Tarjáni Acél, 1986 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1986-10-03 / 40. szám

2 Kezdődik a pártoktatás Eredményes tanulást!­ artunk szervezeti szabályzata értelmében a párttag kötelessége, hogy sajátítsa el a marxizmus—leniniz­­mus alapjait, rendszeresen fejlessze elméleti, po­litikai tudását, gazdagítsa műveltségét. E fontos köteles­ség teljesítését segíti a szervezett pártoktatás. Pártunk minden időben megkülönböztetett figyelmet fordított pártoktatás politikai és tartalmi céljaira, a tárgyi felté­­­telek kellő szintű biztosítására. Ez a figyelem vállalatunk pártbizottságának munkájában is érvényesül. A gyakorlat szerint nagyüzemi párt-végrehajtó bizott­ságunk már júniusban megvizsgálta a pártoktatás 1986— 87. évi feladatait és határozatban rögzítette ezzel kap­csolatos teendőket. A végrehajtó bizottság határozatba foglalta, hogy a most kezdődő oktatási évben meg kell teremtenünk a pártoktatás rendszerének továbbfejlesz­téséhez szükséges alapokat, folytatni kell a propaganda­­munka hatékonyságának növelését, a központi és helyi törekvések következetes megvalósítását. Kétségtelen, hogy életünk jelenlegi szakaszában egy offenzíva, hatékonyabb ideológiai munkára van szükség. Ehhez a pártoktatás, a tömegpropaganda nagyban hozzá­­járul. A pártoktatásnak, a tömegpropaganda-munkának pártunk politikájának elméleti igényű terjesztésével és magyarázatával sokoldalúan be kell mutatni az MSZMP három évtizedes történelmi múltját; hozzá kell járul­nunk politikai, gazdasági és ideológiai helyzetünk bemu­tatásához; elő kell segítenie az ország helyzetét és a nemzetközi feltételeket reálisan értékelő szemlélet ki­alakulását. Hozzá kell járulnia a pártegység erősítéséhez, az országos, helyi és vállalati feladatok kimunkálásához, ismertetéséhez és elfogadtatásához. S mindenekelőtt moz­gósítani azok következetes végrehajtását. Az 1986—87-es oktatási évben központi tematika alap­ján két tanfolyamot indítanak a vállalatnál: Gazdaság­politikánk a gyakorlatban és A szocializmus rendszerének működése és fejlődése címen. Az politikai elméleti kérdések iránt érdeklődő párttagok részére pedig az idő­szerű ideológiai és politikai kérdések tanfolyamon nyí­lik mód ismereteik gyarapítására, összességében mintegy negyven csoportban csaknem 800 párttag vesz részt a párt tömegpropaganda-tanfolyamán. A párt-végrehajtó bizottság határozatának szellemében pártszervezeteink felkészültek az új pártoktatási év fel­adatainak igényes színvonalú végrehajtására. Körültekin­tően választották ki a propagandistákat, gondoskodtak az oktatásra alkalmas környezet kialakításáról, az oktatás helyi feltételeinek biztosításáról. A jó előkészületek pedig már fél sikert jelentenek. Természetes azonban, hogy az eredményes munkához a párttagság aktivitása elen­gedhetetlen. P Kommunista műszakok ’ Vállalatunknál októberben is megrendezik a kommunis­ta műszakokat. A hagyomá­nyoknak megfelelően, három egymást követő szabad­­ szombaton, vagyis október 11- én, 18-án és 25-én kerül sor a közösség érdekében végzett munkára. A cél az, hogy a dolgozók gépek mellett tölt­­­nék a műszakot, figyelembe véve az üzemek exportköte­lezettségét, valamint a hát­ralékok és az évközi lema­radások csökkentését. A kommunista műszakokon a szokásosnak megfelelően a szociálpolitikai osztály gon­doskodik a be- és hazaszállí­tásról, az üzemi konyhán biz­tosítják az étkeztetést. A dön­tés értelmében a kommunis­ta műszakokból származó be­vételeket a vállalat jóléti és kulturális alapjának kiegé­szítésére fordítják. t**t»(tr, A Nemzetközi Szemle szeptemberi számából A Lengyel Egyesült