Tarsadalmi Szemle – 1933.
1. szám - Madzsar József: 1932
Amint az éj sötétjének múltával nézi a matróz a keleti horizontot, feltűnik-e a láthatáron a vékony ezüst esik, a közelgő napkelte előjele, úgy kutatják a napilapok szilveszteri közgazdászai a kapitalizmus fekete egének látóhatárát, várjon látszik-e már a javulást jelentő ezüst esik valahol, ha még oly messze távolban is. És mivel nagyon akarják, fel is fedezik és diadallal állapítják meg: a nyersanyagárak az 1932. év utolsó hónapjaiban szilárdulni kezdenek ! íme, az égi jel, a kapitalista termelés rohamos sülyedésének vége, belefutottunk a depresszió stádiumába, amikor a termelés már nem fog többé hanyatlani, hanem csak stagnál a most elért mélyponton és egy hosszabb depresszió után majd jön újra a fellendülés. Egyelőre azonban még a mindenáron boldogabb újévet kivárni akaró konjunktúrakutatók szerint is nagy a sötétség a kapitalista mennyboltozaton. A válság legfeltűnőbb tünete, amely a lázgörbe biztonságával mutatja az állapot súlyosbodását, a munkanélküliség, amely 1932-ben is hatalmas arányokban növekedett. Ha a rövidített munkaidővel dolgozókat is munkanélküliekre számítjuk át, a következő képet kapjuk : Munkanélküliek száma ezrekben 1931 1952 Anglia 2.670 3.100 Németország 5.688 6.500 Franciaország 147 350 Olaszország 982 1.100 Egyesült Államok 8.500 10.600 Az egész világ 30.000 38.000 Ezeket a számokat azonban önmagukban véve — hogy úgy fejezzem ki magamat — nem szabad komolyan venni. Valóságos, komoly munkanélküli statisztika ugyanis nincs sehol, sőt a legtöbb országban csak becslés szerinti számok szerepelnek; ahol van is számlálás, az csak a segélyben részesülőkre, vagy csak a jelentkezőkre vonatkozik, az abszolút szám tehát kétségtelenül sokkal magasabb. Az Egyesült Államokban pl. más összeállítás már ma 15 millióra teszi a munkanélküliek számát és azt jósolja, hogy 1935-re ez a szám 25 millióra fog emelkedni ! Ezekből a számokból csak annyit tanulhatunk, hogy a munkanélküliség emelkedőben van és pedig a teljesen