Táncművészet, 1985 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1985-08-01 / 8. szám

Társastánckultúránk fejleményei A Magyar Táncművészek Szövetségének tár­sastánc-pedagógus tagozata május 27-én ta­nácskozást rendezett a Fészek Művészklubban, hogy megvitassa társastánckultúránk jelenlegi helyzetét, s határozatokat hozzon a további fej­lődés előmozdítására. A tagozati ülés előkészí­tésére Ásó István készített referátumot, „A tár­sastánc- és versenytánc-tanítás a közművelő­dés jelenlegi helyzetében" címmel. Az alábbi­akban a szerző hozzájárulásával e referátum­ból közlünk kiemelt részleteket, elsősorban azokat, amelyek társastánc-kultúránk legfris­sebb fejleményeit jelzik vagy összegezik. - Szerk. A tánctanulás, a társastánctanfolyamok iránti kedv, érdeklődés fokozódott ifjúságunkban. A már-már korszerűtlennek kikiáltott, néhol de­valválódott intézmény kezdi rangját visszanyer­ni. Budapesten számos művelődési intézmény­ben (Ady E., Budai Táncklub, Sz. F. M. H., Ifjú Gárda, M. D. M., Pataky, Postás), de a Tánctaní­tói Munkaközösségekben is százak és százak tanulnak táncolni­­ , tanulva, szórakozva, kelle­mesen töltik szabadidejüket. A vidéken dolgozó társastáncpedagógusok sem panaszkodnak, sőt a TV-tánciskola érdeklődést fokozó eredmé­nyéről tájékoztattak, noha e szakmában dicse­kedni nem szokás. Egy konkrét adatot megemlítek, mert ezt fele­lős közművelődési dolgozók adták. Bács- Kiskun megyében az 1983/84-es népművelési évadban hatezer (6000) fiatal járt tánciskolába. Tudom, hogy a megyéknek, megyei jogú váro­soknak múltjukból, jelenükből eredően mások az adottságaik, szokásaik, kötődésük egyes mű­vészeti területekhez, és a társastáncpedagógu­sok területi szóródása sem egyenletes. Mégis, ha megyénként csak 2000 fiatal tanul évente társastáncot, az országosan több mint 40 000 fiatal, s ennyi bizonyosan tanul. Ez óriási szám, de nagy felelősséget is ró a társastáncpedagó­gusokra. Felelősségteljes feladat e fiatalok tán­cos indítása, magatartásának, ízlésének befo­lyásolása, táncos orientálása. A társastánctanfolyamok rendezésében ta­pasztalható fellendülés jelentős, mégis: az ifjú­ság, a közművelődés igényeihez, a szakember­ellátottsághoz viszonyítva még messze áll a lehetőségek optimális kihasználásától. A versenytánctanítás, a versenytánccsopor­tok, klubok számánál tapasztalható a legjelen­tősebb emelkedés. Amíg 1983-84-ben a Nép­művelési Intézet 33 csoportot tartott nyilván, addig 1985 elején a tájékoztatás szerint 77 cso­port tevékenykedik az országban. Az E osztályban 165 pár, a D II. osztályban 102 pár, a D I. osztályban 75 pár, a C osztályban 76 pár, a B osztályban 15 pár, az A osztályban 14 pár, a Csúcs osztályban 6 pár van. Ez mintegy 500 pár, tehát országosan nagyjából 1000 ver­senytáncosunk működik. Olyan társastánccsoportnak, amely a működő 77 csoportból versenyzésen kívül rendszere­sen, vagy alkalmilag csoportos koreográfiák be­mutatására is vállalkozik, 21-et tekinthetünk. Csak társastánckoreográfiák betanulásával, be­mutatásával 8 csoport foglalkozik, így társas­tánccsoportjaink számát mintegy 30-ra tehetjük. Az elmúlt két évben mintegy 400 gyermekkel 26 úttörőcsoport alakult, melyek a kiírás szerint a parkettkoreográfiákat a tánciskolái, a XX. szá­zadi társastáncok, magyar és más népek táncai­nak anyagából választhatják. A kiírt szemle területi bemutatóin 24 csoport vett részt. Adatainkból kitűnik, hogy — a ver­senytáncmozgalom erősödése ellenére is — az úttörő és KISZ-korosztályú társastánccsoportok nagyobb táncos tömeget foglalkoztathatnak, mégpedig közösségi formában. A Népművelési Intézet rendelkezésemre bo­csátotta az 1984-es és 1985-ös versenyek jelen­téseit (mind a 175-öt). És sehol egy adat, hogy a verseny mekkora és milyen összetételű kö­zönség előtt zajlott le! Ezek szerint az ágazat 25 éve nem dokumen­tálja, hogy hány néző előtt versenyzett? Tudom, hogy a közművelődés ezt megteszi, de a szak­ma? Mivel bizonyítja létjogosultságát, hogy „ennyi és ennyi nézőnek kellettem”? Milyen közművelődési tevékenység, ha figyelembe se vesszük azokat, akik kiváncsiak a produkciónk­ra? Ezek szerint az egész csak a versenyzőkért, a versenyért van? Végül szólni kívánok az Úttörő Szemlerend­szerben rejlő lehetőségekről. Társastáncpedagógus generációk vágya volt, hogy „törvényesen" is, és ne csak baráti kap­csolatok útján juthassanak be az iskolába. Ren­delet erre ugyan nem született, de véleményem szerint nem is szükséges. Értsük meg, hogy most, de még hosszú időn át a társastánctanítás nem került a közoktatás elsőrendű feladatai közé. De az iskolák ajtaja nyitva áll! Az Úttörő Kulturális Szemle sarkig tárta több ezer általános iskola ajtaját. Be kell lépni rajta és az iskola vezetésének, tantestüle­tének, úttörővezetőinek szellemi partnerévé válva meg kell kezdeni a csoportos pedagógiai munkát. Felelősséggel, táncos képzéssel és jó ízléssel! A kétévenként megrendezett szemle több év­re ad felkészülési időt a megmutatkozáshoz. Az úttörő években, csoportban technikailag jól fel­készített, már jelentős mozgáskészségű gyer­mekekből válnak a jövő jó megjelenésű, maga­tartású felnőttjei, de versenyzői is. A lehetőség adva van, csak élni kell vele. Felelősséggel állítom, hogy fennállása óta a magyar társastánctanítás előtt még nem állott ilyen lehetőség. De ha ezt a jelenlegi társas­táncpedagógustársadalmunk nem használja ki, elszalasztja, akkor az ágazat jövőjét, létét enge­di ki a kezéből. Egy mozgalom jövőjének súlya nyugszik a társastáncpedagógus társadalom vállán. Ásó István

Next