Tarsadalmi Szemle – 1991.
2. szám - Dokumentum - A magyarság esélyei. A lakitelki tanácskozás (1987. szeptember 27.) jegyzőkönyvéből. I. - Lezsák Sándor köszöntője - Pozsgay Imre referátuma - Csurka István korreferátuma - Gombár Csaba korreferátuma - Konrád György felszólalása - Czakó Gábor felszólalása
40 A magyarság esélyei. Pozsgay Imre referátuma 40 a reformkoncepcióban, amelyet próbáljunk közösen kovácsolni, közösen kialakítani,világossá kell tenni, hogy a reform nem cél, hanem eszköz, amelyet a követelmények szerint változtatva, fejlesztve, egy rajta messze túlmutató cél elérésére kell felhasználni. Ezért a reform konkrét formáihoz való viszony nem a hűség és elkötelezettség jegyében, hanem az alkalmasság jegyében alakuljon, tehát éppen a reformerek részéről kell szigorú kritikai viszonyt kialakítani, minden saját koncepciónkkal kapcsolatban. Mert hiszen a cél: olyan demokratikus, szocialista Magyarország, amelynek minden polgára gazda, aki közvetlenül is megéli, átérzi a munkájáért való felelősséget, s a család, a közjó szolgálatát személyes érdekének, saját céljának tekinti. Éppen ezért, úgy gondolom, hogy bár a gazdaság meghatározó szerepét és viszonyait kevesen vitatják, hiszen bőrünkön érezzük annak összes következményeit, itt mégis azt kell kimondanom, hogy a reform alapgondolata nem közgazdasági természetű, és a gazdaság gyötrelmeinek, ellentmondásainak az oka is társadalmi eredetű, és éppen ezért ebből a társadalmi szempontból kiindulva, a reform első dolgai közé tartozik a politikai viszonyok humanizálásához szükséges kezdeményezések megtétele. Tudom, megismétlem, nem ez a dolgok valódi sorrendje, de mivel a létező szocializmus politikailag épült ki elsősorban és felülről épült ki, centrális akarat mozgató rugóira, ezért az akadályokat is előbb a politikában kell elhárítani ahhoz, hogy az a nemzeti cél, amelyet én magaménak vallok megvalósulhasson. Kifejtés nélkül, de az irányt világosan jelezve, szeretném elmondani, hogy mire gondolok, amikor ezekről a politikai viszonyokról beszélek. Mindenekelőtt - és ez az egyik legfontosabb feladat - tisztázandó a Párt és az állam viszonya, és ebben a tisztázásban már a kiinduló pontnál, akár praekoncepcióként el kell fogadni, mert ehhez van elég politikai tapasztalatunk és tudásunk is, hogy a pártállam ilyenfajta összefonódása és ez a fajta ölelkezése végső soron bénítólag hat az egész politikai mozgástérre és ha a párt érdekei szerint is nézem, mert nekem van ilyen szempontom is ebben a vizsgálódásban, ránézve is hátrányos, kiöli belőle a mozgalom lehetőségét, és egy bürokratikus szervezetté degradálja, amely a saját tagságával is alig tudja már tartani a kapcsolatot, nemhogy a társadalommal. Ez az egyik nagyon lényeges követelmény, úgy hiszem, és ebben természetesen számba kell venni azt is, hogy ha a jelenlegi adottságaink között egypárti irányítás marad fönn az országban, akkor a párt munkája legyen nyilvános, ne csak a párt tagsága számára, mert még ott is van e tekintetben kívánnivaló, hanem a pártonkívüliek, az egész társadalom előtt és amíg a hatalmi centrum így alakul és így működik, addig a párt munkájának nyilvánossága jelentse azt, hogy a párton kívüliek is ellenőrzik a pártot. A másik nagyon fontos politikai követelmény, hogy az eddig megengedő, liberális érdekkövetés helyére demokratikus és tagolt érdekképviselet lépjen, amely világossá teszi az érdekviszonyokon túl az orientáció lehetőségeit is, az alternatívák kidolgozásának a lehetőségeit. Ezzel együtt kell, úgy hiszem, szabályozni az érdekképviseletek garantált és nem megengedett formáján keresztül a társadalmi szervezetek és az egyesületek helyét, rendjét. Ebből a szempontból különösen fontosnak tartom, és úgy hiszem, jó irányú tájékozódás folyik e tekintetben már a törvényelőkészítők részéről is, egy olyan egyesületi törvény megalkotását, amelyik az egyesülést alanyi joggá változtatja és nem engedélyhez kötött, belátáson alapuló döntéshez s amelyben egyetlen, de szigorúan betartandó kikötés legyen a korlátozó elem, hogy mindez csak a Magyar Népköztársaság alkotmánya alapján történhet. Az állam életével kapcsolatban és az állami szervezetekkel kapcsolatban én itt most minden összefüggés felvázolását nem vállalhatom, de természetes követelmény - és itt majd politológus barátaim biztosan nagyon fontos ismeretekkel és javaslatokkal egészítik ki, amit mondok - a Parlament helyének, szerepének, funkcióinak újragondolása, a népszuverenitás elve alapján, annak valóságos működési lehetőségei mellett, visszaállítva a Parlament törvényhozói szerepét teljeskörűen, a kormány ellenőrzésére hivatott szerepét, úgy, hogy ne kizárólag kormányinformációkon keresztül ellenőrizhesse a kormány munkáját. A nyilvánosság fejlesztésével a Parlamentet olyanfajta politikai fórummá kell változtatni, amely egyúttal az ország politikai iskolája, a politikai