Tarsadalmi Szemle – 1948.
1. szám - 1848–1948
TÁRSADALMI SZEMLE A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA HI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM BUDAPEST 1948 JANUÁR 1848—1948 (M. A.) Hazánk gazdasági és társadalmi fejlődésének 400 éven át legnagyobb akadálya az ország gyarmati függése volt, mely állandó függetlenségi küzdelemre kényszerítette a nemzetet. Népünk évszázadokon keresztül idegen érdekekért kiontott véresia verejtékéből idegenbe ömlő gazdagság megmutatta, hogy a gyarmati társ nemcsak a nemzet széles dolgozó tömegeinek felemelkedését tette lehetetlenné, de korlátja lett minden réteg szabadabb fejlődésének, az egész nemzet gazdasági és társadalmi felemelkedésének. A 400 éves függetlenségi küzdelem legdicsőbb fejezetének, az 1848 as szabadságharcnak egyik legfontosabb tanulsága, hogy a függetlenség biztosítása az ország minden dolgozó és haladásra vágyó rétegének elsőrendű érdeke, és e függetlenség biztosítása mindenkor a nemzeti erők egyesítését követeli meg e nemzettől. 1848 azonban azt is megmutatta, hogy a nemzeti fejlődés szabaddá tételét csak olyan nemzeti egység biztosíthatja, melyen belül a vezetés a dolgozó osztályok kezében van, mert csak ez képes arra, hogy a társadalmi haladás kérdéseinek korszerű megoldásával az egész nép erejét mozgósította a cél érdekében.. A nemzeti elnyomatás négy évszázada alatt az ellenállás mindig akkor széleredett dicsőséges szabadságharccá, amikor a jobbágyfelszabadulás reménye a dolgozó népet is felsorakoztatta és a nemzeti ügy védelme mögé. A nemzeti függetlenség sírját a nagybirtokos reakció ásta meg akkor, amikor 1514-ben vérbe tiporta és örökös szolgaságra ítélte a parasztságot, s a nemzeti függetlenség visszaszerzésének előfeltétel négy évszázadon keresztül az elnyomott magyar parasztság terheinek könnyítése, végső fokon a nagybirtokosok uralma alóli felszabadítása volt. Nemzetünk a, szolgaság és elmaradottság jármáből hosszúés keserves évszázadokon át azért nem volt képes felszabadulni, mert a nemzet vezető osztályai, az ú.n- történelmi osztályok, kiváltságaikhoz ragaszkodva, szembehelyezkedtek a dolgozó nép társadalmi törekvéseivel és így nem voltak képesek a nép túlnyomó többségét mozgósítani a nemzeti függetlenség ügeje melett. 1848 bukásának is az volt az alapvető forrása, hogy a birtokososztály nem volt hajlandó a feudalizmus maradéktalan felszámolására, a parasztságnak magának viszont fejlett ipari munkásság nélkül nem volt sem elég ereje, sem kellő önállósága ahhoz, hogy a szabadságharc vezetését kezébe vegye, vagy döntő és irányító befolyást gyakoroljon arra. 1848 bukása éppen ezért a parasztság és a kibontakozó ipari munkásság szövetségének megteremtését állította, mint a demokratikus átalakulás, a haladás és függetlenség központi kérdését a nemzet elé. Ennek a munkás-parasztszövetségnek és egy igazi demokratikus nemzeti egységnek a hiányai tette több mint fél évszázadon át lehetővé a reakció nép- és nemzetellenes uralmát, ennek a szövetségnek és az erre támaszkodó demokratikus nemzeti egységnek a hiánya tette lehetővé sz eső világháborút megelőző években a munkásság és a polgári ellenzék választójogi harcának eltiprását, a demokratikus átalakulás megakadályozását és Magyarország idegen érdekekértvalós háborúba taszítását. Ugyanígy a