Táncművészet, 1985 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1985-08-01 / 8. szám
A huszadik Savaria Tánc verseny „Az utolsó húsz évben sok versenyen vettünk részt a világban. Magunk is sokat rendeztünk. Szombathelyt azonban aligha lehet túlszárnyalni” .....A vendéglátás kedves volt. Az előadásokon telt ház fogadta a versenyzőket. Először jártam Európának ebben a kis országában, de az itteniek kedvessége, vendégszeretete, szervezése, a gyönyörű terem és a latin-amerikai táncverseny különösen nagy hatást tett rám." Az előbbi sorokat nem az 1985-ös, hanem az 1968-as Savaria Nemzetközi Táncversenyről írták. Az első megállapítást Werner Graf, a drezdai pontozóbíró tette, a Der Tanz, a másikat pedig Hilda Borrow angol vendég a Ballroom Dancing Times 1968 augusztusi számában. De azóta is évről évre hasonló levelek és lapok érkeznek a versenyek után Szombathelyre, s ez nem lebecsülendő elismerés a két évtizedről. S a búcsúzó külföldi vendégek az idén is a fentiek szellemében nyilatkoztak. Magunk is csak elismerő szavakkal szólhatunk az idei jubileumi rendezvényről. A huszadik évfordulón húsz országból jött 29 páros mutathatta be tudását a műszaki berendezéseit és az akusztikát is javító munkálatok után a nagy rendezvényekre újra alkalmassá tett Művelődési és Sportházban. A versenyeket elismerésre méltó ügyszeretettel és szakértelemmel készítette elő és vezette le az összeszokott népművelő gárda Babos Sándor igazgató irányításával. Hiányoltuk viszont Antal Imre szellemes, egyéni humorú és több nyelven is rögtönözni tudó műsorvezetését. Feladatát ugyan nagy igyekezettel és kedvesen, de némi döccenőkkel látta el Kertész Zsuzsa. (Íme, húsz év után is milyen hiány van nemzetközi versenyen jó versenyvezetőben!) Viszont a Farkas István vezette BM Határőrség központi zenekara a huszadik alkalommal is biztos alapot nyújtott a táncosoknak. Bár a versenyek első számainál akadt még a tempókban némi egyezkednivaló, mire egy-egy táncban a döntőig jutottunk, a zenekar szinte együtt élt a táncosokkal. (Majd két évtizede kérdezik a táncosok: miért nem készülhet lemez ezzel a zenekarral? Nagy segítség lenne a magyar versenyekre való felkészülésben is.) Művészi szempontból elsősorban a bemutatókra meghívott Seitatsu és Fumiko Tamaki hivatásos japán páros emelte igazán a jubileum fényét. Számomra ők jelentik minden eddigi verseny és bemutató csúcsteljesítményét. Interpretálásukban a férfi és nő kapcsolatának sokféle színét, árnyalatát ismerhettük meg szinte a japán fametszetek finomságaira emlékeztető módon. A Tamaki páros bebizonyította, hogy ezeknél a sportszempontú, standardizálást elszenvedett társastáncoknál is felismerhetők az eredeti formai és hangulati stílusjegyek. Meggyőzték továbbá, hogy még napjainkban is a szép és kifejező mozgás lehet kizárólag a latin-amerikai táncok bemutatásának a célja, ezeket is lehet „emberszabásúan” táncolni. Végre nem csapkodó karokat, földhözvágott táncosnőt, megveszekedett módon nyargaló, dühödten toporzékoló férfit láttunk a parketten. Sőt nem is a bőven hulló flitterek és szálldosó marabutollak meztelenítették tovább a hölgyet, hanem az emberi kapcsolatok sokszínű, stílusos, e táncok karakteréhez tartozó - pantomimikus játékokkal teli - ábrázolásoknak lehettünk tanúi. Pedig náluk is voltak emelések, felemelések, kipoentírozott staccatók, gyors irányváltások, sőt spárgában való földreereszkedés is, de a tánc és stílusismeret mélysége, a technika fölényes tudása (nem fitogtatása, hanem alárendelése a kifejezésnek) valódi profi művészekhez méltóan mutatkozott meg. Szerintem ennek a táncágnak ez a művészi perspektívája, s így, ezen a fokon a táncművészet többi ágával azonos a létjogosultsága. Még a bemutatóknál maradva láthattuk a formációs világbajnokság első hat helyezettje között szereplő linzi formációs csoport bemutatóját is. Rosemarie Jakob kompozíciójában a szép terek, a pontos térformaváltások mintaszerűek voltak. A koreográfia viszont szokatlan módon fejeződött be, s ezt a közönség megkésett reagálása is jelezte. A harsogó, katonás ritmusok a forték és fortissimók után akkor változtak pianóra, amikor már semmiféle párkapcsolat nem volt, csak a zárókép alakult ki két zsinóregyenes vonalban (a leányok a fiúknak háttal álltak). Dramaturgiailag ez a befejezés indokolatlannak tűnt. A Savaria Táncklub a jubileum tiszteletére Rimányiné Kiss Anikó talán minden eddiginél jobb formációját mutatta be. A Bécsi keringő tiszta, jól áttekinthető, logikusan és látványosan építkező koreográf és standard nemzetközi bajnokság győztesei: angol, dán és írországi versenyzők a dobogón