Tarsadalmi Szemle – 1958.
10. szám - Visszaemlékezések 1918–1919 hősi harcaira - A katonatanácsról (Lengyel László)
Visszaemlékezések 1918-19 hősi harcaira Lengyel László: A katonatanácsról 1918 októberében megindult a forrongás a fővárosban. Az urak még parlamentesdit játszottak az Országházban, de a munkások és a katonák úgy érezték, már megérett a helyzet a forradalomra. A polgári politikusok, és a szociáldemokrata párt vezetői is, valami csendes kibontakozás félében reménykedtek. Néhányan, forradalmi érzelmű katonák, már október első felében rendszeresen összejöttünk. Voltak közöttünk olyanok is, akik orosz hadifogságból tértek vissza. Ők mondották el nekünk, hogyan győzött a cári birodalomban a legféktelenebb elnyomás ellenére is a forradalom, hogyan jöttek létre és miként működtek a hadseregben a katonák szovjetjei. Már akkor elhatároztuk, hogy nekünk is ezt a példát kell követnünk. Ezeknek a politikailag tisztábban látó volt hadifoglyoknak útmutatásával jött létre a Forradalmi Katonatanács. Sokat tanultunk tőlük. Nyomatékosan figyelmeztettek arra, hogy olyan katonatanácsra van szükség, amelyet a katonák magukénak tudnak, bíznak benne és követik, amely meggyőzi a hátországot a forradalom szükségességéről. Világosan kell látni — mondották —, hogy parlamenti szócsaták és erőátcsoportosítások, de még békés tüntetések sem tudják megoldani a helyzetet. A politikai és gazdasági hatalmat birtokló Tiszák, Andrássyak, Weiss Manfrédok és Lánczy Leók csak a nép elnyomásával látják biztosítottnak kiváltságos helyzetüket és összegyűjtött hatalmas vagyonukat. Velük szemben semmi más nem használ, csak az erőszak. Erre pedig most megvan a mód és lehetőség, mert a háború a nincstelen tömegek kezébe adta a fegyvert. így volt ez Oroszországban és így kell történnie nálunk is. A Katonatanács nyilvános fellépésére először október 25-én került sor. Az ifjúság akkor tüntető felvonulást rendezett a