Tér és forma, 1938 (11. évfolyam)
XI. évfolyam, 5. szám
tősebb, mint a városi munkáslakás-kérdések. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy tessék most már falusi házakat tervezni: a kiindulópont itt is szükségszerűen — mint a városi munkáslakás esetében volt! — az életfunkcióknak, a települési formáknak beható tanulmányozása kell hogy legyen, sőt ezenfelül a helyi építőanyagok és módszerek gazdaságosságának és előnyeinek tanulmányozása is múlhatatlan e feladat helyes megoldásához. A CIAM e budapesti határozata tulajdonképpen megadta a lehetőségét annak, hogy építészetünk két pártállás szerinti szárnya találkozzék egymással abban az értelemben, ahogy azt a Magyar Építészet Története című munkám befejező soraiban reményképpen leszögeztem: „A népi hagyományokat keresőknél lényeges volna, hogy áldozatos munkájukat a paraszti építés maradványainak felvételezésében éppoly lelkiismeretességgel végezzék, mint ahogy Bartók és Kodály a magyar népdal terén tették, — a jövőn dolgozók munkájának viszont a magyar tájak gazdaságilag indokolt építőhagyományaiból kellene kiindulni, mint ahogy a magyar élet beható ismeretéből kell felépíteni az egyes háznak és udvarnak s a falu egészének rendezési tervét. Csak a két irány szerencsés együttműködése fogja igazán szolgálni a jövőt, mert enélkül az egyik csak romantikus lehet, a másik pedig utópiákhoz vezethet. Viszont az együttműködés útjának kiépítése a magyar építészet ősi, e munka során ismételten megfigyelt kétrétűségének áthidalását eredményezheti, végre egységbe foghatja a magyar városok és falvak népének építészetét, a magyar építészetet." Az év folyamán elkészült nagyobb építkezések közül külön szeretnénk reámutatni a margitszigeti Palatinus-strandfürdő pompás új épületére, amely a maga nyíltságával, napsugaras derűjével, remek hátterét alkotja a mai életnek. Ami erre az épületre vonatkozik, azt mondhatjuk több és nem kisszámú új magyar épületről, amely kifejezője annak a mai életnek, amely sok tekintetben különbözik a háború előtti élettől. Egy könnyedebb, egy színesebb és derűsebb életfelfogás nyilvánul meg építészeink sikeresebb alkotásaiban. És jellegzetes az is, hogy mind többször nyílik alkalom arra, hogy az építész együttműködjék a festővel és szobrásszal, azoknak munkáit szervesen alkalmazza. Ez évben alkotta meg a magyar törvényhozás a városépítési törvényt és azóta megjelentek az első végrehajtási utasítások is. A városépítési kérdésekről és azok tízéves fejlődéséről külön cikk számol be. Itt csak anynyit akarunk megjegyezni, hogy e törvény helyes végrehajtása az egyes épületek tervező építésze számára is jelentőssé válhat, nevezetesen azáltal, hogy megadja a lehetőségét úgy az okszerű, mint a tetszetős építkezésnek. Ezért nagyon kívánatos, hogy a törvény végrehajtásában az építészi kar minél hathatósabban működjék közre és így biztosítja a maga munkája számára azokat az előnyöket, amelyek a törvényből következnek. Itt nem arra gondolunk, hogy az építészek minél több városrendezési terv szerzői legyenek, tehát, hogy a városépítési törvény anyagi előnyeit élvezzék, hanem arra gondolunk, hogy az okszerű városrendezés a magyar tervező építészek munkáinak művészi sikerét biztosítsák és, hogy lehetővé tegyék, hogy az emberibb ház minél szélesebb méretekben megvalósulhasson. Dr. Bierbauer Virgil: A margitszigeti Palatinus-strandfürdő. Tervezte: Janáky István