Szózat, 1925. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-01 / 74. szám

VI. évfolyam Budapest, 1925 április 1, szerda 74. szám A mezőgazdasági kölcsön kilátásai A nemzetgyűlés bizottságai letárgyalták és elfogadták a mezőgazdasági Intelről szóló ttörvényja­vas­latot. A magyar Nemzeti Bank — iránt legolcsóbb hitelforrás — tudvalevőleg taki honorálta ez agrár­közönség váltóit, a mezőgazdaság sehol sem tudott hitelhez jutni, csak u­sfolakölcsönöket kaphatott, amelynek kamatai nem fedezték a föld hozadtókát, így azután külföldi tőke igénybevételére kellett gondolni s a külföldi tőke bejövetelének útját megszabni. Nekünk azonban úgy tetszik, hogy inkább a külföldi tőke szabta meg a feltétele­ket, amelyek mellett hajlandó üzletet kötni. Mint a gyanúnkat megerősíti az a szomorú­­tény, hogy a záloglevelek kibocsátásának alapjául szolgáló kölcsönök tekintetében a ka­matláb magasságát megszorító rendelkezések nem nyernek alkalmazást. Ami magyarra for­dítva azt jelenti, hogy ezentúl 8 százaléknál magasabb kamatot lehet majd a földre beke­belezni. A kormány tehát nyilvánvalóan szá­molt azzal, hogy csak magas kamatozású köl­csönt szerezhet a magyar mezőgazdaság ltá­­szóra. A liberális korszak virágzásában, mikor mindenki át volt itatva a szabadelvűség má­morától, ez a rendszer megalkotta az uzsora és káros hi­tel ügy­felek ellen irányuló törvényt. A föld védelmére ez a törvény elrendelte, hogy 8 százaléknál magasabb kamatok biztosítása vagy behajtása végett is bíró végreh­ajtást nem rendelhet el. Ezzel az intézkedéssel a írvagyaz Aifélet oltalmazta az uzsora ellen, annak a tu­datában, hogy ennél magasabb kamatot a föld nem bír e. Búcsút kell tehát mondanunk az uzsora liberális korbeli megfogalmazásának, de megvalljuk, hogy szemben ez újabb jogal­kotással kalapot emelünk a liberális jogalko­tók keresztény és nemzeti erkölcse előtt, mert ezs a föld teherbíró képességén kívül figye­lembe vette azt is, hogy a föld biztos, kocká­­zattól mentes tőkebefektetési alap, ahol a szá­ndékon túl kamatot venni erkölcstelenség. Az mi tehát tisztában lehetünk, hogy ebből a hitelakcióból, amelyet egy a pénzintézetekből alakuló szövetkezet fog lelomyomtani, olcsó hitel nem fog származni. A pénz m­ai elfajult drágaságát akarják ,az egyelőre még ismeret­len külföldi hitelezők a maguk számára bizo­nyos mértékig biztosítaná. Holott a mezőgaz­dasági termények értékesítésének konjunktú­rája­ hanyatlóban van és épp ezért egy magas kamattípust nem bír el. Mindennél fontosabb­nak kell tehát­­tartanunk a­ kamat kérdését­­hogy ez ne fajulhasson uzsorává, amelyiket a hitelező mihamarabb hatalmába kerítheti az adós földjeit. A mezőgazdasági hitelről alkotandó tör­vény célja az volna, hogy lehetővé tegye minél több tőkeajánlat beözönlékét, egy egészséges tőkekínálat kifejlődését, ahol az a hitelező jut üzlethez, aki a legkedvezőbb ajánlatot tesz. Ez a javaslat azonban nem nyújtja a szabad verseny előnyeit a hitelt kereső gazdatársada­­lom vécéire, hanem