Mun­káspárt X. kongresszusa al­kalmából részleteket közöl a folyóirat Jaruzelski első titkár előadói beszédéből és Mihail Gorbacsov főtitkár felszólalásából. A Koreai Munkapárt fő­titkára a Kim Ir Szen párt­iskola fennállásának 40. év­fordulója alkalmából rende­zett ünnepségen értékelte a munkapárt építésének törté­nelmi tapasztalatait. A szomszédos Ausztriában végbement vezetői változások ürügyén olvashatunk egy, a kancellárról készült interjút és Kurt Waldheim választási győzelméről egy írást. Az NSZK-ban választásra készülnek, készületekről. A választási elő­törekvésekről nyilatkozik Willy Franz-Josef Strauss, Brandt, Heiner Geissler és Hans-Dietrich Genscher. Különböző írások, mint pl. 65 éves Kína Kommunista Pártja, Kína a gazdasági re­formok lázában stb. mutat­ják be az ázsiai országot, míg számos cikk a Dél-afrikai Köztársaságban kialakult hely­zetet elemzi. Kalevi Sorsa a finn külpo­litikáról, az Olasz Kommunis­ta Párt főtitkára a párt meg­újításáról, ifj. Benno C. Schmidt az amerikai bíróság élén történt változásról és várható hatásáról ad áttekin­tést. Biztonságosabb-e ma a vi­lág? címmel Kende István is­merteti a kutató­intézet stockholmi béke­(SÍPÉI) leg­újabb, 1986-os évkönyvét. - J1 - Szüreti bár autós vetélkedő és egyéb érdekességek Színes őszi „levelek" a KISZ-bizottságról Az Ifjúm­un­kásh­ónap kere­tén belül változatos progra­mok foglalkoztatják, szóra­koztatják KISZ-es fiataljain­kat. Legutóbb, amikor a KISZ-bizottságon jártunk, egész csokorra való, színes őszi „levelet” hoztunk tőlük, ezeket most kedves olvasó­inknak is megmutatjuk. Szeptember 19-én a KISZ- bizottság és a tömegsporto­sok közös szervezésében, az SKSE-stadionban vetélkedtek a vállalati KISZ-alapszerve­­zetek és szocialista brigádok. Labdarúgás, sakk- és asztali­tenisz-sportágakban folyt versengés. A 8 csapat közül a végül is a hatalma vitte el a pálmát, megelőzve az ener­giát, valamint az SZKGY-t. Az eredményhirdetésre a KISZ-klubban került sor, boldog elsők jutalma­ egy au­­­tóbuszos egri kirándulás, de a második és a harmadik csa­pat sem lehet boldogtalan az 1000, illetve az 500 forintos díjazással. A számítástechnikával is­merkedtek a fiatalok 22-én a KISZ-klubban, ahol a válla­lati számítástechnikai osz­tály nyújtott segítséget a program gazdagabbá tételé­ben — szakember és számí­tógép biztosításával. Titkári értekezlet volt 24-én, amikor is a mai napon in­duló „40 év — 40 kérdés” c. vetélkedőre mozgósítottak, hívták fel a figyelmet a hó­napokon keresztül tartó „el­mebajnokságra”. Szeptember 26-án vidám aktualitás érdekeltjei voltak azok, akik részt vettek KISZ-klubban a szüreti bá­a­lon. Játékos vetélkedő, majd diszkó-„föld” kincseit szüre­telték a KISZ-esek. Oravecz Ferenc újra bizo­nyított. Az autósoknak talán ennyi bevezetőből is sikerül­ne megfejteni, hogy miről van szó, pontosabban volt szó, hiszen Feri barátunk 27- én Trabantjával a városi szin­ten megrendezett autós vetél­kedőn az abszolút kategóriá­ban a második helyen vég­zett. Már a legfrissebb esemé­nyekhez tartozik: ma és hol­nap kerül sor a szokásos sal­­góbányai felkészítőre. Holnap még egy eseményben lesznek érdekeltek KISZ-eseink. Régi ismerősök, a zabari KISZ- esek látogatnak el hozzájuk. A találkozót sportversennyel kezdik a egy kiadós Dolinkában, majd bográcsos elfo­gyasztása után a KISZ-klub­­ban folytatják vetélkedővel és diszkóval. 