Tarsadalmi Szemle – 1957.
1. szám - Kádár János: Üdvözlet a Társadalmi Szemlének
TÁRSADALMI SZEMLE A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ELMÉLETI ÉS POLITIKAI FOLYÓIRATA XII. ÉVF. 1. SZÁM BUDAPEST 1957. MÁJUS KÁDÁR JÁNOS: ÜDVÖZLET A TÁRSADALMI SZEMLÉNEK Fél év telt el a Társadalmi Szemle legutóbbi számának megjelenése óta, súlyos események és tapasztalatok félesztendeje. S ha az ellenforradalom átmeneti sikereinek okait kutatjuk, nem utolsósorban azt kell megállapítani, hogy párttagságunk, pártfunkcionáriusaink, a szocializmus építésének fontos posztjain álló kommunisták és pártonkívüliek nagy részénél jelentős eszmei zűrzavar mutatkozott, ami többek között megakadályozta az ellenforradalom jelenségeinek idejében történő felismerését, helyes megítélését is. Ez az eszmei zűrzavar nagyrészt az elégtelen ideológiai felkészültségre vezethető vissza. A párt politikai irányvonala ugyanis huzamos ideig nélkülözte az elengedhetetlen elméleti megalapozást; a párt nem magyarázta meg meggyőzően a tömegeknek a szocializmus építése során felmerülő gazdasági és politikai kérdéseket. Az elméleti és propagandamunkában eluralkodott dogmatizmust az 1953 utáni erőfeszítések sem tudták felszámolni. A dogmatizmus gátolta a tudományos munkát, az élő marxizmus—leninizmus lényegének megfelelő és a magyar valóság tényeinek ismeretén alapuló önálló elméleti általánosítások kidolgozását. A dogmatizmus gátolta a kommunista káderek képességeinek szabad kibontakozását, a marxizmus kritikai szellemének és módszereinek elsajátítását, s ezért a hazai és külföldi jelenségeket elvtársaink többnyire kész formulák szerint ítélték meg. Ez persze kevesebb fáradságot igényel, mint a tények tudományos feltárása és marxista elemzése, de eltérít a valóságtól, a módszerekben szubjektivizmushoz és a politikában szektássághoz vezet. A formulákban való gondolkodás és a szektásság eltávolítja a párttól a tömegeket, mert a tömegek nap mint nap a valósággal találkoznak, és tapasztalják, hogy a tények nem fedik a dogmatikus formulákat. / 1.