a verseny kiváltásával a régi bevált altruisztikus földhitelintézetek igénybevétele helyett egy pénzügyi szindiiká­­tust létesít, amely a­ hitelt monopóliumszerűen fogja kezelni. Ez az eljár­ás nyilván hatalmi érdekeket szolgál s a gazdaközö­sség f­üggősé­­gét célozza, másrészt­­ üzlettel oly bankok­nak kedveskedik, amelyek eddig más tereken szeresitek busás hasznokat, a földhitel azonban nem volt üzletáguk. Hibáztatn­iu­k kell a ver­seny kizárását különösen akkor, amidőn aa­ítílu­m veszi a mezőgazdasági hitel ügyét a ke­zébe, holott az állam minden nagy üzleti vál­lalkozását a szabad verseny köté­szeinek el­ismert elve alapján int­ti el­­­ a nyilvános­ság ellensőrzése alatt. Az­­ország jövőjére ás­ható oly súlyos kérdésbe, mi a magyar föld megterhelése: ezt az elvet semmiféle cél­nak nem lett volna szabad alárendelni Nem kevésbé aggodalmasnak tartjuk, hogy a kormány a jelzálog kötvények bevezetését a külföldi piacokra a Rotschild és társaiból alakult pénzcsoporttal óhajtja keresztül­­vitelni. Nem hisszük ugyanis, hogy a magyar földre, amelynek termékenysége világszerte ismeretes, más tőkealakulás nem volna haj­landó hitelt szerezni. Ez a pénzcsoport nagyon is megszokta közvetítéseiért nemcsak a busás anyagi haszno­t, hanem ezenfelül szeret egyéb, a faji szolidaritás jegyében kikövetelt, politi­kai természetű hasznokat bezsebelni. Hisz ma már nem titok, maguk a zsidók dicseko­saiek vela, hogy még a hatareiös Asográn is, a cionista, zsidó állam alapításával fizetett, bizonyos pénzügyi szolgála­tokért, amit annyival köny­­nyebben tehetett, mert rá nézve a kérdés kül­ügyiig nem túlságos főiott­osság­ú. Azonban, is­merve ezt a hajlandóságot , tudva, hogy a ke­­resztény i­snneti, a regeneráció önvédelmi harca érthető okokból ellenszenves a nemzetközi zsi­dóság elütt: nem­ tartunk szerencsésnek egy oly összeköttetés­, amely a h­ol ügyeink­be való avatkozással­­járna. A numerus clausus­ ellen máris oly felszólalások hangzottak el, amelyek elárulták a terve­zetű­séget, s ezevo tiltetikozülik egy oly sobyloeki vaset ellen, amely a magyar ifjúság jövendőjét tenné alku tárgyává. A magát ez országban is üldözöttnek ál­lító zsidóság néhány i­ő rövid évtized alatt ha­talmába kerítette a pénz feletti uralmat bank­jaiban, melyekben magyar pénzt halmozott fel. Azután következett a szén, a vas, a nagy­ipar megszerzése, vagy ha úgy tetszik, kisajá­títása. A kereskedelemben szinte kizárólagos jogot gyakorol. Ezalatt a rövid idő alatt arra is volt hatalma, hogy a magyar föld nem je­lentéktelen részét megszerezze. A honfoglalást azonban itt még nem­ fejezte be: a magyar­földnek még csak egyötödén nő. A végső kisa­játításhoz még az szükségzi,s, hogy a földhitelt felszabadított kamatokkal a kezére juttassuk. A zsidó veszedelmet mna már felismerik oly neBAZetek is, ahol szerepük óvatosabb, térfog­lalásuk nem oly megdöbben­tő, mint nálunk, cí­íme­n „fináncdiplomácii­é rtfejyzetközi zsidó kapcsolatokat keres, hogy, lekötöttségünket véglegessé tegye, akkor,­ amidőn Angliában, Hollandiában, Amerikában vannak olyan pénz.