1 B. M. 1988. október S'; Szeressünk olvasni! Heti könyvajánlatunk „A MAGYAR ÉRTELMI­SÉG A NYOLCVANAS ÉVEKBEN.” SZERKESZTET­TE HUSZÁR TIBOR. A tanulmánygyűjtemény az 1978-ban megjelen­t Értelmisé­giek, diplomások,szellemi mun­­kása­k című kötet folytatása­ként ad számot az értelmi­ségszociológiai kutatások friss eredményeiről. A részint emp­­irikus vizsgá­lata­kon alapuló, részint esszéjellegű tanulmá­nyok a közérdeklődés előte­rében álló időszerű kérdése­ket tárgyalnak a­z értelmiség egészével és egyes rétegeivel kapcsolatban. Néhány téma a sok közül: a párt értelmiség­­politikája, az nemzeti tudata, értelmiségiek a szakértel­­miség részvétele a helyi köz­életben, a köztisztviselő értel­miség jellegének változásai, az orvosszerep és a pedagó­­gusszerep mai ellentmondá­sa­i, a színészek és az újság­írók életkörúlmén­yei. A köz­gazdászokkal és mérnökökkel több tanulmány is foglalko­zik. Nyomon követik a mér­nökökre vonatkozó közkeletű vélekedéseket pl. a mérnöki pályák leértékelődése, túlkép­zés, alulfoglalkoztatás, és ös­­­szehasonlítják őket a valósá­gos helyzettel, egyben megvi­lágítva e sztereotípiák kelet­kezésének alapjait. RUDOLF DROSSIER:,,AMI­KOR A CSILLAGOK ISTE­NEK VOLTAK”. Rudolf Drossier könyve a legrégibb időktől a modern kor küszöbéiig végigkíséri azo­kat az elképzeléseket, amelyek a nap, a hold, a csillagok, az üstökösök, általában az égi­testek mibenlétére, emberi életünkre, sorsunkra való ha­tására vonatkoznak, s ezek kapcsolódását a különféle né­pek mítoszaihoz és az egyes vallások hiedelmeihez. szerző roppant széles tudás­A anyag birtokaiban az európai és a „klasszikus” tradíció­kon kívül teret szentel a ma­gyar olvasók előtt jobbára is­meretlen ősikori kultúrák és távoli földrészek embereinek asztrális és kozmikus elkép­zeléseik bemutatására is. Elkápráztató ez a mitológi­ai anyag. Görögök, rómaiak, babiloniak, egyiptomiak, ma­ják, aztékok, ismeretlen óce­ániai kultúrák népei mind mást és mást képzeltek a fénylő égitestek mögé, de va­lahogy mégis hasonló elképp­zeléseik volta­k. S ez a tény a kultúrák különbözőségeit és lényegi (emberi) azonosságait bizonyítja. Drossier egy-egy égitest, vagy szimbólum egész mito­lógia történetét végigkíséri, olyannyira, hogy még a jelen­kori irodalom is helyet kap művében, ha egy adott mito­lógiához szervesen kapcsoló­dik. így a kötet hatalmas is­meretanyagot közvetítő, ma­gas színvonalú és érdekes kalandozás az ősi és mai, klasszikus és népi, európai és kelet-ázsiai asztrális-kozmi­­kus hiedelmek világában BURCHARD BRENTJES: „IZMAEL FIAI”. Az NDK-beli Burchard Brentjesnek már több, a Ke­let történelmével és kultúr­­históriájával foglalkozó köny­ve szerzett nemzetközi elis­merést. Izmáel fiai című kö­tete a VII. században dél­nyugatról, az Arab-félsziget­ről útjára induló nagy tör­ténelemformáló erőnek, az iszlámnak első nyolcszáz éveit mutatja be. A Mohamed ta­naival és a szent háború esz­méivel föllelkesített nomád­­arab zel­ és áradat, rázúdult a Kő­Közép-Keletre, elju­tott egészen az Aral-tó mel­lékéig, s még­lentős befolyással Kínára is jó­volt. Fel­­tartózhatatlanul viharzott végig egész Észak-Afrikán, s elárasztotta a Pireneusi-fél­szigetet is. A XV. századig virágzó kulturális centrumo­kat hoztak létre távol az anyaországtól. A gazdagon megrajzolt történelmi körképből két, nagy dinasztia, az Omajjá­­dok és az .