Szózat, 1925. szeptember (7. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-19 / 210. szám

4 Horthy Miklós kormányzó vállalta a salgótarjáni munkások zászlószentelési ünnepélyének fővédnökségét Salgótarján! A kunbélák ördögi tobzódásának munkásvérrel öntözött főfészke, ma pedig a magyarok gondviselő istenének segítségével 4. szebb nemzeti jövő egyik végvára, hol az összmunkásság október 4-én keresztény büszkeséggel tesz nemzeti hitvallást s ezzel kapcsolatban fel nem becsülhető áldozatkészséggel beszerzett díszes zászlóját megszentelésre és áldásra bontja, nemzeti életünk kiválóságainak jelenlétében. Vasmunkások, bányászok és államfentertó munka más robotosai e keresztény-szocialista zászló alól üzennek harcot, a szívükből örökre száműzött meghasonlás szellemének és szent fogadalommal állanak be a napon a szebb magyar jövőt harcolók soraiba. Az ünnepély fővédnökségét nagy-bányai Horthy Miklós Kormányzót vállalta és dr. Csernoch János bíboros-hercegprimás és dr. József Ferenc főherceg őfensége. Zászló- anyák: dr. Sztranyovszky Sándorné főispán neje, Katona Lászlóné acélgyár filmkáztetője, Lipőy B. Jestőné gyárigazgató neje, dr. Baross Józsefbe alispán íréja, Krajdóvíri Gyuláné iparos neje és dr. Förster Kálmánné polgármester neje lesznek. Az ünnepség október 3-án, szombaton délután kezdődik, amikor is a vidéki munkásküldöttségek fogadtatása lesz. Este ismerkedési vacsora az acélgyári olvasóegyletben, utána szerenád a zászlóanyák tiszteletére. A zászlószentelés vasárnap délelőtt a Főtéren lesz. A zászlószentelési szentmisét, valamint az ünnepi beszédet, P. Zadravecz István tábori püspök tartja. Utána felvonulás az acélgyári olvasóegylet dísztermébe, ahol díszközgyűlés lesz. A közgyűlés előtt a ref. egyház részéről Kontra Aladár ref. lelkész, v. képviselő, az ág. ev. egyház részéről dr. Csengődi Gyula ág. ev. lelkész fogja a zászlót megáldani. A díszközgyűlés ünnepi szónoka Tóbler János v. képviselő, szakszervezeti főtitkár lesz. A díszközgyűlés után díszebéd, este pedig díszhangverseny lesz, amelyen közreműködnek a budapesti Beszkár főműhely dalárdája, az Acélgyári, a Kát. Olv. Egylet dalárdája és a Ker. Szoc. Vasas Dalkör. A rendezőség kéri a vidéki testvér szervezeteket, hogy eljövetelüket legkésőbb szept. 25-ig jelentsék be, hogy az elszállásolásról gondoskodni lehessen. Botrányos pofozkodás egy liberális kaszinóban Kártyacsata, mely verekedéssel végződött Ma reggel egy gyűrött arcú, feldagadt és összekarmolt ábrázatú ember jelent meg a főkapitányság központi ügyeletén és legelőször is a rendőrorvoshoz szaladt, akivel látleletet vétetett fel elcsúnyított arcáról. Majd a központi ügyeletre ment vissza, ahol az inspekciós rendőrtisztviselő előtt elmondotta, hogy az éjszaka a Rákóczi út 16. szám alatt lévő Országos Polgári Kaszinó kártyaszobájában megverték. Ott ugyanis kártyázni kezdett, a kártya azonban rosszul ment és összes nála levő pénzét, 3.800.000 koronáját elvesztette. Ekkor a nála lévő 7000 lejt is elővette, de az is elveszett. Mivel a játékot tovább akarta folytatni, a klub krupiéjéhez fordult, akitől 600.000 koronát kért kölcsön. A krupié azonban a kölcsönt megtagadta, sőt sértegetni kezdte, mire ő hatalmas nyaklevessel válaszolt. De nem hagyta magát a krupié sem. Rávetette magát és amint a felvett orvosi látlelet is igazolja, ugyancsak alaposan helybenhagyta. Végül is a kártyaasztalok mellől telegráit vendégeik vetettek véget a verekedésnek. A rendőrség a krupié ellen könnyű testi sértés miatt megindította az előállást. