Tanító, 1994 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1994-01-01 / 1. szám
A tanító munkájától a TANÍTÓ-ig Nem volt hangos ünneplés abból az alkalomból, hogy 1963-ban a Köznevelés mellékletéből önálló lappá lépett elő A tanító munkája. Mindezzel felért azonban az a tény, hogy akadt egy kiadó, amely pontosan a harmincadik évfordulón nyújtotta ki - jelképesen - a kezét a tanítók felé, így a jövőben is kezükbe vehetik mindazok a TANÍTO-t, akiknek szívügyük az, hogy naprakészen tájékozottak legyenek a pedagógiai munkában. Doktor Ferenc, a Semic Interprint Kiadó ügyvezető igazgatója nagy megbecsüléssel nyilatkozott a lap átvételekor az alsó tagozatos korosztályt tanító nevelőkről: „A tanító szó tiszteletet parancsol. Tőle tanuljuk a betűvetést, a kétszer kettőt, a magatartás alapvető formáit, a haza szeretetét, a szülő tiszteletét, a munka becsületét, idegen nyelvet, az élet mindennapos problémáinak helyes közelítését. Feladatuk nehéz, napról napra komplikáltabb. Munkájukat mindig megbecsülték, de sose fizették meg.” E sorok harminc évvel ezelőtt is megjelenhettek volna A tanító munkájában, éppen ezért először a lap első felelős szerkesztője, Szabó Ödönné előtt hajtunk fejet, aki az önálló lap indításával „nagykorúsította” a tanítóságot. Az alsó tagozatos nevelők, oktatók e fóruma lehetőséget adott a gyakorló tanítók elméleti és gyakorlati továbbképzésére, tapasztalataik cseréjére, módszertani kultúrájuk fejlesztésére. Másodsorban Önök előtt hajtunk fejet Kedves Olvasók, akik a növekvő gazdasági terhek ellenére hűek maradtak a laphoz, valamint azon szerzőtársak előtt, akik a csekély tiszteletdíj ellenére hivatástudatból, szakmaszeretetből, a tanítók iránt érzett mélységes tiszteletből vállalkoztak cikkírásra. Ugyanitt mondunk köszönetet a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak, amely az elmúlt évben anyagilag is hozzájárult a lap fenntartási költségeihez. Sajnos, ez az év sem lesz könnyebb, s kérjük, hogy a kényszerítő lépések (lapáremelés) ellenére is maradjanak rendszeres olvasóink, hiszen továbbra is szakmai fóruma kívánunk lenni a tanítók népes táborának. Folytatjuk a lap hagyományainak megfelelő módszertani anyagok közreadását. Hírt adunk minden értékes helyi kezdeményezésről, hogy valóban hasznos tapasztalatcserék színhelyévé váljon e lap, segítve a demokratikus alapelvet, hogy az iskolák ne legyenek csupán a központi intézkedések végrehajtói. Bátran szervezzék önállóan pedagógiai munkájukat az érvényes és általuk választott dokumentumok alapján. Továbbra is szeretnénk megfelelni annak a feladatnak, hogy bemutassuk az új tankönyveket, alternatív kiadványokat, melyekhez - lehetőségeink szerint - résztanmeneteket is közreadunk. (Decemberi számunkban - éppen ezért - pályázatot tettünk közzé „így tanítok az alternatív tankönyvekből” címmel.) Kiemelt feladatunknak tartjuk az érzelmi nevelés segítését, de nem elkülönített osztályfőnöki órák közreadásával, hanem olyan írások megjelentetésével, amelyek a gyermek egész személyiségének fejlesztésére adnak példát, egyetértve azzal a kívánalommal, hogy a kisiskolást egyetlen tanítónak kellene tanítania minden ismeretre, mert így tudja csak igazán átvállalni a „szerető szülő” szerepét is, akihez a kisgyerek mindenkor bizalommal fordulhat, mert ő ismeri a kicsi minden testi és lelki problémáját. Folytatjuk olyan programok bemutatását, amelyek azt sugározzák, hogy ott valóban minden a gyerekekért történik. Szándékunk az is, hogy a hazai és külföldi példákból olvasóink átvegyék a hasznosítható, konkrét módszereket és a saját körülményeikhez igazítva fel tudják azokat használni a napi tanítás során. A tanórán kívüli nevelést továbbra is a gyakorló tanítók műhelymunkájába való bepillantással kívánjuk segíteni. Kérjük a napközis nevelőket, a tapasztalt tanítókat, adják közre a „tarisznyájuk mélyén rejlő kincseket”, mert nagy szükségük lehet rá a kezdőknek. A TANÍTÓ Önökért van és csak Önök által létezhet. Meg vagyunk győződve a tanítóknak arról a kivételes képességéről, amely megkülönbözteti őket mindenki mástól. Ez a kisgyerekek határtalan szeretete. A nyugdíjba készülő kollégák szinte mindegyike azt nyilatkozta, hogy az erőt a gyerekek táplálták bennük évről évre, napról napra, s a tanítók derékhada ugyanezért vállalja ma is a „nemzet napszámosa” szerepét, bármekkora is a nyomás az „utcára hívásra”. Ezt a hozzáállást szeretnénk erősíteni minden egyes tanítóban személyre szólóan Szabó Magda csodálatosan szép és igaz, lélekemelő novellájának közreadásával. XXXI. ÉVFOLYAM 1993. DECEMBER 10.SZÁS * / I Mfi Karácsony előtti gondolatok A nyelvtanító-képzésről Pszichológia a tanítási órán Humanisztikus Kooperatív Tanulás Analógia matematikaórán Tanmenetjavaslatok Betlehemes játék Óraleírások , /