adminisztratív egyszerűséget jelent; továbbá, hogy az aranyértékben kifejezett árak valószínűleg nagyon rövid időn belül beszéd elemeinek, a hangzásben tartam és a hangsúly lüktetésének változatos egymásutánjából fejlődtek. A finn zenetörténetem első szakában, a, tiszta ritmikus kor után, tehát, a dallamfejlődés kezdetének idejében a sió és a seme bizonyára sokkal közelebb állottak egymáshoz, mint más népeknél általában. Suomi gyermeke muzsikát, kapott a természettől már az anya nyelvében. A liin nyelv lágyabb az Olasznál. Sok kettős magánhangzója, csodálatosam hajlékonnyá teszi. Csupa ritmus, csupa dállám. Vainémörnéknek, a dal hősének már nevében zengett a dal. Mikor a finn leány s a, legény kedvesének a nevét ajkára veszi: Ilmari, Jalmari, Vainö, Saima, Aino, Ilmarinen . . . uták megszólal a szerelmi líra első dal te.ma gazdag ritmussal, lágyan, kifejezően. A szó muzsikájában a Költészet és a Dal múzsái először mosolyognak egymásra. A finn zenetörténetem első fejezetei egy kedves és kifejező képbe sűríthetők össze: Kalliope és Melpomene ölelkező alakjai s közöttük Terpszahore testi könnyű táncát. Ezt olvassuk bennne: a tenéi középkor, kezdete, a melódia fejlődése és 0. primitív táncneme. A Kalevala strófái, a nép egyetemű dallamai mindenütt élnek Suomi földjén. A Kalevala recitáltorok monoton dallamai abból az ősi csirából fakadtak, amelyet a szó muzsikájának melege keltett ki és nevelt virággá. A kotetkarjalai jóditerek a recitativszerű motívumok szabad variálásáról jellegzetes kesergő vagy parnasztó dalok ennek a magnak hajtásai. Ugyancsak Karjaliából, Finnország keleti részéről valók a legrégibb táncdallamok is. Kalliope és Melpomene ölelkező alakja sokáig ott a későbbi kasrmenéje felett. Münden eláállandósultak volna s igy ismét lehetővé lett volna téve. aSolid, Saigont idézi kalkuláció és végül —ami a legfontosabb — elérkeztünk volna a valorizáció főcéljához: a hitelélet biztonságához. Ezzel szemben azonban mi történt? Megkonstruálták a takarékkoronát, egy eddig teljesen ismeretlen fogalmat, mely nemcsak hogy semmi összefüggésben nincs az aranyértékkel, hanem értékmeghatározásánál egyenesen a romlópapír koronából indul ki. A takarékkorona ugyanis nem más, mint a papírkoronáinak február 20-áig fennállott és nagyon sajátságos módon meghatározott belső értékének megrögzítése, fotográfiája. Indokolásul azt hozták fel, hogy ily módon az új rendszerre való áttérés lényegesen meg lesz könnyítve, mert hiszen az áttérés pillanatában a papírkorona és takarékkorona között nincs különbség. Milyen gyönge érv azon nagy bajokkal szemben, melyeket egy ily mesterséges és amúgy is rövid életre kárhoztatott fogalomnak a köztudatba való bedobása és a gyakorlati életre való ráerőszakolása előidéz! De ám hagyjál*!. A takarékkoronával, mint teljesen fölösleges számolási egységgel még csak megbarátkoznánk, hogy ha értékének megállapításánál a papirkorom február 20-iki aranyértéke vézetett volna kiindulási pontot. A valorizációs rendelet azonban az aranyvalutaalapot elvetette és ehelyett egy oly' komplikált módszert állított fel, amelynél a bécsi korona jegyzésnek és az arbitrage-papírok bécsi és budapesti tőzsdei jegyzésének jut a döntő szerep. Ezzel aztán meg is adta a kegyelemdöfést a valorizációnak. A bécsi koronajegyzésnek és az msad