Tarsadalmi Szemle – 1982.
6. szám - Eckhardt Sándor: Tudomány és köztudat a rák elleni küzdelemben
34 DR. ECKHARDT SÁNDOR és kezelték. Időszakonként haza lehet küldeni az ilyen beteget, de akut problémái megoldására vissza kell venni a kórházba. Ezen túlmenően főleg erősíteni kell az otthoni beteggondozást, ami egyike a legfontosabb tennivalóknak. Úgy gondolom, a vázolt irányelvek segítségével javítani lehetne a betegek pszichés állapotán, akik talán életük féltésénél is jobban rettegnek a társadalomból való kirekesztettségüktől. A daganatos betegség és a társadalom Az elmondottakból látható, hogy az egyén tudatában a rákprobléma meglehetősen torzult kép formájában tükröződik vissza, és többnyire passzív magatartást vált ki. Az átlagos ember nem kap mindig reális információt, s ha kap is, igyekszik azt nem tudomásul venni. Találkozik daganatos betegekkel, de alig találkozik gyógyultakkal. Előbb-utóbb félelem vagy tehetetlenségérzetből fakadó közöny alakul ki benne. Nem veszi tudomásul, hogy a rák sok esetben megelőzhető, korai stádiumban pedig mindig meggyógyítható. Nem ragadja aktívan a kezébe saját sorsát, hanem passzívan szemléli az elkerülhetetlennek tartott végzetes kimenetelt. Való igaz az is, hogy az egyén aktív részvétele sorsának irányításában korlátozott, és a rákkérdés társadalmi feladat is. Nem elég elhatározni, hogy valaki nem dohányzik, rendszeresen jár szűrővizsgálatokra, és igyekszik egészséges módon táplálkozni, ha órák hosszat füstös munkahelyen kell dolgoznia, nincsen megfelelő szűrés, és a zöldséget olykor csillagászati áron kínálják. A társadalom aktív segítsége nélkül az egyén elhatározása csupán jámbor óhaj marad. Ezért mindenekelőtt hangsúlyozni kell a rákprobléma fontosságát a társadalom számára. Nagyságát tekintve tudjuk, hogy a rák a második helyen áll a tömeges megbetegedések csoportjában. Megbízható prognózis szerint az ezredfordulóra a jelenlegi beteglétszám jelentősen megnövekszik, és 10 évenként 34—40 százalékos emelkedést mutat. Aligha lehet vitatkozni tehát arról, hogy a rák nemcsak a jelen, hanem a jövő betegsége is. Gazdasági kihatását tekintve is kiemelt jelentőségű a rákprobléma. Mint krónikus betegség, az ápolás terhei és a tartós munkaképtelenség jelentős és egyre fokozódó, kiadást jelent az egészségügyi és szociális költségvetés számára. Szociális jelentősége ezen felül is mérhetetlenül nagy. Közvetlenül vagy közvetve minden emberi (családi, közösségi, munkahelyi) viszonylat beleütközik a rákproblémába. A társadalom a megelőzés terén tehet igazán sokat. Az utóbbi években a környezetvédelmi intézkedések egész sora látott napvilágot, meghozataluk motívumai között mégis gyakran hiányzott az a fontos érv, hogy az ipari ártalmak között számos kémiai rákkeltő anyag és fizikai rákkeltő hatás fenyegeti az embert, s ezeknek az elhárítása is parancsoló szükségesség. A munkaegészségügy társadalmunkban kiemelt feladat, és büszkén mondhatjuk, hogy nálunk időben felismerték ennek jelentőségét. Nincs is ipari eredetű rákunk. Nem lehetünk azonban elégedettek az általános közegészségügyi helyzettel, hiszen több területen alapvető kutatásra és beavatkozásra van szükségünk (levegő- és vízvédelem), ez pedig számos szakma aktív együttműködését igényli. Ki lehet megelégedve például a nagyvárosi levegő tisztaságával vagy az ipari környezet vízrontó hatása ellen foganatosított intézkedéseinkkel? Kit elégíthetnek ki azok az utasítások, amelyek a dohányzás elleni küzdelemben napvilágot láttak? Mindeddig csak felemás hatású eredményekről számolhatunk be, holott észszerű intézkedésekkel már előbbre tartanánk. Nyilvánvaló társadalmi feladat például olyan árpolitika kialakítása is, hogy a filteres, kevés nikotintartalmú.