Tarsadalmi Szemle – 1978.
2. szám - Közművelődés - Esti Béla: A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum az ismeretterjesztés és a tudomány szolgálatában
90 KÖZMŰVELŐDÉS ménytörténeti anyagát, portré-, viselet-, városkép- és fotótörténeti tárait tudományos kutatók és tömegkommunikációs intézmények a világ minden tájáról felkeresik. A múzeum mintegy 50 ezer darabból álló könyvtára ugyancsak elsősorban munkásmozgalomtörténeti profilú; a könyvtár igen sok egyedi muzeális értékű kiadványt őriz. A múzeum megkezdte a munkáséletmód történeti emlékeinek, a munkahely és az otthon, valamint a mozgalmi helyiségek jellegzetes berendezési tárgyainak, eszközeinek módszeres gyűjtését is. Ezt a munkálatot azonban átmenetileg fel kellett függeszteni, mert ilyen tárgyak elhelyezésére a múzeum új épületében sincs elegendő hely. Pedig a munkáséletmód történeti emlékeinek összegyűjtésében a raktárhiány miatt előálló késedelem jóvátehetetlen következményekkel jár; az életforma egyre gyorsuló átalakulásával, a régi lakótelepek szanálásával ezeknek az emlékanyagoknak itt-ott még fellelhető maradványai is megsemmisülnek. A múzeumi gyűjteményről a múzeum évkönyveiben és külön kiadványokban tájékoztatók, forrásközlemények jelennek meg. Ismertetésre került például a múzeum tanácsköztársasági gyűjteménye, az I. és a II. Internacionálé ikonográfiája; a Kossuth Könyvkiadó gondozásában válogatás jelent meg a Tanácsköztársaság idején és az 1945 és 1948 között kiadott politikai plakátokból. Az utóbbi száz év történetéről megjelent kiadványok mind a Munkásmozgalmi Múzeum gyűjteményéből merítik képanyaguk legnagyobb részét. A múzeumi tudományos munka, a munkásmozgalomtörténet, a munkáskultúra és a munkáséletmód-történet, valamint a muzeológiai módszertan tárgykörében folyó kutató és publikációs tevékenység főként a gyűjteményre épül, a gyűjtemény feldolgozására irányul. A múzeumi dolgozók sokirányú elfoglaltsága miatt azonban a múzeum saját erejéből távolról sem tudja kiaknázni a gyűjteményben rejlő tudományos lehetőségeket. Sajnos a külső kutatók sem fedezték még fel, hogy nemcsak a múzeum fotóarchívumában, hanem egyéb gyűjteményeiben is értékes forrásanyagot találhatnak munkájukhoz. A gyűjtemény tudományos hasznosítása érdekében a múzeumnak több katalógust, gyűjteményismertetést kell a jövőben kiadnia és fejlesztenie kell kutatószolgálatát. A felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény darabjai pártunk hatvanéves, és az egész magyar munkásmozgalom majd kétannyi idős történetének, a magyar munkásosztály helytállásának, történelmi elhivatottságának hiteles, beszédes tárgyi bizonyítékai. Hozzáférhetővé tételük a szélesebb közönség, elsősorban az ifjúság számára elősegíti a helyes történelemszemlélet terjedését, a forradalmi munkáshagyományok megismerését. • • • A Budavári Palotában létrejöttek a feltételek ahhoz, hogy a gyűjtemény legértékesebb részei a magyarországi munkásmozgalom egész történetét a kezdetektől napjainkig bemutató állandói kiállításon a nyilvánosság elé kerüljenek. Az állandó kiállítás rendezőkönyve több éves előkészítő munkával, termékeny vitákban alakult ki. Ezeken a vitákon sok bonyolult tudományos és módszertani kérdés került szőnyegre. Volt olyan vélemény, amely szerint nem szabad külön munkásmozgalomtörténeti állandó kiállítást rendezni, mert a munkásmozgalomnak a nemzeti történelem egészéből kiemelt bemutatása elkerülhetetlenül szektás torzításhoz vezet. Többen attól tartottak — néhány hasonló tárgyú korábbi hazai és külföldi tárlatra utalva —, hogy a munkásmozgalomtörténeti kiállítás érdekességben és látványosságban nem versenyezhet majd más múzeumi állandó kiállításokkal. A legtöbb vita az 1919 és 1945 közötti időszak munkásmozgalom-történetének elvi kérdéseiről, illetve e kérdések szemléltetésének módszeréről folyt. (Például a szociáldemokrata párt szerepének, a kommunista párt stratégiájának és taktikájának értékeléséről, a két párt viszonyának, a legális és az illegális mozgalom összefüggése-