Tánctudományi Közlemények, 2021 (13. évfolyam, 1-2. szám)

2021 / 1. szám - Évforduló - Eck Júlia - Kocsis Tamás - Nűbl Tamara - Szücs Ágnes - Tajti István: Eck Imre pedagógiájáról

min­ t évforduló is. A feladatokról szóló kérdésemre adott válaszok többfelé vezetnek, a konkrét feladatok mellett szó esett az instrukciókról, de más személyes emlékekről is. Kezdjük a példák felsorolásával, melyeket több, mint 30 év távolából idéztek fel szerzőtársaim, helyenként egészen aprólékos részletességgel: „A képzés elején írtunk egy általános tájékozottságot mérő tesztet. Én arra a kérdésre emlék­szem, hogy: Ki most a kultuszminiszter?” (Nobl Tamara) További kérdések ebből a tesztből Szűcs Ágnestől és Tajti Istvántól: Ki írta a Háború és bé­két?, Mikor kezdődik a TV Híradó?, Mikor alakult a Pécsi Balett?, Sorolj fel három filmrendezőt! Én ugyanebből a tesztből ezekre a kérdésekre emlékszem: Hány méterről hajtják végre a büntetőt a kézilabdában, a futballban, a vízilabdában? Többen emlékeztek egy másik gyakorlatra is, ahol Repin Hajóvontatók a Volgán című fest­ményének pontos csoportos beállítása (állókép létrehozása) volt a feladat. „Cél a pontosság volt. Volt, aki csinálta, volt, aki instruálta a többieket. Én instruáltam.” (Nabi Tamara). A karakterek megjelenítése felvételi feladatként, és órai gyakorlatként is említésre került, Tamara és Agnes a „nagymama”, ill. a „boszorkány” szerepére emlékszik saját feladatként. Ez már mozgásos improvizációs játék volt. Szintén több emlékezésben esik szó Bartók Mikrokozmoszának darabjaira készített koreográ­fiákról. „A feladatok, amelyeket adott, diákként, bevallom, meghökkentettek. Bartók Béla Mikro­kozmosz című sorozatából mindenkinek ki kellett választania egy etűdöt, amelyre koreográfiát kellett készítenünk.” (Tajti István) „A zene adott volt, a témát és a megvalósítást nekünk kellett kigondolnunk. Én Szűcs Áginak készítettem koreográfiát a Mese a kis légyről című zenére, melyhez egy verset választottam témául a szabadságról: a szereplő ki akart törni egy ketrecből, de mikor kijutott, visszamenekült. A kol­légiumban sokat gyakoroltuk.” (Nobi Tamara) Az utolsó évben saját koreográfiákat is készíthettek. „Ehhez először a zenét kellett bevinni és megmutatni Eck Imrének. A többiek 2-3 perces zenéket hoztak, és egy 12 perces zenét (Archie Shepp: Mama Rose című művét). Túl nagy falat volt, nem lett belőle táncmű, bár a zene Eck Im­rének tetszett. A többiek közül többek be is mutatták a koreográfiákat.” (Nobl Tamara) „Nem sikerült eredeti ötlettel előállnom, de néhány osztálytársam igen kimagasló koreo­gráfiát készített. Éppen ők azok, akik a mai napig is vagy alkotóként, vagy táncpedagógusként a pályán vannak.” (Tajti István) „Párokban csináltunk koreográfiákat, ott semmi megkötés nem volt. A koncertvizsgán be lehetett mutatni. Szabad kezet kaptunk, bármilyen zenére lehetett koreografálni, és ha elfogadta, akkor mehetett a koncertvizsgára. Hagyott kibontakozni, de ez egyben jó szűrő is volt szerintem a számára arról, hogy mi maradt meg bennünk, meg hogy mennyire vagyunk kreatívak.” (Szűcs Ágnes) Emellett élénk emlékek maradtak szerzőtársaimban az Eck Imre által velük készített koreo­gráfiákról is. ,Az 1986. májusi koncertvizsgára Eck Imre olyan komoly darabokat alkotott az osztályunk­nak, mint a Goldmark Sakuntala nyitányára készült balett, valamint Beethoven F-dúr zongora­­versenyét álmodta színpadra. Ez utóbbi ma is az egyik kedvenc zeneművem, s meg kell említeni, hogy már ott, akkor maximálisan kihasználta az akkor még csak 18 éves gyerekek egyéniségéből fakadó erőt. Gyerekek művészi ereje?? Igen. Ha belegondolunk, hogy a Pécsi Balett alapítógárdá­ja is ebből a korosztályból került ki, akkor hihető a dolog. Már ekkor útravalót adott, követelt, s ezért lett tökéletes ez a mű is.” (Kocsis Tamás) TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 66

Next