TETT, 1986 (10. évfolyam, 37-40. szám)
1986 / 37. szám - Érzékszerveink világa
Jó néhány évvel ezelőtt szenzációszámba menő esetet repített világgá a sajtó: a körülmények szokatlan összejátszása következtében az emberi környezettől távol, vadon felnőtt gyermeket találtak. A gyermek feltehetően csecsemőkorában került a vadonba, ahol — furcsa véletlen — nem pusztult el, hanem alkalmazkodott a természet nyújtotta feltételekhez. A tíz-tizenkét éves gyermek, amikor visszakerült az emberi civilizációba, állat módjára viselkedett: félt az emberektől, nem ismerte a ruhát, bőre is alkalmazkodott a mostoha körülményekhez, nyers táplálékot fogyasztott, a húst is nyersen marcangolta szét. De főként és elsősorban: nem tudott beszélni. Hónapok, évek elteltével — számos szakember gondoskodása következtében — lassan mégis „hozzászelidült" az emberi civilizációhoz, de soha nem tanult meg beszélni, mivel megtalálása pillanatáig nem hallott emberi beszédet, így nem alakulhatott ki artikulációs bázisa. Az emberi hang hiánya egész életére meghatározta a gyermek további fejlődését. Mint ez a ritka példa is igazolja, ahhoz, hogy az ember normálisan fejlődjék és éljen, rendkívül sokféle külső és belső ingerre van szüksége, amelyeket érzékszerveivel felfog, idegrendszerével feldolgoz, s ennek megfelelően alakítja egész magatartását. Hogyan történik mindez? És vajon a világról felfogott és alkotott képünk „reális" kép-e, vagy esetleg megcsalnak csodálatosan felépített és működő érzékszerveink, s a már „megtanult" dolgok? Képesek vagyunk-e érzékelni olyan ingereket is, amelyekre nincs érzékszervünk, de valahogyan mégis tudomást szerzünk róluk. De hogyan? Ezeket a problémákat tárja az olvasó elé ez a mellékletünk, s így mintegy megalapozza, bevezeti idei további mellékleteinket, amelyek külön-külön foglalkoznak majd az ember vizuális és auditív világának problematikájával, valamint az agy és a tudat, a beszéd kérdésével, így külön-külön is egy-egy érdekes témakörre, egészében pedig az emberi lét talán legemberibb oldalára igyekszünk rávilágítani, tanulságos, érdekes olvasmányt ajánlva ovasóinknak. A SZERKESZTŐ