zenéjének utiparából egy-egy réteg rakódik a képre. Más-más szánt mutat, de a tép maga nem változik. A reformáció után az egyházi zenével importált idegen dallamok, a korátok is a finn szöveghez idomulnak s a nép körében elterjedve friss és népies elemekkel gazdagodnak. Finnország kultúrája a XVI. században már jelentős fokon áll. János hercegről feljegyzik a krónikák, hogy már 1557-ben Turkuban, az ősi egyetemi városban 5 tagból álló zenekart tartott. Ugyanott a XVI11. század végén már megalakul az „Auróra Társaság," amely már nagyobb zenekari hangversenyeket is rendez. Creschl Bernátót a XIX. század legelején mint az első finn zeneszerzőt említik. Idegen hatások mutatkoznak a finn zenében is. Finnország századokon át a svéd, majd 1800-tól az orosz koronához tartozik. A Költészet és a Dal ölelkező múzsáinak arcán szomorúra hervad a mosoly hosszú időn át. Messze a, Závolba réveden tekámtetűk, ahol Lupint bizontos szive dobog. Onnan is kll megindulnia újra a nemzet meg- megszakadó vérkeringésének. Megindul-e majdan? Meg kell iduszlnia. Tarán szülöttjének a teste, a lelke egészséges. Vére piros és tiszta maradt. El-d,vágta útját az idegen kultúra bonokése, de a vércrekinek ismét össze kell forradasok, hogy újból a szivet szolgálhassák. Ez a piros, tiszta vér, a nép géniuszának romjaitlan alkotó ereje. Szimbóluma: a Kalevala. Dátbatatkin egység a sokadalomban. Szimbólum és egyben Valóság. Tiros, tiszta vér, éternyi, számtalan mesé, mtada, dal, megannyi meleg dobbanása Suomi szivének. A művészettörténész szemében csupa epika. Ura ee dráma, megbecsülhetetlen értékű mozaikokban. A harmat gyöngye, mely az ágon, a föld virágos takaróján, a számító-vetőbeszarván, a halánrimínyhólfa®agatlain fakiMincsen csilla, de csalk A Kalevalától a szimfóniáig Suomi zenéje Irta : dr. Spur Endre • A® áláiSM részletet, szerzőnek a Turáni Társaság Kálevala-nóhépélyáá tartott előadásából Vesszük. Február 28-ika Suomi minden gyermekének kegyeletes nemzeti ünnepe széles a világon: ti Kalevei aimnAp. Az ezer tó orsaáigúnak Homérosza a finn nemzeti eposz megalkotásával öröklmécséit gyiújtött a turáni faj géniuszának oltana előtt s a WMimmmnné nyelvének zengő szavaival temzetűt oltártemítő alatt a nemzeti ideál elporlalhatatlan ereklyéjét zárja a szívébe minden finn testvér. Ift a finn művészetnek a Kalevala. A költészetnek, a festészetnek, szobrászatnak és a nenemtívésaétinek egyaránt új, beláthatatlan perspektíva. Az örökzöld erdők végtelenjében váratlanul megnyílt osodilatoeao üde tisztás. Középjén kristályt ízű, gazdag forrás. Puha, bársonyos pázsitján a múzsákejtenek kecses, hódoló táncot a Mborpalástjába burkálódzó feléég és Nap előtt. A múzsák valamennyien. És a forráshoz érva, valamennyien merítenék belőle, hogy felfrissítsék magukat harmattiszta cseppjevel. A küeno múzsa közül elsőnek a Dal és a Költészet muzeái járulnak a szent forráshoz. Elsőitek ék egyszerre merítenék abból. Mert: Sourni földjén a szó és a dal, a költészet ésa zene: ikertéétvárek. 1. a zenemuvásnetnek a Kalevala! Örök jelképe ennek a testvériségnek a zenetörténelem azáradata keresztül. Ha az egész világon Suomi nyelvét beszélnék, akkor talán igazolódott volna Spencer Herbertelmélete a zene keletkezéséről. Hogy 4. 5. a zene őselemei, a ritmus és a dallam as emberi agyból. a