Tarsadalmi Szemle – 1946.
11. szám - Vásárhelyi Miklós: A párisi békekonferencia eredményei
az előkészítéssel mi kezdettől fogva nagyon elégedetlenek voltunk. Váltig hangoztattuk, hogy a belpolitika elválaszthatatlanul szoros összefüggésben áll a külpolitikával. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy összes szomszédaink, amelyekkel vitás kérdéseink vannak, belső, demokratikus átalakulásukban lényegesen előbére jutottak, mint mi. Persze, a béke nem jutalom a demokratikus fejlődésért. És nekünk nem azért kell határozott, az eddiginél nagyobb lépésekkel haladnunk a népi demokrácia útján, mert azért valami jutalmat várunk a világtól. Egyszerűen arról van szó, hogy a párisi békekonferencián ismét bebizonyosodott: Magyarország békéje, sorsa és jövője döntően és első-"sorban a szomszéd államokkal való viszonyától függ. Északi, keleti és déli szomszédaink független országok, amelyek a népi demokratikus fejlődés útjára tértek és ezeknek irántunk való bizalma, megértése, jóindulata és támogatása olyan mértékben növekedik vagy csökken, amilyen ütemű a magyar demokrácia fejlődése. A népi demokrácia útján való következetes és határozott fejlődés nemcsak a széles magyar dolgozó tömegek, a munkások, parasztok és értelmiségiek érdeke, mert jólétet, boldogságot és békét biztosít számukra, hanem életfeltétele a magyar nemzetnek, ha nem akar ismét elmaradni öszszes szomszédai mögött a fejlődésben. Természetesen a reakció nem akarja ezt tudomásul venni. A kemény békéért a felelősséget a nagyhatalmakra, a békekötőkre általában és a magyar békeelőkészítés technikai hiányosságaira szeretnék áthárítani. Nem akarja elismerni Magyarország történelmi felelősségét, mert ez lényegében a magyar reakció háborús bűnösségének az elismerése lenne. Érvei közül, amelyeket frázisokba burkolva áraszt szét a magyar társadalomban, és velük gyakran jóindulatú, demokratikus elemeket is megtéveszt, néhányat Bibó István is felsorolt a magyar békéről írott tanulmányában. Ezek szerint például Révai elvtárs karácsonyi cikkét ellenünk használták fel a bizottsági tárgyalásokon a csehek, a magyar-román bizottságban pedig azért vették le napirendről a határ kérdését, mert a magyar delegáció egyszerűen nem is kérte meghallgatását. Mindkettő közönséges rágalom, hazugság és csak a reakció módszereire jellemző, hogy minden tárgyi alapot nélkülöző koholmányokat terjeszt el a magyar társadalomban céljai elérésére. A magyar-román kérdésben a magyar javaslat beérkezett és a kérdést tárgyalták. Cikkeket és beszédeket sokszor felelős politikusok megnyilatkozását is, valóban idézték ellenünk a konferencián a közvetlen tárgyalások során is, de ezek nem Révai elvtárs, nem a magyar demokratikus hazafiak megnyilatkozásai voltak, hanem a reakció felelőtlen, soviniszta uszításai, amelyek még a konferencia tartama alatt is igyekeztek a magyar békekilátásokon a szomszéd népekkel való viszonyokon és a határokon túl maradt magyarság sorsán tervszerűen és szándékosan rontani. De szóba került nem egyszer Párisban a magyar kommunisták és általában a magyar demokraták békeelőkészítési munkája is. Mindenki tudta, hogy a Magyar Kommunista Párt kezdettől fogva kérlelhetetlen harcban állott azzal a bűnös reakciós rendszerrel, amely Magyarországot végül is Hitler oldalán szégyenbe és katasztrófába döntötte. Tudták azt is, hogy vezető szerepünk volt, mint egyébként a kommunistáknak mindenütt a világon, a magyar ellenállás megszervezésében, a felszabadulás után pedig a demokratikus erőkkel összefogva, az ország demokratizálásában, a földbirtokreform végrehajtásában, testvérpártunkkal a példaszerű munkásegység megteremtésében, a stabilizációban és az újjáéledő, nemzetrontó sovinizmus megfékezésében. A reakció elleni huszonötéves harcával, az ország újjáépítésében kivett részével és ,a konferencián is betöltött szerepével nagyjelentőségű volt a Magyar Kommunista Párt tevékenysége. Magyar kérdések a konferencia előtt Minden tárgyilagos szemlélőnek, a magyar békedelegáció és környezete minden tagjának, pártállásra való tekintet nélkül, el kell ismernie, hogy a béketárgyalások első heteiben el voltunk szigetelve a többi országtól és első