Tarsadalmi Szemle – 1988.
6. szám - Az MSZMP országos értekezlete - Írásban benyújtott hozzászólások: Balogh Gábor
írásban benyújtott hozzászólások Az MSZMP országos értekezlete úgy döntött, hogy az el nem hangzott és írásban benyújtott hozzászólásokat-tematikusan, szerkesztve - a Pártélet és a Társadalmi Szemle közreadja. E számunkban megkezdjük a hozzászólások publikálását. A szerkesztésben arra törekszünk, hogy azonos gondolatok lehetőleg ne ismétlődjenek, s elhagyjuk az állásfoglaláshoz adott szöveges javaslatokat, mivel az állásfoglalást a pártértekezlet már határozattá emelte. Az írásokat következő számainkban is folyamatosan közöljük. BALOGH GÁBOR, Budapest IV. kerületének küldötte Egy személyes érzésről szeretnék szólni: elfogódottságomnál csak a felelősséggel kapcsolatos érzésem nagyobb. Az a felelősségérzet, amely elnyomja a megtiszteltetést is, hogy e fontos tanácskozás részese lehetek. Fontos, mert a párttagság véleménye szerint az állásfoglalásban foglaltak következetes megvalósítása, maradéktalan végrehajtása előremutató, és igen komoly segítséget ad a megingott bizalom visszaszerzéséhez, az új közmegegyezés kialakításához. Ez kényszeríti ki a megújulás, a lépésváltás szükségességét. A megvalósulás nem lehet csodavárás eredménye. Csakis a kialakult helyzet felméréséből, reális értékeléséből és a kivezető út közös kimunkálásából adódik. A helyzetfelmérést az állásfoglalás-tervezet tartalmazza, a közös munkát a tervezet születésének körülményei, az elmúlt nyolc hónap munkája jellemzik. De jellemzi egyfajta jogos várakozás is, amely féltésből, a pártért való aggódásból táplálkozik. Ez a következő kérdések tisztázását sürgeti: a demokrácia kibontakozásának és gyakorlatának körülményei, valamint a mozgalmi jelleg erősítése a párt életében. Ezek együttes hatására csökkenhet, majd megszűnhet a bürokratikus-centrális utasítás. Az alulról felfelé építkező pártban nem alakulhat ki az apparátus és a tagság között szakadék. Ha az előkészítés és a döntés folyamatában a tagság részt vesz, ha a határozatokat magáénak érzi és azonosulni tud a feladatokkal, akkor könnyebb és természetesebb megvalósítani a párt egységét és a közös cselekvést. Ennek természetesen nagy jelentősége van a párt vezető szerepének erősítésében, de ideológiai kérdésekben is. A tanult és vállalt elvek a napi gyakorlattal szembesülve ne váltsanak ki meghasonlást. Vallom, hogy az egységes cselekvés - az egységesen van a hangsúly - képessé tesz minket a szükséges megújulásra. Az új feladatok és követelmények kiterjednek a következőkre is: • nagy horderejű kérdésekben szükség van előzetes pártvitára; • a pártszervek és az alapszervezetek hatásköri összhangját az állami és tömegszervezeti fórumok jogosítványaival kell megteremteni, csak így képviselhető érdemben a párt politikája; • folyamatos tájékoztatás szükséges a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság munkájáról, a döntések indokairól, a felmerült lehetséges változatokról, ezáltal válhat meggyőzővé, érvelővé a politikai munka; • az ellenőrzés, végrehajtás tapasztalatait nyilvánosságra kell hozni, világosan jelenjen meg a felelősség kérdése.