Tér és forma, 1933 (6. évfolyam)
VI. évfolyam, 4–5. szám - Rimanóczy Gyula: Az új városmajori róm. kath. templomról
egyedüli színes, nagy üvegablakok, lenyűgöző hatásúak. Kiváló fiatal építészünk, a tervezőnek Árkay Bertalannak felesége, Sztehló Lili csodálatos fantáziájának és zseniális művészetének kincsei ezek az ablakok. Ez az igazi színes ablak. Mozaikszerűen, ezer és ezer ragyogó színes üvegből összeállítva. A szentélyben Jézus szíve és Szentlélek képe van, a hajóban az összes magyar szentek képei, melyek közül most az első, Szent Erzsébet életét ábrázoló kép van elhelyezve. Ez a templom képe nappal. És este, mintha más templomban volna az ember. A színes ablakok eltűnnek és érvényesül a csodálatosan elgondolt, sok rejtett világítási effektus. Különösen szép a Szentélyben felragyogó Szentlélekgalamb szimbóluma és a mennyezetvilágítás. A szép színes képek most kifelé világítanak és hatnak. Ez a kivilágított templom megállítja az arra járó, siető embert, magához vonzza és prédikál neki a magyar szentek dicső életéről, a magyar géniusz halhatatlan virágairól. Modern templom a városmajori, de nem utánzata a külföldi modern épületeknek, hanem vonalvezetésében, egész belső hangulatában és díszítő pompájában érvényesül a magyaros lélek és egy fiatal, igazi nagy, Istentől ihletett művésznek, Árkay Bertalannak áhítatos, szeretettel s lángoló buzgósággal teljes lelkes művészi egyénisége. Kriegsau Emil, plébános. AZ ÍJ VÁROSMAJORI ROH. KAT. TGilIPLOlflRÓL TERVEZTE: ÁRKAY BERTAI,A Amíg hazánkban a profán építészet terén, rövidesen 10 évi küzdelemteljes, de eredményes harcok után a korszerű, a „ma" emberének szánt építészet didalmasan tör előre, addig az egyházi építészetben csekély kivétellel az elmúlt idők stílusainak sokszor szolgai, de legtöbbször meg nem értett és sikerületlen utánzásai domináltak. Midőn külföldön megjelentek az első korszerű egyházművészeti alkotások, az új idők parancsszavát megérteni nem tudók elnevezték bolsevista-, kommunista stílusnak ezt az új építészeti formanyelvet, valami szörnyű megszentségtelenítést láttak abban, hogy Isten hajlékául egyszerű, cirádáktól, gipsz- és egyéb olcsó, talmi dekorációktól mentes, pusztán a nagy, sima formákra törekvő templomok épüljenek. Az elmúlt 10 esztendő, mely a templomépítészet terén hazánkban, de különösen Budapesten igen termékeny időszak volt, csekély kivétellel a kontár eklekticizmusnak biztosította a teret. Jól eső, igaz nagy örömünkre szolgál, hogy jelen cikk keretén belül megemlékezhetünk egy újabb alkotásról, mely hivatva lesz az új és korszerű egyházművészet körül a mesterségesen támasztott ködöt eloszlatni. Semmi sem fejezi ki pregnánsabban különböző korok változó világszemléletének képét, mint az egyházművészet. Az ókeresztény, román, gót, renaissance, barokk, stb. kor egyházművészete, templomépítészete vájjon nem adta-e mindenkor legkifejezőbb képét korának? A mai lélek-ember a maga szigorú, fegyelmezett, aszkétikus beállítottságával nem ok nélkül vonzódik a szigorúan tárgyilagos, korszerű formákhoz az egyházművészetben is. Az ember önmaga felé fordul, a lélekboncolás és elemzés mellett a reá rakott cifraság, emberi cafrang lomlik, mert szögezzük le, miről is van szó: be kell látnunk, hogy az emberiség merőben más vallásosság felé halad, mint ahogy az eddigi liberális világszemléletek irányították. Az elmúlt időkben sokszor túlzottan látványosságra alapított vallási megnyilatkozások ma sokkal bensőségesebbekké, spirituálisabbakká válnak. A modern katholikus lélek a Dasonville-k és Muckermann-ok, a Mauriac-ok, Werfel-ek és Undset-ek lelke, idegenül érzi magát a feudális pompában ragyogó templom-interieur-ökben; szeme a sok ragyogás, a rengeteg címer, feszton, konzol és oszlopfő, arany- és márványutánzatú olajjal mázolt fa- és gipszalkotmányok között csak keresve, mintegy teljesen lényegtelenné degradáltan, találja meg a keresztet. Ott a Staffage sokkal gazdagabb, a keret dekorációja sokkal jelentősebb, mint a benne levő kép, az ornamentika fontosabb, mint az architektonikus felépítmény, holott az egyedüli lényeg a katholikus templomban az oltár és az a köré formált tér. Ez a tér monumentális, tökéletes arányú, a célnak megfelelő, hatásában lenyűgöző és egyben felemelő kell legyen. Mily szerencsések a városmajori templom karcsú pillérarányai, rendkívüli monumentalitása! Ez az egyszerűség nem elriasztó, ez az egyszerűség elvág a hivalkodó külvilágtól, koncentrálja gondolatainkat, fegyelmez és irányít. Ez az új világszemléleten nyugvó korszerű egyházművészet nem jelenti azonban azt, hogy a szigorú, puszta anyag dominálóan elnyomja a művészetet. Az anyag a lelket soha le nem győzheti, az egyszerűségre és tárgyilagosságra való törekvés nem öli ki a lélek megnyilatkozását, a művészet érvényesülését. A lélektelen alkotás soha nem lehet szép, soha nem lehet kiegyensúlyozott. Akár tudatosan, akár tudat alatt, az esztétikai hatásokra való törekvés mindig érvényesülni fog, mert ahogy a lélek soha meg nem halhat, úgy a művészet sem szűnhet meg soha. Az építészeti anyagszerűség keresése az igazság keresése, az igazságé, mely vajúdó századunkban 103