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET Pongrácz mester Zsirkay János színdarabja a Kamara Színházban (A Szózat tudósítójától.) Aki a politikai küzdelmek porondjáról ismeri Zsirkay Jánost, az fölületes ítélet alapján azt hiheti, hogy a politikai szereplést használja föl ugródeszkának az irodalomhoz, mint annyi mások. Pedig nem úgy van! E sorok írója, aki őt úgyszólván még az iskola padjaiból ismeri, bizonyságot tehet róla, hogy Zsirkay kora ifjúsága óta szerelmese az irodalomnak, különösen a színpadi irodalomnak. Sőt középiskolái elvégzése után az a lelkes vágy is fölébredt benne, hogy a színipályára lép, de ettől a törekvéseitől szülei ellenzésére elállott. Egyetemi tanulmányait félbeszakítva, vidéken vállalt hivatalt, hogy csöndes falusi magányában egészen az irodalomnak élhessen. A kis tót faluban majdnem ő volt az egyetlen intelligens ember és így már a társaság hiánya is arra késztette, hogy állandóan dolgozzék. De ebben az Isten háta mögötti faluban sem szakadt el a kultúrától, lapokat járatott, könyveket hozatott — gazdag könyvtára volt — és így minden jelentős irodalmi eseménnyel megvolt a folytonos érintkezése. Ezekben az években rendkívül sokat és taikisztr ítk elbeszélést, költeményt, regényt és drámát. S az irodalmi proteiktorokkal és sajtóösszeköttetésekkel nem rendelkező írónak már akkor is voltak számottevő sikerei. Beatrix című történelmi drámáját az Akadémia 100 arannyal jutalmazta. Levenda című regényét Rákosi Jenő adta ki, aki már akkor nagy cikkben méltatta a fiatal írót és megjósolta róla, hogy Zsirkay nevével az irodalomban még nagyon sokszor fogunk találkozni. Éljen az élet című színművének előadásával már Beöthy László foglalkozott, de mivel a klikekktől távollevő író nem ismerte a színigazgatókra való hatás eszközeit és a tűzhöz közel ülők folyton elébe vágtak, végre is visszakérte darabját. Ebből az időből való mostani drámája is, amelynek eredetileg Ács Feliciánné, később A tűz volt a címe, most pedig némi változtatás után Pongrác mester címmel kerül színre. Nyugodt élete folyásából Zsirkay Jánost, az írót, a nagy háború ragadta ki, amelyet többször megsebesülve, becsületesen küzdött végig. A háború után került a napisajtó aktív harcosai közé és a társadalmi és politikai közélet forgatagába. Vagyis az irodalom lépcsőjén jutott az ország törvényhozói testületébe és neon megfordítva. A vele ellentétes elveket valló baloldali liberális sajtó persze állandóan támadja és szeret róla lekicsinylően nyilatkozni. Hogy ez az ítélet menynyire elfogult, igaztalan és nem helytálló, az most tűntki, midőn az ország első színháza. Zsirkay János tehetségét elismerve, Pongrác mester című drámáját elfogadta előadásra és azt a legközelebb megnyíló Kamara Színház műsorába tűzte, amint arról röviden már beszámoltunk. Fölkerestük az érdekes fejű, markáns arcéril s hozzánk valóban