­­bb szád­iák histó­riája emelkedik ki. A kötet bemutatja (képekkel gazda­gon illusztrálva) a közép­kor mohamedán művészetét is a granadai Ab­ramrától a meikkai nagy mecsetig, egy­szerre éreztetve az iszlám művészet általános és régi­ónként sajátos vonásait. E kötethez térben és idő­­­ben szorosan kapcsolódik Brentjes másik, Kánok, szul­tánok, emírek című munká­ja, amely a közelmúltban szintén az Univerzum Könyv­tár sorozatban jelent meg. E két mű együttesen nyújtja áss arabok és az iszlám világ tör­ténetét a Hidzsráttól a XX. század kezdetéig. Benkő Mihály É­s MN­­ adárcsontú öregasszony. Őrá igazán illik a kife­jezés. Nemrég vonult végleg nyugdíjba a kö­zért pultja mögül. Egyi­­k­e volt azoknak, akik a vevők kérését követően lepkekönnye­dén röpködnek az árucikkek között. Mondták a törzsvásár­­lók: Annuska nyugdíj után csak magát szolgálja ki. Észrevétlenül, munkahelyi h­eremónia nélkül lépett ki egy­­nyári napon a pult mögül. Tá­vozását hamar észrevették a vásárlók. A nyomába őt nem ismerő fiatalok lépett, már fogalmat alkothattak ha­képességeiről, hiszen a „bez­a zeg az Annuska” kezdetű pél­damondatokból egész csokorra­ valót gyűjtöttek össze a ,dísz­telt vevők”. Emlegették de a közért­nökétől senki sem kérte el fő­címét, hogy ne csak mondat­a csokrokkal emlékezzen meg ró­la, hanem pár szál virággal is. Titokban várta az ismerős arcokat, egy doboz teasüte­ményt vásárolt, amikor meg­érkezett az első nyugdíj. A kö­zeli bisztróban pedig furcsán jelent meg édes likőrért, de­hát mit csináljon, napközben néztek rá, amikor zárás előtt elfelejtette megvenni. Nyug­díj nap után akár másnap is jöhetnek vendégek­. Másnap nem mentek a ven­dégek. Várt. Eltelt egy hét, de az ajtaján senki nem jott. Tovább várt. Hetek köpe­tel­tek el, ajtajának küszöbét csak papírgyűjtő úttörők lépték át. A postás már többször is megjelent nála a nyugdíjjal, a nyári meleg is tovaröppent, akárcsak az Annuska ablaka szegletébe fészket rakott fecs­kék. Egyedül a televízió szólt hozzá mindennap, de azzal sem volt igazi barátságban, mert sokszor mondott és mu­tatott rossz híreket. Egyetlen fia karácsony előtt pár nappal tudatta vele, hogy a világon van. „Boldog kará­csonyi ünnepeket kívánok, anyuka! Mihelyt ráérek, ma­gánál vagyok. Szerető fia.” Hevenyészett sorok a kará­csonyi lap hátoldalán, az ele­jén pedig szárnyas játszadoznak az oltár angyalok körül. Nagyot sóhajtott, istenben nem hitt soha, tudja ezt a fia is, csakhát mit küldjön az öreg anyjának... öreg asszo­nyoknak pufók angyalkákat küldenek általában a levele­zőlapokon. Az öreg asszonyok sok esetben saját gyerekükre gondolnak, amikor lántják őket. Persze, az meg pit­an­gyalkák szárnyaival az elha­­gyatottság érzése még nem rö­pül tova. Hozzápillaagta a többihez a képeslapot, jócskán volt már belőlük, a legutóbbit húsvét­­kor kapta, ugyancsak a fiától. Az ünnepek alatt rengete­get töprengett, volt rá bőven ideje, meg aztán nem is za­varta senki. Elhatározta, hogy az új évben feladja magányát. Méghozzá nyilvánosan. Janu­ár másodikén félretolta aszta­lán a fenyőgallyakkal teli vá­zát és hevesen dobogó szív­vel megfogalmazta az apróhir­detést. „Nyugdíjas öregasszony sa­ját lakásába fogadna egy olyan albérlőt, aki munkája mellett szabad idejének egy részét megosztaná vele.” Plusz pontos cím. A hirdetőben egy hétre kér­te a megjelentetést az egyik legolvasottabb lapban. Az édes likőr még sértetle­nül várta a vendégeket, de a teasüteménynek már a mor­zsái is elfogytak. A hirdetőből kilépve, vásárolni indult. Ré­gi munkahelyét elkerülte, in­kább a távolabbi csemege­boltban szerezte be a vendég­váró süteményt. Úgy gondol­ta, hogyha a volt munkatár­sak nem kíváncsiak rá, akkor ő sem keresi a közelségüket. Otthon gondosan felkészült a jelentkezők fogadására. Biz­tos volt benne, hogy valaki kiváncsi lesz az apróhirdetést feladó öregasszonyra. Mikor este csöngettek, maga is meg­lepődött, mivel a hirdetőben másnapra jelezték szövegének megjelentetését. Izgatottan nyi­tott ajtót, s akkor nem érte volna olyan nagy meglepetés, ha marslakót lát maga előtt. Fia állt a küszöbön. Teljesen ki volt