Tarsadalmi Szemle – 1970.

3. szám - Pozsgay Imre: Gondolatok a pártszervek döntési módszereiről

24 POZSGAY IMRE az ezzel kapcsolatos ellentmondást. Az irányítás különböző szintjein elhelyez­kedő választott pártszervek és testületek nemcsak a maguk, hanem az általuk képviselt tagság véleményét is kell, hogy képviseljék, vagy legalábbis számol­janak vele. Régi tapasztalata mozgalmunknak, hogy ezek a testületek még a torzulások időszakában is tükrözték bizonyos mértékben a pártközvéleményt, ha nem is tudtak mindig megfelelően hangot adni neki. Az igazsághoz ter­mészetesen az is hozzátartozik, hogy a torzulások idején, a közvélemény csak akkor kezdte éreztetni hatását a pártszervekben, amikor a bajok és ellent­mondások már rendkívüli mértékben felhalmozódtak. A valóságos összefüggé­seket ugyanis a párttagság nem ismerte és a korábban kialakult bizalom alapján, még akkor is bizalmat adott a vezetőségnek, amikor az már régen rossz úton járt. A párt szervezeti felépítése törvényszerűen követi a társadalmi munka­megosztás követelményeit. A párt szervezete és különböző szintű szervei minden párttag számára áttekinthető, világos, egyszerű rendszert alkotnak, így érhető el, hogy a párt minden fontos eseménye a párttagság szeme előtt zajlik le; ezzel a szervezeti felépítéssel biztosítható, hogy a demokratikus cent­ralizmus két oldala dinamikus egyensúlyban legyen, és a tagság ne csak végrehajtója, hanem alkotója és ellenőrzője is legyen a politikának. Szervezeti életünkben minden szintnek egyaránt fontos szerepe van. Mégis érdemes külön is szólni az alapszervezetek és a Központi Bizottság kö­zött elhelyezkedő pártbizottságokról. Ezek a szervek ugyanis sajátos helyet foglalnak el a párttagság, az alapszervezetek és a Központi Bizottság kap­csolatában. Fontos szerepük van a pártközvélemény torzításmentes megisme­résében, közvetítésében és a döntések előkészítésében is, óriási a politikai felelősségük e szerveknek a közvéleményről nyújtott tájékoztatásban. Ahol nem érzik át ezt a felelősséget, ott manipulálni kezdhetnek, nem létező, ál­közvéleményt teremthetnek, akár tudatlanságból, akár azért, mert ezt látják partikuláris érdeküknek. Előfordul, hogy az egyes kérdésekben megosztott közvéleményt differenciálatlan, egységes közvéleményként tüntetik fel. Meg­történik, hogy egy szűk, de hangadó, befolyásos csoport közvéleményként igyekszik elfogadtatni a saját véleményét. Ez a torzulás csak akkor kerülhető el nagy valószínűséggel, ha továbbfejlesztjük a közvélemény megismerésének objektív és tudományos módszereit. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a pártbizottságok is különböző körülmények által meghatározott és helyi ér­dekek által befolyásolt szervezetek. Nemegyszer tapasztalhattuk, hogy a helyi szervek, a különböző szintű pártbizottságok, ha felsőbb szervek véleményt kérnek helyzetükről, gondjaikról, közhangulatról, azt hiszik, a kérdés arra irányul,­ hogy ők jól dolgoznak-e. És akkor megtörténhet, hogy megszépítik a valóságot, a munkájukkal közvetlenül összefüggő problémákról alig adnak tájékoztatást, de rendkívül érzékletes képekben ecsetelik az országos intéz­kedések által támasztott nehézségeket. Ezt persze nem rossz, félrevezető szándékkal teszik, hanem azt hiszik, hogy a problémák és bajok tőlük füg­getlen, rajtuk kívül eső okokból keletkeznek. Gyakran felvetődik az a kérdés, hogy dönthetnek-e a pártszervek a párt­közvélemény előzetes megkérdezése nélkül. Természetesen dönthetnek, sőt az ügyek jellegéből adódóan sokszor kénytelenek is rá, hogy így döntsenek. Meg­tehetik ezt azért, mert a különböző pártszervek és testületek akkor is ismer­hetik a közvéleményt, ha nem folytatnak külön, ilyen irányú kutatómunkát. Másrészt, amikor döntenek, megbízóik érdekei és véleménye szerint járnak el. A lényeg az, hogy mindig a tudatában is legyenek ennek. Ha pedig úgyne­vezett népszerűtlen feladatot kell teljesíteniük, akkor nemcsak joguk, hanem egyenesen kötelességük is, hogy a pártközvélemény elé álljanak és meggyőző erővel képviseljék véleményüket. Bizonyos fokú bürokratikus, prakticista vonásnak kell tekinteni azt, hogy a pártszervek egy részében kevés szó esik a döntések eszmei alapjairól. Eb­ben a tekintetben helyenként szégyenlősség tapasztalható, de találkozunk

Next