közelálló írót, aki otthonában, minden politikai kérlelhetetlensége és megalkuvást nem ismerő szilárdsága mellett is, a legszeresebb családfő és legkedvesebb, legkedélyesebb házigazda. Elmondta, hogy újabban írt egy vígjátékot, amely az amerikai magyarság miliőjében játszik és ez már kint is van Amerikában. — Van egy iránydarabom is — mondta — Krausz bankár leánya a címe s ez a zsidókérdést, a magyarság és zsidóság egymáshoz valóviszonyának problémáját tárgyalja. Azt szeretném, ha ezt a darabomat a Vígszínházban játszanák el. Természetesen mind a politikában, mind a színpadon a zsidókérdés törvényes megoldása mellett foglalok állást. Hogy Zsirkay Jánosnak ez az óhaja megvalósul-e, nem tudjuk, az azonban biztos, hogy a baloldali sajtó pergőtüzében álló író pompás drámája, a Pongrác mester a Nemzeti Színház Kamara Színházának második magyar újdonsága lesz. József Ferenc királyi herceg és neje Anna királyi hercegasszony közölték a Városi Színház igazgatóságával, hogy jelen lesznek a „Nóta vége“ szombati bemutatóján. Hamlet bemutatója szombaton a Renaissance Színházban Somlayval. Szombaton megnyílik az új Belvárosi Színház — új Géraldy-darabbal. „Mihályiné két lánya“ — ma este a Budai Színkörben. A „Nóta vége“ holnap, szombaton este vonul be a Városi Színházba, az előjelek után ítélve, egy zajos bemutató összes külsőségeivel. A példátlan népszerűségű operett sokszor méltatott nagyszerű szereplői: Honthy Hanna, Vigh Manci, Simon Marcsa Cselényi József további erősséget nyernek Sziklay Józsefben, kinek ezer kacagtató ötlete, ragyogó új táncai hamarosan városszerte híresek lesznek. Helyárak 6-tól 58 ezerig. Ma este „Éva“, Lehár csodaszép operettje a Városi Színházban. Aserini sok meglepetést hoz új műsorában, legrégibb bámulói is csodálkozni fognak hihetetlen új mutatványain. Cserini szombaton, 19-én kezdi vendégjátékát a Budai Színkörben. Vasárnap délután mérsékelt helyárakkal. Xlaklanoff 22-én, kedden, „Faust“, Városi Színház. Baklanoff csütörtökön, 24-én, „Rigoletto". Városi Színház. Baklanoff szombaton, 26-án, „Tosca“. Városi Színház. „Bohémélet“ — Aquila Adler Adelinával — vasárnap délután a Városi Színházban. Egész olcsó helyárak. SZÍNHÁZAK PÉNTEKI MŰSORA: Nemzeti Színház: A vén gazember (7). Városi Színház: Éva (H 8). Vígszínház: Hármacskán (‘A 8). Renaissance Színház: Nincs előadás (Hamlet főpróbája). Magyar Színház: Masa pénzt keres (A 8). Király Színház: A régi jó Budapest (m. Fővárosi Operettszínház: Nincs előadás (Orlov főpróbája). Budai Színkör: Mihályiné két lánya (m._____________________________ FÖRSTER AURÉL ANEKDOTÁI A legétebb, léghumorosabb, mulattató, tréfálkozó, viccelődő igazi magyar anekdotagyűjtemény / RENDKÍVÜL OLCSÓ, GYÖNYÖRŰ KIÁLLÍTÁSI Ára 42.000 K Kiadta a Stádium Sajtóvállalat R.-T. (Budapest, VI. Rózsa u. 111) Kapható minden könyvkereskedésben. ZZZZZZZZZZZ* x a Casanova Londonban sem aratott nagyobb sikert, mint a tegnap esti premierjén Budapesten Ezenkívül A bécsi kislány Minden előadáson KERPELY JENŐ és ZSÁMBOKY MIKLÓS gordonka szólója. CAPITOL MOZGÓKÉP OTTHON URÁNIA tét 6, fél 8. tét 10. 4. G 8, 10. 5, negyed 8, fél 10. 