Táncművészet, 1985 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1985-08-01 / 8. szám
Társastánckultúránk fejleményei A Magyar Táncművészek Szövetségének társastánc-pedagógus tagozata május 27-én tanácskozást rendezett a Fészek Művészklubban, hogy megvitassa társastánckultúránk jelenlegi helyzetét, s határozatokat hozzon a további fejlődés előmozdítására. A tagozati ülés előkészítésére Ásó István készített referátumot, „A társastánc- és versenytánc-tanítás a közművelődés jelenlegi helyzetében" címmel. Az alábbiakban a szerző hozzájárulásával e referátumból közlünk kiemelt részleteket, elsősorban azokat, amelyek társastánc-kultúránk legfrissebb fejleményeit jelzik vagy összegezik. - Szerk. A tánctanulás, a társastánctanfolyamok iránti kedv, érdeklődés fokozódott ifjúságunkban. A már-már korszerűtlennek kikiáltott, néhol devalválódott intézmény kezdi rangját visszanyerni. Budapesten számos művelődési intézményben (Ady E., Budai Táncklub, Sz. F. M. H., Ifjú Gárda, M. D. M., Pataky, Postás), de a Tánctanítói Munkaközösségekben is százak és százak tanulnak táncolni , tanulva, szórakozva, kellemesen töltik szabadidejüket. A vidéken dolgozó társastáncpedagógusok sem panaszkodnak, sőt a TV-tánciskola érdeklődést fokozó eredményéről tájékoztattak, noha e szakmában dicsekedni nem szokás. Egy konkrét adatot megemlítek, mert ezt felelős közművelődési dolgozók adták. Bács- Kiskun megyében az 1983/84-es népművelési évadban hatezer (6000) fiatal járt tánciskolába. Tudom, hogy a megyéknek, megyei jogú városoknak múltjukból, jelenükből eredően mások az adottságaik, szokásaik, kötődésük egyes művészeti területekhez, és a társastáncpedagógusok területi szóródása sem egyenletes. Mégis, ha megyénként csak 2000 fiatal tanul évente társastáncot, az országosan több mint 40 000 fiatal, s ennyi bizonyosan tanul. Ez óriási szám, de nagy felelősséget is ró a társastáncpedagógusokra. Felelősségteljes feladat e fiatalok táncos indítása, magatartásának, ízlésének befolyásolása, táncos orientálása. A társastánctanfolyamok rendezésében tapasztalható fellendülés jelentős, mégis: az ifjúság, a közművelődés igényeihez, a szakemberellátottsághoz viszonyítva még messze áll a lehetőségek optimális kihasználásától. A versenytánctanítás, a versenytánccsoportok, klubok számánál tapasztalható a legjelentősebb emelkedés. Amíg 1983-84-ben a Népművelési Intézet 33 csoportot tartott nyilván, addig 1985 elején a tájékoztatás szerint 77 csoport tevékenykedik az országban. Az E osztályban 165 pár, a D II. osztályban 102 pár, a D I. osztályban 75 pár, a C osztályban 76 pár, a B osztályban 15 pár, az A osztályban 14 pár, a Csúcs osztályban 6 pár van. Ez mintegy 500 pár, tehát országosan nagyjából 1000 versenytáncosunk működik. Olyan társastánccsoportnak, amely a működő 77 csoportból versenyzésen kívül rendszeresen, vagy alkalmilag csoportos koreográfiák bemutatására is vállalkozik, 21-et tekinthetünk. Csak társastánckoreográfiák betanulásával, bemutatásával 8 csoport foglalkozik, így társastánccsoportjaink számát mintegy 30-ra tehetjük. Az elmúlt két évben mintegy 400 gyermekkel 26 úttörőcsoport alakult, melyek a kiírás szerint a parkettkoreográfiákat a tánciskolái, a XX. századi társastáncok, magyar és más népek táncainak anyagából választhatják. A kiírt szemle területi bemutatóin 24 csoport vett részt. Adatainkból kitűnik, hogy — a versenytáncmozgalom erősödése ellenére is — az úttörő és KISZ-korosztályú társastánccsoportok nagyobb táncos tömeget foglalkoztathatnak, mégpedig közösségi formában. A Népművelési Intézet rendelkezésemre bocsátotta az 1984-es és 1985-ös versenyek jelentéseit (mind a 175-öt). És sehol egy adat, hogy a verseny mekkora és milyen összetételű közönség előtt zajlott le! Ezek szerint az ágazat 25 éve nem dokumentálja, hogy hány néző előtt versenyzett? Tudom, hogy a közművelődés ezt megteszi, de a szakma? Mivel bizonyítja létjogosultságát, hogy „ennyi és ennyi nézőnek kellettem”? Milyen közművelődési tevékenység, ha figyelembe se vesszük azokat, akik kiváncsiak a produkciónkra? Ezek szerint az egész csak a versenyzőkért, a versenyért van? Végül szólni kívánok az Úttörő Szemlerendszerben rejlő lehetőségekről. Társastáncpedagógus generációk vágya volt, hogy „törvényesen" is, és ne csak baráti kapcsolatok útján juthassanak be az iskolába. Rendelet erre ugyan nem született, de véleményem szerint nem is szükséges. Értsük meg, hogy most, de még hosszú időn át a társastánctanítás nem került a közoktatás elsőrendű feladatai közé. De az iskolák ajtaja nyitva áll! Az Úttörő Kulturális Szemle sarkig tárta több ezer általános iskola ajtaját. Be kell lépni rajta és az iskola vezetésének, tantestületének, úttörővezetőinek szellemi partnerévé válva meg kell kezdeni a csoportos pedagógiai munkát. Felelősséggel, táncos képzéssel és jó ízléssel! A kétévenként megrendezett szemle több évre ad felkészülési időt a megmutatkozáshoz. Az úttörő években, csoportban technikailag jól felkészített, már jelentős mozgáskészségű gyermekekből válnak a jövő jó megjelenésű, magatartású felnőttjei, de versenyzői is. A lehetőség adva van, csak élni kell vele. Felelősséggel állítom, hogy fennállása óta a magyar társastánctanítás előtt még nem állott ilyen lehetőség. De ha ezt a jelenlegi társastáncpedagógustársadalmunk nem használja ki, elszalasztja, akkor az ágazat jövőjét, létét engedi ki a kezéből. Egy mozgalom jövőjének súlya nyugszik a társastáncpedagógus társadalom vállán. Ásó István