Tarsadalmi Szemle – 1972.
5. szám - Pozsgay Imre: A haladás ára
A HALADÁS ÁRA 23 nem húsz éven át funkcionált. Ez a húsz év a társadalom tudatában összekapcsolódott olyan pozitív tényekkel, mint az ipar korábban soha nem látott méretű fejlődése, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a szocializmus alapjainak lerakása, a nép kulturális felemelkedése, a szociális biztonság és teljes foglalkoztatottság megteremtése. Sajnos sokan figyelmen kívül hagyják, hogy a felsorolt szocialista vívmányok megőrzése és továbbfejlesztése is csak a még nagyobb gazdasági hatékonyságot biztosító reform útján lehetséges. Rosszul teszi fel tehát a kérdést az, aki a szocializmus értékeit és a gazdasági haladást szembeállítja egymással, de még inkább téved, aki azt mondja, hogy a reform előtti korszak értékgyarapító volt, a reform pedig elvesztegeti az értékeket. Kétségtelen hiba lenne elhallgatni az 1968-at megelőző húsz év nagyszerű vívmányait, de ugyanilyen hiba lenne letagadni, hogy mai problémáinkban a tervgazdálkodásunk kezdetén keletkezett ellentmondások, szokások, reflexek is tovább élnek. Nem hallgathatjuk el, hogy 1956 előtt a szocializmus vívmányaiért a szükségszerű és elkerülhetetlen áldozatokon túlmenő, súlyos árat fizettünk. Többek között azt, hogy egyik-másik politikai szervezetünk passzív, formális intézménnyé vált. Az alapvetően végrehajtásra orientált társadalmi cselekvéssel befagyasztották a kezdeményezést. A végrehajtásban formális azonosulást és gyakori hitvallást követelő módszerek nem kedveztek az őszinte vélemények kinyilvánításának és az emberi próbatételnek, de nagyon is kedveztek a konformizmusnak és szervilizmusnak. Nagyon sok, igazi politikai személyiséget kívánó poszton hivatalnok típusú emberek jutottak befolyáshoz. Szokássá vált a felelősség elködösítése, elhárítása. Mindenki igyekezett a felelősséget egy szinttel feljebb tolni, ha lehetett olyan magasra, ahol már eltűnt a felelősség. (Megjegyzendő, hogy ez teljesen logikus magatartás egy olyan szisztémában, melyben a társadalmilag jelentős döntések szűk körben születnek. Az eddig elmondottak is alapot adnak annak a megállapítására, hogy ezen évek szokásai négy év alatt nem tűnhettek el nyomtalanul. Ma is hatnak, elevenen működnek cselekedeteinkben. Ezért nélkülözhetetlen mai problémáink megítélésénél a történelmi szemlélet és fellépés az egyoldalúság ellen. Ám, ha valaki abból a tényből, hogy mindig lesznek ellentmondások és konfliktusok, hogy régi szokásaink béklyózzák mai tetteinket, a mai hibákra találna mentséget, természetesen tévedne. Az elmondottak csupán egy történelmi helyzet történelmi magyarázatául szolgálnak. Minden konkrét hibának konkrét elkövetői és így konkrét felelősei vannak. A felelősség nem a történelemé, hanem a történelmet formáló, cselekvő emberé. A mai hibák elkövetéséért ma tartozunk felelősséggel. Meggyőződésem, hogy a reform a felelősség érvényesítésére is alkalmasabb lesz, mint az előző irányítási rendszer volt. Tervszerűség és kezdeményezés A voluntarista magatartás ismert, törvényszerű vonása, hogy eltúlozza az akarat szerepét, és nem tulajdonít megfelelő jelentőséget azoknak a reális feltételeknek, amelyek között a tervezett célok megvalósulhatnak. Ezért az akarat megszállottja, ha problémákat tapasztal a tervek realizálásában, ezeket az emberek ellenállásával magyarázza. Következtetése teljesen megfelel ennek a logikának: le kell törni, akár erőszakkal is, azok ellenállását, akik akadályozzák az elhatározott tervek megvalósítását. Ugyanebből a logikából következik, hogy a voluntarista gyakorlat iskoláján nevelt emberek szerint csupán erős kéz, szigorúság kell, és megszűnnek a hibák, az ellentmondások.