-soportok, amelyet penz­faji jellegűek , csak tisztán, trekvderi­c«is undjeteer me­rü­l, üz­letet akarnak kötni. A (fonodiplománk jól tenné, ha elsősorban ezekkel keresné az össze­köttetést, így a verseny révén a magyar mező­gazdaságnak kedvező kilátásai lennének egy a hitelezőre oly kitűnő fiatalnél, mint a ma­gyar föld elzálogolása. Egy új pénzügyi orien­­tálódás, a­­ttaival éppen eltewrcezu swamy-bave, felszabadulás a faji jellegű in­ternacionális tőke szuggesszív befolyásáról: ez az egyedüli útja a magyar közgazdaság jövőjének. Válasz egynémely zsidóknak írta: Lendvai István Ha pedig olvasóim közül valaki netalán meglepődnék azon, hogy én íme, zsidókkal levé­lnem v­annak sietve megmagyarázom, hogy a magyarországi zsidóság már régóta és igen sörön levelez velem, én azonban m­­ost ideiek — közvetlen válasz formájában — először. Levele­zésükbe nem számítom bele azt a tömérdek ha­­zogságot, ragaimat, ostobaságot és komisseke­­dást, amit újságjaikban szinte nap-nap után kószám adresszálnak, különösen azóta a m­eg­bocsáthatatlan bűnöm óta, hogy Cegléd váróé­­sületgyűlési mandátumáért nemcsak harcba mertem szállni, hanem a harcot meg is mertem nyerni. Csak a fenyegető és a piszkolódó leve­lekre gondolok, amelyekkel 1918 nyara óta ugyancsak gyakorta megtisztelnek ennek az entberszerető, békességes és elfinomult idegzetű Sajtónak a részéről. Törődni ugyan sohasem törődtet é velük s ma is csak azért teszem szóvá az ő „édes levélkéiket“, mert ma egyszerre há­romféléi is alkalmat adtak nekem arra,­­ hogy bemutassam ennek a fajnak undorító belső arc­képét, — adják tovább olvasóim a hályogos­­s'g nemü keresztényeknek, hátha fog rajtuk. Az én szép tavaszi reggelem azzal kezdő­dött ma, hogy a reggeli feketekávém mellé odatette a főpincér — undorodó és fölháborodó fájcsóvarlás közepette — a Borsszem Jankó című HK&H kilenített zsidó élclapot.­ — Tessék megnézni, nagyságos uram, nőre képesek ezek a... Megnéztem, mire képesek. Rajzolták tő­lem egy torzképet s föftébe azt nyomtatták címnek: Jrezi... a demagóg beteg!“ Fekszem egy szoba .Vősehítló* sarl­ábam nyosöpráságos ágyon (hát az tibiae, hogy’ én*eu* neon Tz#«* korabeli nyoszolyám!), az ágyam m­elett össze­tört hordó, kulacs, boros fiaskók hevernek. A paplanomra nagy betűkkel rá van írva: Lend vei Lehner... nehogy valakinek másnak nézzék a torzképemet. Az ablakon pedig diadal­mas, gőgös fölénnyel bevigyorog; egy ulldok szakállas galiciáner. A gőgje, a káröröme töké­letesen azonos azzal a gőggel és vérszomjas kár­örömmel, amely Brak­oneky Tibor és Korvin- Klein Ottó arcán föllobogott, ahányszor egy szegény fegyvertelen keresztény magyar embert vagy gyermeket kivégeztek , azt vigyorogj­a felém: . • — Lám, te itt dögölődsz, de én élek, uralko­dók a ti ostoba keresztény Magyarorszégrokon és velem minden irajsorsosom... (.Ne vegye senki rossz néven a „döglődés“ kifejezést: két éve, mikor ugyancsak nagyon be­teg