Tarsadalmi Szemle – 1986.
7. szám - Kulturális életünkből - Szikossy Ferenc: Történelemőrzés (Magyar Munkásmozgalmi Múzeum)
kulturális életünkből 81 Történelemőrzés Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Az új- és legújabb kori történeti gyűjteményeket a hatvanas évek elején határozott társadalmi és politikai igény hívta életre. Nem előzmények nélkül, hiszen például az 1896-ban rendezett ezredéves kiállítás, az 1919-ben alapított Kommunista Proletár Múzeum, az ötvenes évek elején pedig a Magyar Munkásmozgalmi Intézet múzeumi alosztályának tevékenysége már ebbe az irányba mutatott. Megjegyzem, hogy e kutatási terület nemzetközileg és országonként is jelentős eltéréseket mutat, sőt több helyen még létrehozásának igénye sem merült fel. Ugyanakkor a szakma felszabadulás utáni fejlődésének egyik legjelentősebb eredménye, hogy az új- és a legújabb kori történeti muzeológia bevonult a múzeumi szakágak közé. A jubileumi kiállítások kapcsán a múzeumokba bekerült történeti emlékek menynyisége, az időszaki kiállítások látogatottsága, a bennük rejlő közművelődési lehetőségek felismerése országszerte mozgásba hozta a múzeumi hálózatot. Ám kiállításaink készítése során - egy idő után - azt tapasztalhattuk, hogy egyegy történelmi eseményt bemutató tárlatunk a maga meglehetősen egysíkú anyagaival (fotó, plakát, röpcédula, újság, magyarázó felirat), néha pedig egy-egy illusztratív szerepre kárhoztatott tárggyal inkább csak azoknál a látogatóknál érte el a kívánatos hatást, akik részesei voltak a szóban forgó eseményeknek, és az újrafelfedezés örömével keresték a fényképeken ismerőseiket vagy önmagukat. Viszont éppen azt a réteget érintette igen kevéssé, amelynek a kiállítást tulajdonképpen szántuk - a fiatalságot. Az úgynevezett fotódokumentációs kiállítások helyett új utat kellett tehát találnunk ahhoz, hogy közművelődési tevékenységünk, agitációs és politikai nevelőmunkánk árnyaltabb, eredményesebb legyen. Ha külföldi múzeumokra vetjük a figyelmünket, egyfelől azt látjuk, hogy azok szinte csak az életmód változásait bemutató tárlatokat készítenek, és a társadalom történetét, fejlődését, a történelmi eseményeket, a politikai küzdelmek állomásait nem vagy alig-alig mutatják be. Másfelől viszont sok helyütt a történeti kiállításokból az egyes osztályok, társadalmi rétegek életmódjának alakulását hitelesen bemutató részletek hiányoznak, a politikatörténet szinte kizárólagossá válik. Hazai gyakorlatunkban megpróbáltunk a kettő között szintézist teremteni, hiszen az életmód és a politikatörténet elválaszthatatlan egymástól. Ezen az alapon változtattunk a koncepción és a gyakorlatunkon, s tágítottuk múzeumunk vizsgálódási, gyűjtő- és szemléleti körét. 1973 után az állami irányítás is megszabta a tennivalókat. Fő feladat lett, hogy tudományos alapokra helyezzük a gyűjtőmunkát, s hogy a politikai, a gazdasági és a kulturális fejlődés muzeális emlékeit a teljesség igényével gyűjtsük. A köztörténeti feladatoknak változatlan jelentőséget tulajdonítva, az új- és a legújabb kori történeti gyűjteményekben fontos helyük van a helyi gazdasági struktúrát leginkább meghatározó ipari és mezőgazdasági szakágazatok és szakmák fejlődését reprezentáló tárgyegyütteseknek, valamint a minden társadalmi osztály és réteg életmódváltozásainak bemutatására alkalmas anyagegyütteseknek. A társadalom fejlődésében betöltött szerepének megfelelően kell gyűjteni a munkásosztály fejlődésével, osztályszervezeteinek kialakulásával és harcaival összefüggő emlékeket. A megyei múzeumi szervezetekre várt, hogy létrehozzák az egységes megyei történeti osztályokat, amelyeknek feladata egy-egy terület új és legújabb kori történeti emlékeinek gyűjtése, tudományos és muzeológiai feldolgozása, valamint közművelődési hasznosítása. Muzeális tárgyaink többnyire eseményhez, személyhez és szervezethez fűződnek.