TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK - Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének folyóirata 1986
1986 / 2. szám - Értékek és értékproblémák a szocializmusban (Nézetek, álláspontok) - Hankiss Elemér: A magyar társadalom értékrendjének felemás modernizációja
lamiféleképpen mozgósítani kellett a társadalmat, a lappangó emberi erőforrásokat, az ország gazdasági fejlődésébe be kellett kapcsolni az egyéni és csoportérdekeket. Az első igazi siker ezen a téren az volt, amikor a második téeszesítési mozgalom, amely 1958-1959-ben központosító-államosító-bürokratizáló programmal indult, a hatvanas évek elején fokozatosan teret nyitott az egyéni és kiscsoporti érdekeknek, és ezzel elindította azt a folyamatot, amely - sok huzavonán át - a hetvenes években elvezetett az egyéni családi érdekeknek és a makrogazdasági érdekeknek ahhoz a látványos és szerencsés kompromisszumához, amely a magyar „agrárcsoda" alapjává vált. A második fontos lépés az 1968-as gazdasági reform volt, amely a piaci mechanizmusok kiépítésével és a vállalatok önállósításával megpróbálta a gazdasági életbe bekapcsolni egyfelől az egyéni fogyasztói érdekeket, másfelől immár az ipar területén is a csoportérdekeket. A harmadik fontos lépést most próbálja megtenni a magyar gazdaság: megpróbálja az elavult struktúrákat átalakítani, megpróbálja a 68-as reformnál radikálisabban és következetesebben biztosítani a vállalati érdekek, csoportérdekek szabad piaci versenyét, megpróbál az egyéni és csoportos vállalkozókedvnek az eddiginél sokszorta nagyobb teret nyitni. Ez utóbbi minőségi változást jelent. Mert a hatvanas években a gazdaságpolitika az államosított gazdaságon belül próbálta aktivizálni az emberi erőforrásokat. Azzal, hogy fokozatosan fölhagyott radikálisan fogyasztásellenes magatartásával, elismerte, rehabilitálta az egyéni életcélokat, vágyakat, életstratégiákat, illetve ezek közül legalább azokat, amelyek az anyagi gyarapodásra és fogyasztásra irányultak, viszonylagos árubőséget teremtett, s ezzel az embereket nagyobb jövedelemszerző aktivitásra késztette, és így tovább. Kiderült azonban hamarosan, hogy az alacsony termelékenységű állami ipar képtelen az így felmerülő fogyasztói igényeknek megfelelő jövedelmeket biztosítani, és nem tudja megakadályozni azt, hogy a munkaerő más jövedelemforrások felé forduljon. A központi akarat ellenére felvirágzott a második gazdaság. Túlélte az újabb és újabb recentralizációs törekvéseket, és fokozatosan részévé vált, mint nélkülözhetetlen javak és szolgáltatások termelője, a nemzetgazdaságnak, így, legalábbis az agrárgazdaságon belül, hallgatólagosan már a hatvanas évek második felében elfogadták nemcsak a fogyasztói, hanem az egyéni termelői-vállalkozói tevékenység létjogosultságát is. A most folyó reformtörekvéseknek épp az az egyik legfontosabb alkotóeleme, hogy e termelői-vállalkozói célok, stratégiák, tevékenységek lehetőségét kiterjesztik a gazdasági élet egészére. III. Modernizációs értékek és közösségi értékek Vizsgálatunkban arra az eredményre jutottunk, hogy ha egymásra vetítjük Magyarország és Amerika nemzedékeinek értéktengelyeit, a fiatal magyar nemzedékek értéktengelyei messze túlfutnak a modernizáció irányában az amerikai tengelyeken. Vagyis a módszer és e vizsgálat tükrében a magyar társadalom értékrendje modernebb, modernizáltabbnak látszik, mint az amerikai. Ez így általánosságban meglepő és valószínűtlen eredménynek látszik. Minthogy a módszertani hiba lehetősége kizárható, alaposabban meg kell néznünk, hogy miben is áll a magyar társadalom értékrendjének ez az erős modernizáltsága. Max Weber az európai társadalmak modernizációjával kapcsolatban az értékrend szekularizációjáról, racionalizációjáról és individualizációjáról szól. 188