Táncművészet, 1986 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9. szám
zonos felépítésű és amatőr előadási részt és grúz páros táncokat mutatott be. Ritkán láthatunk akár élőben, akár filmen ázsiai művészeket, így szerencsésnek tartom a pakisztáni táncosnő, Naheed Siddiqui néhány szólóját rögzítő kisfilm sugárzását (V. 14.). Kétségtelen azonban, hogy a „steril" stúdió és a fényekkel való erőltetett játék nem szolgálta kellően a tánc érvényesülését. E három hónapban a korábbi periódusoktól eltérően a tévé alig ismételte meg egyszer már sugárzott külföldi anyagát. Mindössze a nemrég bemutatott Spoerli-balettet, az Álmokat vetítette újra, valamint egy régebbi szovjet filmet Kaszatkina és Vasziljev együtteséről, A tánc világában címmel. Mindkettő nyereség, sugárzásuk örömet szerezhetett mindazoknak, akik korábban nem láthatták a svájci koreográfus kompozícióját, vagy A világ teremtése és az Interbalett ’82 óta ismerősként számon tartott művészházaspárt és együttesüket, a Moszkvai Klasszikus Balettet. Fuchs Lívia Ismét Lábán kinetográfia a Szovjetunióból A Szovjet Kulturális Minisztérium meghívására ez év május 26 - 30-ig öt napot töltöttem Moszkvában, hogy további ismereteket adjak át az e táncírást már évek óta 1-2 hetes szemináriumokon tanuló balettszakemberek csoportjának. Ki szeretném ragadni azt az eseményt, amely körül tkp. meghívásom koncentrálódott. Valerija Uralszkaja, a Lábán táncírást oktatók egyik vezetője szervezésében szimpoziont hívtak össze tekintélyes balettpedagógusokból, koreográfusokból, a különböző balett-szervezetek vezetőiből, tánckritikusokból és táncelméleti szakemberekből. E szimpozion célja a Lábán táncírásnak mint a szovjet klasszikus balett dokumentálásának egyedül alkalmas írásos megörökítési rendszernek hivatalos elfogadtatása volt. Mindjárt elöljáróba kívánkozik a végeredmény: százszázalékos siker. De érdemes közelebbről is szemügyre venni, hogy lényegében mi is bizonyult olyan meggyőzőnek e széles körű szakembergárda számára. A bevezetőben Uralszkaja asszony röviden vázolta, hogyan határozták el, hogy a klasszikus balett számára is a Lábán táncírást fogadják el, mint a legalkalmasabb írásos rögzítési rendszert. Elhatározásuk és eddigi tanításuk eredményeit gyakorlati bemutatással illusztrálták, és nem akármilyennel. Néhány hónappal ezelőtt dr. Ann Hutchinson ajándékaként számos igen értékes balett lejegyzése, köztük Balanchine C-dúr Szimfóniája (zene: Csajkovszkij) 3. tételének néhány nagyobb lélegzetű partitúrarészlete is birtokukba jutott. E soha nem látott művet egyedül a táncírás partitúrájából rekonstruálták, és magnószalagra vett zenére elő is adták, mégpedig tökéletes előadásmódban. Ezt a bemutatót számomra is meglepetésnek szánták, joggal, mivel a partitúra létezéséről, valamint megküldéséről semmit sem tudtam, így tehát szó sem lehetett előzetes segítségemről a partitúra értelmezésében. Ez a bemutató nem csupán a jelenlévőket ejtette csodálatba, de jómagamat is, mivel hasonló tökéletes tolmácsolást pusztán tánckás-partitúrából ilyen, kb. középfokú felkészültség alapján el sem tudtam képzelni. Utóbb megtudtam, hogy a partitúrát sokszorosították, és szétosztották a tanítványok között, hogy mindenki otthon tanulja meg a szólamát. Majd két alkalommal „összerázták” a szólamokat egy a színpadi előadásra is érett mű, illetve a mű kb. háromperces részévé. A további „használhatóságot” még két további teszttel is bizonyították. Szétosztottak a dr. Hutchinsontól kapott balett-lejegyzésekből mintegy nyolc füzetet a jelenlevők között, hogy a füzetet bárhol felnyitva, átadják az ott található gyakorlatot vagy táncrészletet a hallgatóknak, akik rövid tanulmányozás után elő is adták a részleteket, igen kiválóan. Majd felkértek bárkit a hallgatóságból, mutasson be egy rövid kombinációt, amelyet ketten a növendékek közül lejegyeztek, míg másik kettőt kiküldtek a teremből (ők nem is látták a bemutatott kombinációt), hogy majd elolvasva eltáncolják azt, amit kollégáik lejegyeztek. Ismét teljes volt a siker, azt írták le a növendékek, amit mutattak nekik, és a leírtak alapján a kintlevők pontosan azt táncolták el, amit az egyik balettmester mutatott be lejegyzésre. A számos hozzászóló egyértelműen foglalt állást a Lábán táncírás mellett, s mindegyikük azzal a kéréssel fordult a Kulturális Minisztérium jelenlévő képviselőihez, hogy minél előbb vezessék be a legfelsőbb balettmesterképzésbe a Lábán táncírás oktatását. Ekkor felcsendült a fülemben a magyar tévében nemrég hallott kísérőszöveg A bahcsiszeráji szökőkút új betanításával kapcsolatban. Nem tudom szó szerint idézni, mert nem jegyeztem le, de a moszkvai teljesítmények láttán e szövegből egy gondolat szó szerinti pontossággal tért vissza emlékezetembe, s ez a mondat ide kívánkozik:....mivel Magyarországon nincs a balettnek írásos rögzítése, Hamala Irén mesternő rendkívüli memóriájára támaszkodva keltik újra életre a balettet..." Még most sem késő, hogy Magyarországon is legyen a balettnek írásos rögzítése! Szentpál Mária 25