Tarsadalmi Szemle – 1951.

1. szám - Rákosi Mátyás: Ötéves a Társadalmi Szemle

TÁRSADALMI SZEMLE A MAGYAR DOLGOZÓK PrUrjíNAH TU lr­Í­&1Á­­­­­OS FOLYÓIRATA VI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM BUDAPEST 1951 JANDAR Ötéves a Társadalmi Szemle Irta RÁKOSI MATYÁS Amikor alig háromnegyed évvel hazánk felszabadítása után Pártunk elhatározta, hogy tudományos folyóiratot indít, a célkitűzések és meg­oldandó feladatok szorosan összefüggtek a magyar kommunista mozga­lom sajátos viszonyaival. Huszonöt esztendős kíméletlen és véres fasiszta elnyomás után nemcsak legális lett Pártunk, de a szó szoros értelmében egyik napról a másikra vállaira zuhant a háború romjai közt vergődő ország talpraállításának és vezetésének minden gondja. Ha a Magyar Kommunista Párt ebben a nehéz történelmi helyzetben nagyban és egész­ben meg tudta oldani a rá háruló feladatokat, annak döntő tényezője, hogy a legfelelősebb munkát végző vezetői alkalmazni tudták a marxi-lenini taní­tásokat, alkalmazni tudták abban a formájában, ahogy a bölcs Sztálin e tanokat továbbfejlesztette, elmélyítette és külön a második világháború utáni viszonyokra kidolgozta. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy Sztálin elvtárs e felbecsülhetetlen jelentőségű munkáján s gyakorlati útmutatásain alapultak sikereink. S kudarcaink, vereségeink, melyek a harcok folyamán értek bennünket, legtöbbször abból fakadtak, hogy nem tudtuk jól a magyar viszonyokra alkalmazni Lenin—Sztálin tanítását. A Magyar Kommunista Párt funkcionáriusainak és tagjainak zöme azonban öt esztendővel ezelőtt nem ismerte a marxi-lenini elmélet alapjait, sőt az elmélet jelentőségével sem volt tisztában. Egy negyedszázadon át légmentesen elzárták Horthyék a magyar munkásosztály széles tömegeit a szocialista elmélettől. Egy egész új munkásgeneráció állott előttünk, melybe mélyen behatolt a sovinizmus, sőt a fasiszta métely. A feladat nemcsak az volt, hogy azonnal felvegyük a harcot az ellenség ideológiájával s szembe­szegezzük velük a kommunista elméletet, de még külön meg kellett értet­nünk az elmélet jelentőségét, azt a lenini megállapítást, hogy élenjáró párt csak az lehet, melyet élenjáró elmélet vezet. Rá kellett világítanunk arra a korszakalkotó munkára, mellyel tanítónk, a nagy Sztálin a marxiz­mus-leninizmust minden téren gazdagította, mélyítette, s az eseményekkel kapcsolatban a szó szoros értelmében napról napra továbbfejlesztette.

Next