Tánctudományi Közlemények, 2021 (13. évfolyam, 1-2. szám)
2021 / 1. szám - Évforduló - Eck Júlia - Kocsis Tamás - Nűbl Tamara - Szücs Ágnes - Tajti István: Eck Imre pedagógiájáról
min t évforduló is. A feladatokról szóló kérdésemre adott válaszok többfelé vezetnek, a konkrét feladatok mellett szó esett az instrukciókról, de más személyes emlékekről is. Kezdjük a példák felsorolásával, melyeket több, mint 30 év távolából idéztek fel szerzőtársaim, helyenként egészen aprólékos részletességgel: „A képzés elején írtunk egy általános tájékozottságot mérő tesztet. Én arra a kérdésre emlékszem, hogy: Ki most a kultuszminiszter?” (Nobl Tamara) További kérdések ebből a tesztből Szűcs Ágnestől és Tajti Istvántól: Ki írta a Háború és békét?, Mikor kezdődik a TV Híradó?, Mikor alakult a Pécsi Balett?, Sorolj fel három filmrendezőt! Én ugyanebből a tesztből ezekre a kérdésekre emlékszem: Hány méterről hajtják végre a büntetőt a kézilabdában, a futballban, a vízilabdában? Többen emlékeztek egy másik gyakorlatra is, ahol Repin Hajóvontatók a Volgán című festményének pontos csoportos beállítása (állókép létrehozása) volt a feladat. „Cél a pontosság volt. Volt, aki csinálta, volt, aki instruálta a többieket. Én instruáltam.” (Nabi Tamara). A karakterek megjelenítése felvételi feladatként, és órai gyakorlatként is említésre került, Tamara és Agnes a „nagymama”, ill. a „boszorkány” szerepére emlékszik saját feladatként. Ez már mozgásos improvizációs játék volt. Szintén több emlékezésben esik szó Bartók Mikrokozmoszának darabjaira készített koreográfiákról. „A feladatok, amelyeket adott, diákként, bevallom, meghökkentettek. Bartók Béla Mikrokozmosz című sorozatából mindenkinek ki kellett választania egy etűdöt, amelyre koreográfiát kellett készítenünk.” (Tajti István) „A zene adott volt, a témát és a megvalósítást nekünk kellett kigondolnunk. Én Szűcs Áginak készítettem koreográfiát a Mese a kis légyről című zenére, melyhez egy verset választottam témául a szabadságról: a szereplő ki akart törni egy ketrecből, de mikor kijutott, visszamenekült. A kollégiumban sokat gyakoroltuk.” (Nobi Tamara) Az utolsó évben saját koreográfiákat is készíthettek. „Ehhez először a zenét kellett bevinni és megmutatni Eck Imrének. A többiek 2-3 perces zenéket hoztak, és egy 12 perces zenét (Archie Shepp: Mama Rose című művét). Túl nagy falat volt, nem lett belőle táncmű, bár a zene Eck Imrének tetszett. A többiek közül többek be is mutatták a koreográfiákat.” (Nobl Tamara) „Nem sikerült eredeti ötlettel előállnom, de néhány osztálytársam igen kimagasló koreográfiát készített. Éppen ők azok, akik a mai napig is vagy alkotóként, vagy táncpedagógusként a pályán vannak.” (Tajti István) „Párokban csináltunk koreográfiákat, ott semmi megkötés nem volt. A koncertvizsgán be lehetett mutatni. Szabad kezet kaptunk, bármilyen zenére lehetett koreografálni, és ha elfogadta, akkor mehetett a koncertvizsgára. Hagyott kibontakozni, de ez egyben jó szűrő is volt szerintem a számára arról, hogy mi maradt meg bennünk, meg hogy mennyire vagyunk kreatívak.” (Szűcs Ágnes) Emellett élénk emlékek maradtak szerzőtársaimban az Eck Imre által velük készített koreográfiákról is. ,Az 1986. májusi koncertvizsgára Eck Imre olyan komoly darabokat alkotott az osztályunknak, mint a Goldmark Sakuntala nyitányára készült balett, valamint Beethoven F-dúr zongoraversenyét álmodta színpadra. Ez utóbbi ma is az egyik kedvenc zeneművem, s meg kell említeni, hogy már ott, akkor maximálisan kihasználta az akkor még csak 18 éves gyerekek egyéniségéből fakadó erőt. Gyerekek művészi ereje?? Igen. Ha belegondolunk, hogy a Pécsi Balett alapítógárdája is ebből a korosztályból került ki, akkor hihető a dolog. Már ekkor útravalót adott, követelt, s ezért lett tökéletes ez a mű is.” (Kocsis Tamás) TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 66