TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK - Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének folyóirata 1972
1972 / 1. szám - Tanulmányok - Papp Zsolt: Érdek és struktúra
felmérések kapcsán érték. Megint más és gyakori eset, amikor az érdek a társadalomszerkezet egyes tapasztalatilag vagy statisztikailag rögzíthető alkotóelemeinek, például foglalkozási csoportjainak szinonimájává vagy egyszerű „velejárójává" válik, és ezzel voltaképpeni tartalma elvész. Ahány réteg, annyi érdek, ahány háztartás, annyi érdek, ahány individuum, annyi érdek, s ezzel a téma ki is csúszott a kezünkből. (A téma megközelítéseiben közismert például, hogy egy társadalom funkcionális tagozódása és státusrendszere nem feltétlenül követi egymást. Az érdeknek nem csupán egymásra épülő, hanem egymást keresztező „befolyási övezetei" is kialakulhatnak.) Csaknem alapbeidegződésünkké lett eset, amikor az érdek témakörének kiépítése az egyéni-közösségi-társadalmi felosztás normatív hármasságában kap megfogalmazást. Az érdekképző szintek, az érdektípusok ilyen tagolása szolgálhat ugyan bizonyos didaktikus célokat, de ebben a kifejtetlen formában hallatlanul leegyszerűsíti és sematizálja a valóságos állapotokat. Megkockáztatható feltevés, hogy az egyéni csoport össztársadalmi érdek ideális és előírt „egyezésének" és megtűrt „differenciáltságának" elve legalább olyan ballasztként nehezkedik a szociológiai — és túl ezen a köznapi-politikai — gondolkodásra, mint korábban például a termelőerők és termelési viszonyok kötelező összhangjának vulgarizált „törvénye". Más példát véve, az érdek felszínre kerül mint az egyes társadalmi osztályok (rétegek és csoportok) összetartozását és belső sajátosságait magyarázó végső elv, anélkül, hogy szerkezetét, szociológiailag differenciáló és differenciálható mozzanatait megkísérelnénk kibontani. „Érdek, szükséglet, cél, funkció" — mondjuk egy társadalmi csoport (vagy általában bármely alakzat) alapismérveinek, egyben „végső építőköveinek" szokványosan összegező felsorolásaként, s ezzel a kérdést gyakran elintézettnek tekintjük. Hasonló fogalmi kenetteljességgel bukkan fel az érdek a szakigazgatás-társadalmi uralom alternatíva-komplexum hátterében is. Napjaink szociológiai vitáiban a gyakran homlokegyenest ellenkező álláspontot valló partnerek is úgy nyúlnak az érdek kategóriájához, úgy avatják önigazoló hivatkozási alappá — s ez teljes mértékben vonatkozik a jelen írásra is —, mint csatázó teológiák a végső mozgató elvet, vagy freudisták a „libidinózus ösztönt", vagyis mint valami olyasmit, aminek a létezése és szerepe meg nem kérdőjelezhető, csak éppen a mibenlétéről tudunk keveset, vagy semmit. Újra és újra megerősítjük, hogy az érdekek „vannak", „hatnak", „nagy fontosságúak" és — sajnos — „feltáratlanok". Eközben aztán az univerzális „tolvajkulcsként" forgatott kategória valóban üresnek bizonyul, messze alatta marad saját valóságfeltáró lehetőségeinek. Kérdéses azonban, hogy e témakör kidolgozatlansága és némiképpen elnagyolt felvetése egyet jelent-e létjogosulatlanságával. Ennek az írásnak nem célja az eddigi hiányok pótlása. Jelenlegi ismereteink birtokában korai volna a létező struktúrakoncepciók mellé egy új variánst állítani. Célunk „mindössze" az, hogy az érdek témakörét felvetve, a társadalomszerkezet kutatásának néhány elvi problémájára irányítsuk a figyelmet. Más szóval, megkíséreljük megközelítő pontossággal kijelölni egy lehetséges — az érdekkel összefüggő — társadalomstruktúra-koncepció elméleti kontúrjait. Meggyőződésünk, hogy a marxi társadalomstruktúra-elméletben az egyes társadalmi alakzatok érdekmegoszlásának és az