TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK - Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének folyóirata 1979
1979 / 4. szám - Tanulmányok - ifj. Marosán György: A tőkés társadalom fejlődésének "szocioritmusai"
Azzal, hogy a monopóliumok váltak a termelés meghatározó tényezőivé, vagyis a monopolkapitalizmus kialakulásával, a termelőerők és a termelési viszonyok között korábban megbomlott összhang időlegesen helyreállt. A tőkés termelési viszonyok lényegében változatlanul maradtak, de ezen a „lényegi változatlanságon" belül olyan átalakulások mentek végbe, amelyek meghatározott mozgási teret engedtek az ellentmondások feloldásának. Ennek hatására ismét általános gazdasági fellendülés vette kezdetét. A századforduló végétől tehát újabb Kondratyev-ciklus kezdődik. A harmadik Kondratyev-ciklus felfelé ívelő szakasza - a Kondratyev-ciklusok mai interpretálói szerint - 1895-től 1929-ig tart. A ciklus lezajlását azonban döntően befolyásolta két alapvető változás, amelyek az imperializmus kialakulásának következményei. Először, a szabadversenyes kapitalizmusban a periodikusan kialakuló gazdasági és az azokat kísérő politikai válságoknak a „megoldása" szükségszerűen a tőkés társadalom keretein belül történt. Bár a forradalmi munkásmozgalom már jelentős erővel rendelkezett, még nem jöttek létre mindazok az objektív feltételek, amelyek történelmileg szükségszerűvé tették volna a szocialista forradalom győzelmét. A monopolkapitalizmus kialakulásával azonban - ezt Lenin meggyőzően bizonyította - megteremtődnek a proletariátus győzelmének objektív feltételei. Ezért lényegében innen számíthatjuk a kapitalizmus általános válságának kezdetét. Másodszor, az imperializmus, bár bizonyos mozgási teret enged a termelőerők további fejlődésének, nem oldhatja meg a kapitalizmus alapvető ellentmondását. Ezek felhalmozódtak és két alapvető formában jutottak kifejezésre: világháborúban és világgazdasági válságban. A monopóliumok „növekedési kényszerét" az egyes imperialista államok politikai uralmuk kiterjesztésével vagy gyarmati területszerzéssel akarták megoldani. Ez a politika viszont a már felosztott földön, az imperialista nagyhatalmak vetélkedéseihez, ezen keresztül pedig elkerülhetetlen világháborúhoz vezetett. Ennek következményeként az imperializmus - gazdasági szempontból - felfelé ívelő szakaszában, tehát a Kondratyev-ciklus felszálló ágában éppúgy létrejöhetnek forradalmi válságok az imperialista világháború hatására, mint a Kondratyev-ciklusok leszálló ágában, a válságperiódus idején. Jól mutatja ezt, hogy éppen a jelzett társadalmi ellentmondások hatására kirobbanó első világháború közvetlen következményeként pattant el az imperializmus leggyengébb láncszeme, és létrejött a világ első szocialista állama, a Szovjetunió. Ezzel az emberi történelem új korszaka, a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet korszaka kezdődik. A tőkés társadalom fejlődését a továbbiakban nem csupán saját belső fejlődéstörvényei, hanem egyre jelentősebb mértékben a szocializmussal való küzdelme is meghatározza. A monopolkapitalizmus korában a Kondratyev-ciklus fellendülő szakasza századunk húszas éveinek végén fejeződik be. Az 1929-33-as nagy gazdasági világválság egyértelműen bizonyította, hogy a monopolkapitalizmus fejlődésének „határaihoz" érkezett. Az 1929-es év tehát az 1873-ashoz hasonlóan mérföldkő volt a kapitalizmus fejlődésében. Az 1929-33-as válság nem egyszerűen egy a túltermelési válságok sorában, hanem az egész tőkés világra kiterjedő válságperiódus kezdetét jelentette. A termelőerők fejlődése beleütközött a tőkés termelési viszonyokból adódó korlátaiba. A monopóliumok ugyanis ekkorra a világtermelés uralkodó tényezőivé váltak. Jelentős mértékben korlátozták a versenyt egy-egy iparágban és befolyásolták a piac működését, így a gazdasági folyamatokat szabályozó sajátos gáz-