TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK - Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének folyóirata 1982
1982 / 3. szám - Műhely - Fellegi Tamás László: A hegemónia-koncepció Gramsci felfogásában (Adalék egy fogalom értelmezéséhez)
FELLEGI TAMÁS LÁSZLÓ A hegemónia-koncepció Gramsci felfogásában (Adalék egy fogalom értelmezéséhez) „ . .. semmi létező sem természetes .. . hanem azért létezik, mert fennállnak bizonyos feltételek, amelyeknek eltűnése nem marad következmények nélkül." (Antonio Gramsci) Antonio Gramsci filozófiáját, politikaelméletét az elmúlt két évtizedben fedezték fel világszerte, s helyezték el a marxizmus klasszikusainak sorában. Ehhez döntő lökést adtak és adnak ma is egyes nyugat-európai pártok — elsősorban az olasz és a spanyol kommunista párt — kísérletei, amelyek a szocialista átalakulás új útjainak elméleti megalapozására irányulnak. Az ezzel kapcsolatos tudományos és politikai viták, konferenciák tapasztalata az, hogy noha marxisták és nem marxisták egyaránt rendszeresen hivatkoznak Gramscira, ugyanarra a szövegrészre nemegyszer ellentétes értelmezések születnek. Az általunk áttekintett szakirodalom alapján úgy tűnik, hogy egyelőre nincs általánosan elfogadott Gramsci-interpretáció; vonatkozik ez politikai elméletének egészére is, mindenekelőtt azonban annak központi kérdésére, a hegemónia-elméletre. Gramsci műveiben a hegemónia-elmélet vezérlőeszmeként, kiinduló- és végpontként állandóan jelen van, de konkrét és részletes kidolgozása nem található meg (minthogy Gramsci fő művének tekinthető írása Az új fejedelem a fasiszta börtönökben 1926 és 1934 között papírra vetett jegyzeteinek gyűjteménye, s nem egy koherens, kidolgozott munka). Ebből az is következik, hogy már maga az interpretáció szerkezete, az egyes pontok és területek súlyozása egyaránt vita tárgya lehet. E tanulmány arra vállalkozik, hogy — elsősorban Az új fejedelemre (Magyar Helikon 1977) támaszkodva — megpróbáljon hozzájárulni a hegemónia-koncepció szempontjából kulcsfontosságúnak ítélt fogalmak politikaelméleti megközelítésű tisztázásához. Így meg sem próbáljuk az egyes fogalmakat a maguk teljességében vizsgálni. Ez természetesen magában rejti a leegyszerűsítés, az egyoldalúság lehetőségét; véleményünk szerint ezt a veszélyt mégis vállalni kell, hiszen a magyar nyelvű, Gramsciról szóló irodalom a nagy gondolkodó és az általa felvetett kérdések jelentőségéhez képest méltánytalanul kevés, s ami a hegemónia fogalomkörét illeti, a kérdés rendszerint leegyszerűsödik a hegemóniai prole-