Tarsadalmi Szemle – 1970.
3. szám - Pozsgay Imre: Gondolatok a pártszervek döntési módszereiről
24 POZSGAY IMRE az ezzel kapcsolatos ellentmondást. Az irányítás különböző szintjein elhelyezkedő választott pártszervek és testületek nemcsak a maguk, hanem az általuk képviselt tagság véleményét is kell, hogy képviseljék, vagy legalábbis számoljanak vele. Régi tapasztalata mozgalmunknak, hogy ezek a testületek még a torzulások időszakában is tükrözték bizonyos mértékben a pártközvéleményt, ha nem is tudtak mindig megfelelően hangot adni neki. Az igazsághoz természetesen az is hozzátartozik, hogy a torzulások idején, a közvélemény csak akkor kezdte éreztetni hatását a pártszervekben, amikor a bajok és ellentmondások már rendkívüli mértékben felhalmozódtak. A valóságos összefüggéseket ugyanis a párttagság nem ismerte és a korábban kialakult bizalom alapján, még akkor is bizalmat adott a vezetőségnek, amikor az már régen rossz úton járt. A párt szervezeti felépítése törvényszerűen követi a társadalmi munkamegosztás követelményeit. A párt szervezete és különböző szintű szervei minden párttag számára áttekinthető, világos, egyszerű rendszert alkotnak, így érhető el, hogy a párt minden fontos eseménye a párttagság szeme előtt zajlik le; ezzel a szervezeti felépítéssel biztosítható, hogy a demokratikus centralizmus két oldala dinamikus egyensúlyban legyen, és a tagság ne csak végrehajtója, hanem alkotója és ellenőrzője is legyen a politikának. Szervezeti életünkben minden szintnek egyaránt fontos szerepe van. Mégis érdemes külön is szólni az alapszervezetek és a Központi Bizottság között elhelyezkedő pártbizottságokról. Ezek a szervek ugyanis sajátos helyet foglalnak el a párttagság, az alapszervezetek és a Központi Bizottság kapcsolatában. Fontos szerepük van a pártközvélemény torzításmentes megismerésében, közvetítésében és a döntések előkészítésében is, óriási a politikai felelősségük e szerveknek a közvéleményről nyújtott tájékoztatásban. Ahol nem érzik át ezt a felelősséget, ott manipulálni kezdhetnek, nem létező, álközvéleményt teremthetnek, akár tudatlanságból, akár azért, mert ezt látják partikuláris érdeküknek. Előfordul, hogy az egyes kérdésekben megosztott közvéleményt differenciálatlan, egységes közvéleményként tüntetik fel. Megtörténik, hogy egy szűk, de hangadó, befolyásos csoport közvéleményként igyekszik elfogadtatni a saját véleményét. Ez a torzulás csak akkor kerülhető el nagy valószínűséggel, ha továbbfejlesztjük a közvélemény megismerésének objektív és tudományos módszereit. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a pártbizottságok is különböző körülmények által meghatározott és helyi érdekek által befolyásolt szervezetek. Nemegyszer tapasztalhattuk, hogy a helyi szervek, a különböző szintű pártbizottságok, ha felsőbb szervek véleményt kérnek helyzetükről, gondjaikról, közhangulatról, azt hiszik, a kérdés arra irányul, hogy ők jól dolgoznak-e. És akkor megtörténhet, hogy megszépítik a valóságot, a munkájukkal közvetlenül összefüggő problémákról alig adnak tájékoztatást, de rendkívül érzékletes képekben ecsetelik az országos intézkedések által támasztott nehézségeket. Ezt persze nem rossz, félrevezető szándékkal teszik, hanem azt hiszik, hogy a problémák és bajok tőlük független, rajtuk kívül eső okokból keletkeznek. Gyakran felvetődik az a kérdés, hogy dönthetnek-e a pártszervek a pártközvélemény előzetes megkérdezése nélkül. Természetesen dönthetnek, sőt az ügyek jellegéből adódóan sokszor kénytelenek is rá, hogy így döntsenek. Megtehetik ezt azért, mert a különböző pártszervek és testületek akkor is ismerhetik a közvéleményt, ha nem folytatnak külön, ilyen irányú kutatómunkát. Másrészt, amikor döntenek, megbízóik érdekei és véleménye szerint járnak el. A lényeg az, hogy mindig a tudatában is legyenek ennek. Ha pedig úgynevezett népszerűtlen feladatot kell teljesíteniük, akkor nemcsak joguk, hanem egyenesen kötelességük is, hogy a pártközvélemény elé álljanak és meggyőző erővel képviseljék véleményüket. Bizonyos fokú bürokratikus, prakticista vonásnak kell tekinteni azt, hogy a pártszervek egy részében kevés szó esik a döntések eszmei alapjairól. Ebben a tekintetben helyenként szégyenlősség tapasztalható, de találkozunk