Tanító, 2011 (49. évfolyam, 1-10. szám)

2011-01-01 / 1. szám

Gondolatok az erkölcsi nevelésről Végh Györgyi interjút készített Hoffmann Rózsával, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Fele­lős Államtitkárával az etikaoktatásról. Alábbiakban az erkölcsi nevelés feladatait érintő véleményének néhány fontos részletét ajánljuk olvasóink szíves figyelmébe a beszélgetésből. Az interjú teljes szövege megtalálható a Fővárosi Oktatási Portálon: www.budapestedu.hu/mi_kerdeztunk Azért tartunk ott, ahol tartunk, mert az elmúlt nyolc évben, sőt a rendszerváltás óta egyre inkább „az iskola feladata a kognitív és szakmai ismeretek átadása” lett, s teljesen leépült, el­vitatták a pedagógustól a nevelés jogosságát, mondvacsinált módon az egyéni emberi jogokra hivatkozva. Nem szabad oktatást és nevelést szétválasztani. A kettő az egységes pedagógiai tevékenység más-más arca, és csak együtt valósulhat meg. Hogy kin múlik a felnövekvő nemzedék erkölcsi nevelése? Az egész társadalmon. Ha részletezni akarjuk, elsősorban a családon, s ezen belül a szülőkön múlik, hogy mi az, amit modellként lát maga előtt a gyermek. Hiába veszik körül a gyermeket az óvodában, iskolában kiváló pedagógu­sok, ha a család felől nem kap mindennap megerősítést a jóra, ha esetleg kontrasztként érzékeli a család és intézmény viszonyát. A biztos közeget, a családot kell megerősíteni elsőként. Ma Magyarországon kevesebb gyermek születik meg, mint ahányat terveznek, miközben a magyar ember számára a család érték. Szomorú tény, hogy ennek ellenére a házasságok fele ma válás­sal végződik. Mindezek ellen tenni kell, csak a családdal közösen tud az oktatási-nevelési rend­szer és az itt tanító-nevelő pedagógus eredményeket elérni, erkölcsileg is pallérozva a rábízott gyermekeket, diákokat. Az erkölcsi nevelésnek fontos tényezője a külső világ is, a körülvevő társadalom, hangsúlyosan a média. Amíg ez nem az erkölcsös életre ösztönöz, addig nehezen várható el az etikus, morális előrelépés. Amíg a korrupció, a hazugság, az ügyeskedés evidens tartozéka a mindennapoknak, amíg a társadalom ezt elfogadja, amíg az életben maradás felté­tele sokak számára az adó elkerülése, addig nehéz elképzelni, hogy egyedül az iskolarendszer megváltoztathatja az új nemzedékek hozzáállását az erkölcsi kérdésekhez. Mindazonáltal az is­kolának kitüntetett szerepe van, hiszen a jövőnek dolgozik, és az igazág, a tudomány alapjainak közvetítésével segít értelmezni a világ jelenségeit. Minden tanóra hatékonyságának alapja a tanár személyisége. Ha nem következetes, nem mo­tivált és motiváló, ha nem hiteles személyiség, akkor taníthat bármilyen tantárgyat, nem fog eredményeket elérni. Ha megvan a hitelessége, akkor viszont, amit tanít, hatni fog a diákra. Tehát nem arról van szó, hogy ha etikát oktat valaki, akkor kell hitelesnek lenni, hanem minden pedagógus tevékenységének alapja a hitelesség, az etikus magatartás. Ilyen értelemben minden tanóra etikaoktatás is egyben. Hogyan épül fel egy tananyag, hogyan készít fel egy témazáróra, hogyan történik az ellenőrzés, miként értékeli a tanár a teljesítményeket, ezek mind részei az etikaoktatásnak. Minden nemzedékben megvan az éhség a jóra, a szépre, az igazra. Ezt az éhséget kell kielégíteni, s megfelelő módszertannal hosszú távon életben tartani az értékek, a morális létezés igényét. Vélhetőleg ehhez a legjobb a dialógus, a vitahelyzetek, döntéshelyzetek kialakítása. Nem lehet monológgá tenni az erkölcs kérdését egy olyan társadalmi helyzetben, ahol az élet tisztelete is sokak számára kérdéses, ahol az eutanázia vitatéma, ahol a ne lopj erkölcsi parancsa nincs a szívekbe vésve. Itt a párbeszéd a leglényegesebb, nem azért, hogy az alapvető igazságok vitathatóvá váljanak, nem azért, hogy ne legyen világos, hogy az erkölcs alapja a metafizikai alapokon álló világnézet, hanem azért, hogy minden kétség felszínre kerülhessen, hogy minden kérdés választ nyerhessen. Persze ehhez nagyon felkészült pedagógusokra van szükség. Minden pedagógus feladata saját személyiségének fejlesztése. Úgy kell a hétköznapokban taní­tanunk, hogy eljuttassuk a diákokat saját személyiségük megértéséhez, fejlesztéséhez. Ezt a nevelésen keresztül tehetjük. A jó nevelő önmagát is neveli, ezért nagy alázattal kell segítőként belépnie a gyermekek, a diá­kok életébe. Megértve, értékelve, segítve őket. Minden pedagógus a diákoktól jövő visszajelzésekből építi tovább személyiségét. Legyünk fi­gyelmesek ezekre a visszajelzésekre, s fordítsunk több figyelmet a nevelés-oktatás erkölcsi di­menzióira. Saját munkánkat könnyítjük meg, ha időben kijavítjuk a dolgozatokat, ha a témazárót időben jelentjük be, ha a kialakított munkánk erkölcsileg is magas színvonalat képvisel.

Next