1925 szeptember 19. szombat Cseh repülőgépek Sopron fölött A Dunántúli Hírlap soproni jelentése szerint tegnap és tegnapelőtt reggel Sopron felett három idegen repülőgép jelent meg. A közönség először azt hitte, hogy a föld körüli úton levő olasz légi flotta, érkezett meg, később azonban kiderült, hogy a gépek egy cseh repülőrajt képeztek, mely ismeretlen célzattal jelent meg a város fölött. A soproni lakosság körében az újabb II c■.-roli provokáció igen nagy felháborodást keltett s mindenki azt hiszi, hogy a gépek kémkedés céljából jelentek meg a város fölött. Reméljük, az illetékes hatóságok végre ez után az újabb provokáció után harkukra állanak , véget vetnek a csehek magyar földön űzött pimaszkodásainak. I ! . Újabban ismét fokozódott a diáknyomor Beszélgetés Hoór Károly professzorral Az egyetemi szemeszterek kezdete néhány havi szünet után ismét ráterelte a figyelmet a főiskolai ifjúság sanyarú anyagi helyzetére. Akármilyen szomorú is leírni, az idén jóval kevesebb diák iratkozott be az egyetemekre, mint az elmúlt években, mert a még mindig megdöbbentően nagy diáknyomor eltereli a most érettségizett ifjúságot a tudományos pályákról. Azok, akik az aranyparitásnál is magasabb tan-, vizsga- és laboratóriumi díjakat megállapították, bizonyára nem vették tekintetbe a középosztály silány anyagi helyzetét és így azt érték el, hogy éppen a nemzet legértékesebb rétege szorult le a tudományos pályákról. Természetesen az erősen megdrágított egyetemi illetményeken kívül súlyos nehézséget okoz az ifjúság számára a tankönyv, lakás és ruházkodáss kérdése is és a tanulás immár valósággal luxussá és a gazdag osztályok fiainak kiváltságává vált. A diákság nyomorával kapcsolatban kérdést intéztünk dr. Hoór Károly egyetemi tanárhoz, aki mint a Diáknyomorenyhítő Akció tanár vezetője igen jól ismeri ezt a szomorú jelenséget. A professzor úr munkatársunkat a következőkben volt szíves tájékoztatni: — A diákság anyagi helyzete, mely rövid ideig javulni látszott, most a nehéz gazdasági viszonyok miatt ismét határozott visszaesést mutat. A már beiratkozott diákok két-három szemeszterre abbahagyják tanulmányaikat és elmennek pénzt keresni, hogy stúdiumukat folytathassák. — A Diáknyomorenyhítő Akció — amennyire lehet — segít a nyomorgó főiskolásokon. Most, a közelmúltban is száztven millió tandíjsegélyt osztott szét. — Sok kívánni valót hagy maga után az ifjúság erő- és egészségügyi állapota is. A nyáron ugyan száz diákot nyaraltattunk Siófokon, de többet nem vihettünk le, mert kellett a pénz tandíjsegítségre. Mi ugyanis már akkor számítottunk arra, hogy száz-százötven diák csak a mi segítségünkkel iratkozhatni be. Az ifjúság szegénysége tavaly óta is határozottan növekedett. Segíteni csak társadalmi úton lehetne és akkor, ha a kormány sürgősen legalább egymilliárd koronát utalna ki a diáknyomor enyhítésére. — Azok, amiket mondtam, — feje® be szavait a tudós professzor, — nem légbőlkapott dolgok. Minden segélyt kérő diák kérvénye az én kezemen megy keresztül, így hát nagyon jól ismerem ezt a szomorú problémát. A diákság nyomorának egyesítésére tehát sürgősen legalább egymilliárd kellene. De ki adja össze ezt a szegénységünkben igen jelentős összeget? Hiszen ma azoknak sincs pénzük, akik segíteni szeretnének.