Tarsadalmi Szemle – 1974.
7. szám - Pozsgay Imre: Napi politikai döntések és a távlatok
4 pozsgay Imre mert a munkásosztály, a szocialista értékek és célok legfőbb hordozója, megvalósítója, maga is szakadatlanul változik, átalakul. Ha ezt a törvényt figyelmen kívül hagynánk, akkor a változatlanság és biztonság önállósult szándékával számos bizonytalansági tényezőt vinnénk be a politikába. A változástól való félelem késleltetné a túlhaladottnak a kritikáját, megnehezítené az esetleges hibás döntések korrekcióját. A legfőbb értéknek tekintett változatlanság jótékony menedéket jelentene minden tévedésnek, hiszen képviselői arra kényszerülnének, hogy a tévedést is eredménnyé maszkírozzák. Az MSZMP történetének egyik leglényegesebb tapasztalata és tanulsága, hogy el lehet kerülni az előbb mondottakból adódó buktatókat. Pártunknak ez 1956 után azért sikerült, mert a mindennapokban gyakorlatias és realista volt, anélkül, hogy a szocialista építés célját akár egy pillanatra is szem elől tévesztette volna. Mindig időben megtette a szükséges kezdeményezést, ahol megértek a feltételek a változásra, de nem engedte az eseményeket szerves növekedésük rovására siettetni. A ma fennállót a továbblépés előfeltételének tekintette, és olyan közszellemet alakított ki, amelyben a mai valósággal fenntartott eleven kapcsolatot nem lehet elvont ideálok, egy konstruált jövőkép bizonytalan talajáról nagy magabiztossággal bűnbeesésnek, árulásnak minősíteni. Ez korántsem jelenti a társadalmi perspektíváról, a mainál fejlettebb szocialista társadalom megteremtéséről való lemondást, hanem azt, hogy a párt tudja: csak a tömegek gyakorlati cselekvésében realizálható s ezáltal igazolható célokat szabad kitűzni. Kádár János elvtárs a tudománypolitikai irányelvek elfogadása alkalmával a tudósokhoz szólva mondta ezeket az általánosan is érvényes szavakat: „Számolni kell a realitásokkal. Ha a nemes cél nem párosul a lehetőségek reális felismerésével, akkor súlyos hibák következhetnek be. A tudományos életben is egyaránt számolni kell a szándékokkal, az akarattal meg a lehetőségekkel. Figyelembe kell vennünk a problémák megoldásának sürgősségét, de a realitásokat is. A cél világos. A hozzá vezető út is az. A végrehajtás tempóját azonban a lehetőségekhez kell igazítanunk. Azt kérjük a tudósoktól: szegezzék tekintetüket a csillagokra, de nézzenek a földre is, nehogy megbotoljanak." A párt tehát akkor cselekszik helyesen, ha a társadalmi gyakorlatot nem olyan mértékben ítéli értékesnek vagy pedig hibásnak, értéktelennek, amilyen mértékben egyesek fejében a szocializmusról alkotott elvont ideálokhoz alkalmazkodik, hanem amilyen mértékben megfelel a meghatározott történelmi, társadalmi, gazdasági realitásoknak. A párt számára a fő feladat nem az, hogy a finiszteri illúziókra irányuló szükségletet elvont ideálok konstruálásával kielégítse, hanem az, hogy — mint a munkásosztály érdekeit a társadalmi haladásért érvényesítő legfontosabb politikai szervezet — irányító, szervező erőként illeszkedjék be a marxizmus—leninizmusban adott helyes felismerések és a belőlük fakadó mai tennivalók rendszerébe; tudatosítsa a tömegekben a körülmények megváltozását, végezze el a túlhaladottnak a kritikáját, s biztosítsa az elért eredmények védelmét, további gyarapítását. Ide kívánkoznak Marx szavai a Német ideológiából: „A kommunizmus szemünkben nem állapot, amelyet létre kell hozni, nem eszmény, amelyhez a valóságnak hozzá kell igazodnia. Mi kommunizmusnak a valóságos mozgalmat nevezzük, amely a mai állapotot megszünteti. E mozgalom feltételei a ma fennálló előfeltételekből adódnak." Célokat ilyen szellemben szabad adni, perspektívát csak ezen az alapon érdemes meghatározni. Természetesen tud-