Tarsadalmi Szemle – 1998.
7. szám - Beszélő múlt - Hubai László: Választók és választói jog Magyarországon (1920-1947)
Társadalmi Szemle 1 1998. 7. szám inter és demokratikus elvek, intézmények sajátos elegye, a demokratizmus szűkülésével és egy konzervatív nacionalista irányultságú, változó nevű „egységes párt" uralta politikai viszonyokkal. A második világháború utáni korszakban 1945-1947 között a rendszer korlátozott többpárti demokrácia, ahol széles pártkoalíció kormányzott, s a pártok közül teljes egészében hiányzott a politikai szélsőjobb, de nem volt hagyományos értelemben vett konzervatív nacionalista párt sem. Mindkét korszakban közös a parlamentarizmus korlátozott volta, a végrehajtó hatalom túlsúlya, de a második világháború után a kormány mögött lényegesen szélesebb volt a társadalmi támogatás. A figyelembe veendő tényezők többsége csak a két világháború közötti időszakra vonatkozik, mert mind az 1945-ös, mind az 1947-es választások szabályozása alapjában megfelelt a legfontosabb demokratikus követelményeknek. E választásokat általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással bonyolították le. A fenti demokratikus alapkövetelményeknek e két választáson kívül csak az 1920-ban alkalmazott választójogi szabályozás tett eleget. A korszak pontos megítélésének hiányában is megállapítható, hogy a rendszer a parlamenti képviselő-választásokat tekintve is „demokráciahiányos" volt. E megítélésben a korszak választásainak jogos kritikájához nem használható sem egy időtlen és elvont demokráciamodell, sem egy, a ma viszonyait és követelményeit tükröző szemlélet. Zsinórmértékül inkább a korabeli európai gyakorlat és a hazai rendszer demokratizálásban érdekelt politikai erőinek kritikája szolgál. A következő rövid áttekintésből nemcsak az derül ki, hogy milyen törvényi eszközök segítették a hatalmon lévő politikai erőket a hatalom megtartásában, hanem betekinthetünk a korabeli politikai tervezés gyakorlatába is. A jogi szabályozás kialakításánál ugyanis általában körültekintően elvégezték azokat a számításokat és becsléseket arra nézve, hogy a jogosultság szűkítése vagy bővítése kiket foszt meg politikai jogainak gyakorlásától illetve milyen társadalmi csoportokat emel be a választójog bástyái mögé. A választójogi szabályozás, törvénnyel vagy rendelettel A választójogi szabályozás alapvető elveit és garanciális szabályait törvények rögzítik, míg a végrehajtás módját általában alacsonyabb szintű (miniszterelnöki vagy miniszteri) rendelet szabályozza. Az is a parlamenti csatározások során dől el, hogy mi kerüljön a törvénybe és mit szabályozhat rendelet. 1919 őszén Magyarországon nem volt legitim törvényhozó szerv, amely a választójogot törvény formájában szabályozhatta volna, így az miniszterelnöki és belügyminiszteri rendeletek formájában született meg. Ez azonban nem jelentett komoly problémát, mert legfontosabb vonásaiban megfelelt a meghatározó pártok (kisgazdák, kereszténypártiak, liberálisok és szociáldemokraták) korábbi törekvéseinek. A választásra jogosultak köre széles volt (az összlakosság 7 százalékáról 40 százalékra nőtt), kiterjedt a nőkre és a szavazás titkosan történt. A győztes antanthatalmak hasonló demokratizáló követelményt fogalmaztak meg. Ebben a demokratikus berendezés fensőbbrendűségében való hit legalább annyira . A vizsgált időszakban az 5988/1919. és 2200/1922. sz. miniszterelnöki rendelet, valamint a XXVI./1925. a XIX./1938., a VIII./1945. és a XXII./1947. törvények határozták meg a választás alapvető szabályait. 2 Az egyes társadalmi rétegeket érintő hatásokról: Hubai László: A szociáldemokrata párt a választásokon 1922-1947, Múltunk 1997. 2. sz. 119-145. o.