magából kelve, kabátja szanaszét, sal­ja majd lecsúszott a nyaká­ból. — Fiam! Te itt?! — Anrtus­­ka nem tudta leplezni megle­petését. — Anyuka, észnél van ma­ga?! Albérlőt akar fogadni a lakásba, hát nem jó itt ma­gának egyedül? A dühös férfi felindulva ha­donászott az előszobában. An­nuska hiába hívta beljebb — nem mozdult onnan. — Mondtam már magának apuka halála után is, hogy ha unatkozik, akkor elintézem azt a... azt az otthont nyugdí­jaztatása után. A magáról megfeledkezett gyerek még értelmetlen düh­rohamában is lefékezett, ami­kor a súlyos tartalmú gondo­lat végéhez ért volna. Talán az is eszébe jutott, hogy any­ja épp egy korábbi hasonló ki­jelentése miatt maradt még öt évig a pult mögött ötvenöt éves kora után? Csend ereszkedett közéjük, az előszoba lámpabúráján még a légy sem moccant. Annuska vékony teste megrázkódott, fe­jét lehajtotta, a könnyek el­homályosították szemeit. Ott állt vele szemben a fia, még­is óriási távolságok választot­ták el őket. Odabotorkált a bejárati ajtóhoz és szélesre tárta, mint valamikor a kö­zértben az utolsó kedves ven­dég előtt. Percek múltak el, míg fel­emelte fejét. Az előszoba már üres volt, csak a légy maradt ott a lámpabúrán. Másnap újra veszekedett. Utoljára talán tíz éve tette, amikor egy pimasz vásárló teljesen kihozta a sodrából. Ezúttal az apróhirdetést fel­vevő nőt érte keserűségének minden nyila, aki értesítette fiát, a köztiszteletben álló sze­mélyiséget, mielőtt a hirdetés megjelent volna. A hirdetés egy napot csú­szott, de végül is megjelent Az első jelentkező szakállas fiatalember volt, könyvhalom­mal a hóna alatt csöngetett be Annuskához. Mint mondta, vidékről jött egyetemista, „s, ha esetleg a barátnőmet is befogadná a néni..." Fél órával utána jött egy borgőzös ráérő. A hirdetésnél kihajtott újságot fogta az egyik kezében, a másik keze csupa mocsok volt. „Csúszik a járda” — mondta. Élelmes felvásárló volt harmadik, aki értékes régisé­­­gek után szimatolt. A küszö­bön túl nem jutott. Estefelé csöngetett be a har­mincnak is kinéző tinédzser­­lány. Annuska vállán zokogta el sorsát, mesélte el, hogy bánnak vele részeg szülei és alkalmi férfiismerősei. An­nuska teasüteményét félig el­majszolta, aztán lefeküdt alud­ni a konyha díványára. Reggel Annuska ébredt ké­sőbb. Az asztalról eltűnt az édes likőr, a pénztárcájából pedig kétszáz forint. Az új napon öt jelentkező kereste fel. Az egyiket már majdnem befogadta. Elegáns volt, jó modorú, választékos beszédű, de, amikor el akar­ta tőle kérni a személyi iga­zolványát, a férfi bevallotta, hogy nincs munkahelye. Annuska új taktikához fo­lyamodott. Először a bejárati ajtó kémlelőnyílásán szemrevé­­telezte az újabb jelentkező­ket. A kukucskáló „rostája” sem bizonyult azonban meg­bízhatónak. Még négy nap volt hátra ap­róhirdetésének megjelenései­ből. Nem várta meg. A hirde­tőbe nem ment be­lemonda­ni, hanem kora reggel betett néhány kekszet a zsebébe, meg pár forintot, és elment sétálni. Egész nap járta a várost, be­ment az állatkertbe, a ma­darakat etetgette a keksszel. Saját maga beérte egy ham­burgerrel. Mikor sötétedett, csöndben belopózott a lakásá­ba, villanyt se gyújtott, így aztán a késő esti látogatók is visszafordultak a második, hiá­bavaló csöngetés után. A hirdetés óta hetek tel­tek el. Gyakran mon­dogatja magának, hogy „büszke öregasszony vagy Annus, ha te hozzád nem néz el senki, akkor te sem lá­togatsz meg senkit.” Lehet, hogy őbenne is mi hiba, de megváltozni már nem tud és nem is akar. A második doboz mény is elfogyott, nem teasüte­senkit, a fiát sem. Talán várt a fecskéket... Azok úgyis viszm­izajófűtek, M

Next