Tarsadalmi Szemle – 1996.
1. szám - A konfliktusok a dialógust pótolják. Hegedűs Zsuzsa szociológussal beszélget M. Lengyel László újságíró
A konfliktusok a dialógust pótolják Hegedűs Zsuzsa szociológussal beszélget M. Lengyel László újságíró -Mit keres a szociológus, pláne a többnyire Franciaországban élő és dolgozó, ott szakmai világhírre szert tett szociológus bő öt évvel a rendszerváltás után a magyarországi társadalmi konfliktusok kellős közepén? Nem késett el? Nem a történészeknek kellene már régen az ön helyén lenniük? Én nem tudok elkésni, legfeljebb a társadalom, vagy inkább annak a cselekvésre leginkább alkalmas, sőt még erősebben fogalmazva, a cselekvéssel kifejezetten megbízott rétegei, elsősorban a politikai elitje és az érdekek kifejezésére létrejött szervezetei tudnak elkésni, lemaradni. És a lemaradást, az elszalasztott lehetőségeket ugyanúgy tetten kell érni, mint az eredményeket. A szociológus pedig, különösen az akcionalista iskola képviselője, mint amilyen magam is vagyok több mint húsz éve, nem tehet mást, mint a konfliktusok kellős közepébe helyezi magát. A szociológia a társadalmi viszonyok alakulását hivatott vizsgálni, s a jelenségein keresztül megragadja azt a folyamatot, amelynek során a társadalmi viszonyok artikulálódnak, majd érvényesülnek, azaz a társadalom megteremti azt a képességét, hogy saját jövője alakítását társadalmi vita tárgyává tegye, tehát ne csak fogyasztója vagy elszenvedője legyen a változásoknak, hanem azok aktív részeseként, aktoraként tudjon fellépni. Ez pedig vagy társadalmi dialógus, vagy társadalmi konfliktusok révén tud kialakulni. - Ön a konfliktusokat választotta, olyan momentumokat kutat, mint a taxisblokád által és során felszínre került ellentétekből fakadók, az iskolák visszaadása következtében jelentkezettek, és a társadalmi-gazdasági megállapodás (tgm) megkötésének elvetélt kísérlete során megfogalmazódottak. Mi a legfontosabb következtetése? - A szociológiai intervenció módszerével folytatott kutatások lényege, hogy az adott társadalmi konfliktus részvevőit szembesítjük, ténylegesen konfrontáljuk az általuk megjelölt társadalmi politikai és gazdasági partnerekkel, majd a lezajlott beszélgetések, viták elemzésén keresztül szociológiailag értelmet adunk a konfliktusokon keresztül kifejeződő társadalmi viszonyoknak. Ezért választottam a leginkább tetten érhető három konfliktust, amelyek ráadásul megfelelnek azoknak a kritériumoknak, amelyek alapján az úgynevezett modern, mozgalom- és szervezetpótló cselekvéseket meg tudjuk határozni. Ilyen kutatásokat az ön által vezetett csoport nemcsak Magyarországon végzett. Az egyszerűség kedvéért javaslom, maradjunk Magyarországon, persze a szükséges kitekintéssel. Utolsó általános kérdésem: mi érdekelte önt, önöket a régióban?Az, hogy itt egymásra torlódtak olyan folyamatok, amelyek a nyugati típusú társadalomfejlődés során évtizedekre, néha századokra széthúzódva, egyfajta sorrendiségben, sajátos belső logika alapján követik egymást. Itt egyszerre voltak jelen örökölt, vagy inkább meglévő, régóta szunnyadó, nagyon is valós konfliktusok, amelyek a rendszerváltás adta lehetőségek révén a felszínre kerültek, és azok az újak, amelyek már a rendszerváltásból, az annak során elkövetett mulasztásoktól, a mikéntre adott téves, vagy legalábbis a társadalom jó része által nem elfogadott válaszokból adódtak. Itt volt egy alapkérdés: milyen társadalmi modell alakul ki a régióban? - És mi a legfontosabb következtetése? - Hogy az egész rendszerváltás valami ősmarxista hevületben ment végbe. Annak helyzetbe került, cselekvőképes aktorai valóban abból indultak ki, hogy az alap meghatározza a felépítményt, vagyis nem kell mást tenni, mint akárhogyan, de létrehozni egy, a magántulajdonon alapuló gazdasági bázist, ehhez hozzárendelni a parlamenti demokrácia, a többpártrendszer politikai intézményrendszerét, és máris kész az új társadalom. Az igazi vitának viszont arról kellett volna szólnia.