Taps, 1991
1991-04-01
Látta? Hallotta? Balesetből ^g p A fiatal művészházaspár, Földes Tamás és Tucsek Edit - a Rock Színház két tagja - ez év januárjában olyan súlyos autóbalesetet szenvedett, hogy többször is meg kellett műteni őket, így már legalább reményük lehet arra, hogy valamikor újra színpadra léphetnek. A Rock Színház és a Vígszínház művészei összefogtak ifjú kollégáik megsegítésére. Március 18-án este a Rock Színház szervezett gálaműsort az Arany János Színházban, április 6-án délután pedig a Vígszínház színészei tűzték műsorra külön előadásban sikeres Padlás című musicaljüket, hogy a bevétellel enyhíteni próbáljanak bajba került művésztársaik gondjain. (Április 6-án este van egyébként a Padlás 150., jubileumi előadása.) Ez a súlyos baleset késztette a Rock Színházat arra, hogy a Help Alapítványt létrehozza, s ebből a jövőben rászoruló művészeit segítse. 12 Vállalkozók a Nemzeti Alapítványért A Vigadó teljes pompájában fogadta február 16-án este a jótékony célú bálra érkező vendégeket: az est fővédnökségét Zwack Péter nagykövet vállalta, s az illusztris meghívottak között voltak például Szász Endre, Kupa Mihály és Bod Péter Ákos is. A sztárparádénak beillő gálaműsort Balázs Péter és Csenterics Ágnes rendezte. MITŐL NEMZE „Szigligeti óta az Úristen egyre apróbb fikú rostából potyogtatja az igazgatókat a nyomorult, árva Nemzeti Színházra...” Jászai Mari Nagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Uram! Azt a nagy távolságot, amely engem Kegyelmességedtől elválaszt, azzal az áhítattal hidalom át, amellyel most szólni fogok. A mi Nemzeti Színházunk veszedelemben forog! Nem hát megett, nem víz alatt támadok vagy vádaskodom én, hanem bátran kikiáltom a világnak, hogy a Nemzeti Színház igazgatója elsüllyeszti a színház szellemi magaslatát és elhomályosítja erkölcsi hitelét. A darabok hiába osztatnak ki, senki sem tanulja őket, mert senki sem hiszi el, hogy adatni is fognak... így aztán a színház művészi színvonala olyan siralmas mélyre süllyed alá, hogy amint látjuk, a pénztár megtöltésére alantas bulvárdrámákhoz kapkod, melyek a tömeg idegeinek izgatására, nem pedig a lelkek művelésére vannak szánva... A végveszedelem pillanatában kétségbeesve kiáltok kegyelmességedhez: Uram! segíts rajtunk, mert mindnyájan elveszünk. Kegyelmességed alázatos szolgája Jászai Mari (Budapest, anno 1883) Mintha átok ülne rajta. Amíg nem volt, azért folyt a harc, hogy legyen. Mióta van, százötvennégy éve, hol megsemmisülés fenyegeti, hol - ahogyan azt fenti idézetünkben is olvashatjuk - gyengén kormányozzák. Első otthona 1847 telén porig égett. Színészei kenyér nélkül maradtak, s lángok martaléka lett a főváros egyik legszebb klasszicista épülete. S már az indulást is vezetési válság nehezítette : tizenkét év alatt tizenegy igazgató váltotta egymást. A forradalomból, majd a szabadságharcból is kivették részüket a színészek. Egressy Gábor, a kor leghíresebb színésze szavalta el Petőfi frissen írt, harcra buzdító költeményét, a Nemzeti dalt. Utána a forradalom kormánybiztosa lett, több csatában kitüntette magát. A szabadságharc bukásával a Nemzeti Színház aranykora is lezárult. Fejlődése megtorpant, és csak hosszú évtizedek múltán köszöntött be - Paulay Ede irányítása alatt - a színház második aranykora. Paulay volt az első igazgató, aki a saját együttesét kinevelte, és kötelességének tartotta behozni színpadára a régmúlt magyar drámairodalmát. A XX. századba átlépő színház már nem halogathatta tovább új épületbe való költözését. Helyzetük tarthatatlanná vált, miután a hatóságok tűzrendészeti okokból nem adták meg a játszási engedélyt. Végül nem maradt más hátra: kibérelték a Népszínházát, a Fellner és Helmer tervei szerint épült palotát, az ország akkor legnagyobb színházát. Ezt robbantották fel 1964-ben, a Metró építésének ürügyével. Utoljára 1964. június 30-án ment fel itt a függöny: Shakespeare Lear királyát mutatták be, Básti Lajossal a címszerepben. „Nincs kifogásom a diktatúra ellen, ha az a színház érdekét szolgálja” Beszélni anyámtól tanultam, nyelvünk szépséges titkaiba irodalmi olvasmányaim, majd a műveket megszólaltató színészek avattak be. Ma is fülemben cseng Mészáros Ági hangjának édes zenéje, Tompa Pufi ízes beszéde, Básti Lajos hangszerként zengő orgánuma. Szerencsém volt. Még láthattam és hallhattam őket. Akik látták Bajor Gizi Kaméliás hölgyet, Tőkés Anna Bernardáját, Gobbi Hilda Aase anyósát, Bihari József Tiborcát, Tímár József Ügynökét, úgy emlegetik, mint megannyi megismételhetetlen csodát. Ahogy nekem is mindjárt Major Tamás Luciferé, Básti Lajos Ádámja és Lukács Margit Évája jut eszembe, ha Az ember tragédiájára gondolok. De így kell-e játszani ma, holnap, holnapután is a Tragédiát ? Aligha. Úgy kell játszani, hogy a mindenkori néző elhiggye: nincs még egy színész, aki jobb Bánk, Gertrudis, Ádám, Lear király lehetne az általa látottnál. Mindig a műsor és a társulat határozza meg a színház karakterét, tehát a nemzet színháza nem mondhat le arról, hogy a legjobb anyagból és a legjobb erőkkel dolgoztasson. Vajon a mai nézők látnak-e különbséget a Nemzeti és más színházak között, illetve mi az elképze lŐ OP 1762-901 ViJÍ GUMI/ ^ > 'DOKTOR/ GUMISZERELÉS, GUMIJAVÍTÁS Köpenyek átszakadásának javítása, nyugati technológiával Computeres centrírozás