Táncművészet, 1988 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
Egy zenés NSZK-filmet, a Kezdődik a tánc c. műsort az egyik délelőtt ismételték. A New York-i Browyer and Bruggemann társulat adott elő akrobatikus táncpersziflázsokat. A technikailag jól képzett együttes „animálisan antropomorf" számai békákkal, konyhai csótányokkal, valamint az elcsépelt szerelmi háromszög koreográfiája csöppnyi morbiditással és egy „orosz” férfitánc Brahms zenéje(!) nem éppen azon táncdarabok közé tartoznak, amelyeket ismétlésként kellene tartogatni. A néptánc-programokból a pécsi körzeti stúdió Bükkössi László szerkesztette Szőlőtaposó c. műsora, azaz Szabadi Mihály koreográfus portréja emelkedett ki. Örvendetes, hogy a vidéki körzeti stúdiók következetesen bemutatják terrénumuk táncalkotóit. A Szabadi-portré is bizonyította, hogy a tehetséges, szerény alkotóegyéniség művei nem érdemtelenül nyerték el az első díjakat a különböző fesztiválokon; a kompozíciók a táj és a magyar tánckultúra értékei közé tartoznak. A másik mű Molnár István Magyar Képeskönyv c. szvitje volt. Azt hiszem, hogy a szvit táncait külön-külön és együtt is szinte lejáratták a kis létszámú, technikailag képzetlen csoportok. Zenéje is okozott már kínos perceket a különféle nyirettyűkön való megszólaltatással. Molnár István és Vavrinecz Béla alkotása a SZOT együttes hivatásos táncosainak lábára, hivatásos zenészeinek hangszeregyüttesére készült. Ezért látjuk mindenkor örömmel a képernyőn azt az előadást, amelyet Galambos Tibor hiteles betanításában a Néphadsereg Művészegyüttesének, az OKISZ Erkel Ferenc Művészegyüttesének és a HVDSZ Bihari János együttesének táncosai mutattak be a BM Duna Művészegyüttes kibővített zenekarának kíséretére. A felvétel - művészi értékén túl - immár magyar tánctörténeti értéket is képvisel. A rögzítés Sós Anna szerkesztőt és Jászi Dezső rendezőt dicséri. A Szép magyar tánc sorozat darabjaival továbbra is számol a műsorszerkesztőség, néha azonban bosszantó módon, egyoldalúan. Például, ha van néhány perc műsoron kívül, biztos, hogy a Lőrincrévi pontozót látjuk az Állami Népi Együttes egyébként nagyon jó előadásában. (Ha nem ezt, akkor Benkó Dániel penget a gitárján!) Nincs más is a fiókban ezekre a nem várt percekre? A televízió újságban viszont alaposan félretájékoztatták a nézőt Stoller Antal koreográfiájáról. A Sárpataki táncok helyett Sárospataki táncokat írtak. Még légvonalban is elég messze esnek egymástól, mert az egyik a Maros mentén, Erdélyben, a másik a Bodrog mentén fekvő helység. Táncdialektus szempontjából pedig egészen más mozgásvilágot jelentenek. (Vigasztaló lehet, hogy Jászi Dezső nevét is elkeresztelték Jászaira?) Több figyelmet az újságban is! Kaptunk viszont hiteles népművészetet, Moldován Domokos Vankóné Dudás Juliról készült filmjét. A leánya esküvőjét megörökítő képsorokon Julika kedves lénye szinte elvonta a figyelmet a háttérben látható forgatagos táncról, pedig ezeket a kockákat is érdemes figyelni. A januárban látottak közül szeretnék foglalkozni olyan adásokkal is, amelyek csak közvetve kapcsolódnak a szakmánkhoz, de fontosak. Három vasárnap délelőtt nem tudtam elmozdulni a képernyő elől, hiszen Kremsier Edit és Szabó Éva szerkesztők így provokáltak: Akarsz-e bohóc lenni? Erre csak igen!-nel lehet válaszolni. Ezt a filmet videón kellene minden táncosnak otthon őriznie. Hiszen hogyan lehet anélkül színpadra lépni, hogy ne tudnánk, miként is született Pulcinella, Pierrot Janáöek-Kylian: Sinfonietta 9