voltam, egy zsidó névtelen levélben szórók szóra azt ujjong­ta, hogy én már — hála a delio-i vának — döglődöm.) Hát mért teszem ezt szóvá? Azért, mert, felelni akarok annak a nemes zsidó léleknek, amely ezt az üzenetet küldte nekem, amelyik ilyen fenkölt humanizmussal gondolt rám, amíg betegágyamon vergődtem. Meg aka­rom neki mondani válaszképpen, hogy: „Köszö­nöm, zsidó, amért újra bizonyságát, adtad annak, amit mi sokan és egyre többen tudunk, annak, hogy­ halálos gyűlölség van a szivetekben mind­nyájunk iránt, hogy a Chanukka-mécsnél dög­­vészt és halált imádkozik ránk a ti humánus,­­liberális, demokrata szivetek s a szadista, bor­­zongó gyönyörűségéval tölt el benneteket a mi minden szenvedésünk és halálunk. Nem, ti nem tisztelitek még a betegágyunkat sem, nektek még ais emberi szenvedésünk is élesapha. torzképnek­ való röhej-téma, mert ocsmány hazugság a szá­tokban minden „emberség“, megértés, szeretet, kultúra és egyéb gatfogó mtmdás-méz. Mi, aki­két­ báróé ;«»ó(ton g^rSHmTtrémfA méztei: rá.M«rt, eaért, mert a tűi «szegény, defekt iktíoeztett faj­tánkért -oterCunk keserves, esztetlett imreot vívni, a sfigibalátonabb eQenségün Irkté sem tudnáok: megtenni ilyen.uk... de hát .5. vagytok a ki-: vótigsarolt nép, a v.3ág «sáíxie-jtava, a júesúv és a. gyéroáutész... Köszönjük, zaidú, hogy esra új-.i ból mrótenítoffát, nemi fclírjvfc efitelejifeni «e ad­­vja lőcsét, c^wrtKikí“ Bélben ad­áth ahogy' hróróvtesu^ vád. eg». geppel írott tevéi, ateely a vidh stúluui msg~i saórtás nélkül ceysaegatat íffiy eaőit) meg... Jtiát te nyavalyás zSffiétt Wipörcs: hogyan saeavz itt állo­Kléá». egsy az anmagba»’. bawnaps tevéfewtyrón­grt. végMó isérstej, a.'zsidók; etten ipoeskuiódvis“ Ügy .tóbwik. a. wtido nH­ suessak frtakni feled kérdéssel, tamiso.­i(nég UB®«Z('iélr.8,úr­­ra esők kérdéséül tud. Arhí mottóé a kérdési.. UML 0K4ijtí»u dhsó^w. .lantit 1« i'«drw rá laa-iteleu; fokdim. Mahídrmi­­smCit m­agam is me­gkéndezetti magauitát, hogy vuitoikéjflxini mö-eoit« vakmerő-' ség jogán is merek rá, Miványrówofeir«, ojiratóg-! csonki tear a, T*mj«éisíw rfáara. taajMteviae még ulyTtttfcar is. tea lurtetesit; a«de faywt flgyreefe. vS­: sitik végbe*. — műkor teisascii OKoku^faBi: häutet­­­teönd, _ szutmdnn esetefcwflvrtilk a fádkor, minden: ajjaaságok után nafry-amagy imagi^Lr utak. fő­­foumk es fő-fbpafjolíc teas.Mko««taL. etórnttaá*-. ttak velük és a honfoglaló és nr.nivet fenntarto: magyarwágeaj. egyta Bangiúia&«fik -van^k őket si meg Mjgedin­A _-nekik: jmanácsrv, ;mtíatur a jaaguk fajtájának jófumtán ecnuiöt? Mteróa earóre idt­­jegyzem a urngas Kürte ftdvas ofcuihására. hasy lám, a záidaság magát is j“­naik nuvesl önmagát leglösalaaavtittilj meieajySiatkoansaitjar.. Már pedig es a tevéd XKgyasfemk bizaskaas meg TiytUí Vóiuztós, amit wáktwy próbálók biartrayíteittí . ..Feraze ezt csak a haei Ád­­oróc aaneaetótC előtt tehested, amaly etetü te te vróaká himíasx,'. stos »,­­a» arató» -joestai»’

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék