Tarsadalmi Szemle – 1987.

3. szám - Három évtized tanulságaiból – Az MSZMP politikájáról - Pozsgay Imre: A politikai intézmények és a társadalmi fejlődés

a politikai intézmények és a társadalmi fejlődés 37 A párt szervezetéből kiinduló változások - a szocialista fejlődés követelményeinek alárendelődve - lényegesen módosították a politikai rendszer és a politikai hatalom működését. Ezt a politikát az a törekvés jellemezte, hogy a haladás ütemét a társadalom­ban megérlelődött és a nép által vállalható feladatok határozzák meg. Ennek az elvi politikának és türelemnek döntő szerepe volt a viszonylag gyors konszolidációban s abban, hogy a hatalom­­ ne a néptől elidegenedve, hanem a társadalom közeli és távolabbi érdekei szerint működve - maga is értékteremtő legyen. A politikai rendszer fejlesztésében is a párt önismerete volt a kiindulópont. A hatalom gyakorlásában az önmérséklet útját járva, a nemzeti történelem és a társadalmi realitások figyelembevételével sikerült helyreállítani a párt hitelét, visszaszerezni a nép bizalmát, s meggyőzni a nagy többséget arról, hogy a szocializmus nemcsak a kommunisták által és a kommunisták számára, hanem az egész nép által az egész nép számára épül. Vagyis a hatalommal visszaélők helyébe olyanok léptek, akik ismerték a hatalom veszélyét is, a hatalommal való visszaélés és a hatalmi elfajulás katasztrofális következményeit. A pártban lezajlott gyökeres változások nagy hatással voltak a politikai rendszer intézményeire. Az államszervezet megújulásában első helyen az alkotmányos rend és a törvényesség helyreállítását kell említeni, amely egyaránt megkívánta a törvények tiszte­letét a hatalmi szervek és az állampolgárok részéről, s az állampolgár szabadságát, személyes biztonságát szavatolta. A törvényesség helyreállítása megszüntette a félelem légkörét, s kedvező lélektani feltételeket teremtett a szocialista demokrácia általános fejlesztéséhez. A törvényesség következetes betartásának is szerepe volt abban, hogy 1956 után a nagy társadalmi átalakulások - mint a mezőgazdaság kollektivizálása, az iparosítás, a kulturális forradalom új szakasza - erőszak és hatalmi visszaélések nélkül, az érintettek nagy többségének közreműködésével mentek végbe. A párt megújulása, a törvényesség helyreállítása, az állampolgárok életviszonyainak érzékelhető javulása, majd ennek gazdasági eredményekkel való megalapozása és továb­bi fejlesztése annak elismerését hozta, hogy az embereknek joguk van munkájuk értéké­vel arányosan részesedni a megtermelt javakból. Ezzel a szocializmus a jövőért hozandó áldozatból személyesen megélt, mindennapi életformává vált - amelyért áldozatot is érdemes hozni. A politikai hatalom gyakorlásának és a politikai rendszernek a változása bizonyíthatóan közvetlenül szolgálta a gazdasági és társadalmi szerkezet nem fájdalom­mentes, de eredményes átalakulását. Végeredményben egy széles alapokon működő népfrontos szövetségi politika segítségével átvezette a társadalmat a válságból a konszoli­dációba, a konszolidációból a közmegegyezésbe. Ez vált a szocialista nemzeti egység politikai útvonalává. A közmegegyezésben kifejeződő nemzeti egység, a szocializmus, a néphatalom és a külpolitika támogatásában való általános egyetértés alapozta meg a demokrácia fejlesz­tésének további lehetőségeit. A szocialista demokrácia fejlesztése pedig újabb erőt adott a nemzeti egységnek és közmegegyezésnek. Utat tört magának az a felismerés, hogy hatékony, termelékeny társadalom nem képzelhető el aktív, kezdeményező, vállalkozó állampolgárok nélkül. A széles körű társadalmi aktivitás pedig feltételezi a szabadság és demokrácia történelmileg meghatározott fokát. Társadalomépítő célok kidolgozásában és megvalósításában az MSZMP eredménye­sen érvényesítette vezető szerepét. Határozatainak az egész népre, a társadalomra vonat­kozó gondolatai nemzeti programmá váltak. Az ilyen nemzeti program megalkotása és megvalósítása természetesen sohasem lehetséges ellentmondások, konfliktusok nélkül. Ebben a feszültségekkel terhelt folyamatban az MSZMP éppen azért érvényesíthette és érvényesíti vezető szerepét, mert nem elfedni, hanem feloldani kívánja az ellentmondáso­kat, mozgásformát teremtve számukra. Elméletileg is nagy horderejű lépés volt a szocia­lizmusban érvényesülő, ható érdekviszonyok elismerése és feltárása, valamint a naturális mutatókra épülő népgazdasági tervezés kritikája, melynek nyomán megtörtént a gazda­sági reform kidolgozása.

Next