Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-05-05 / 36. szám
sínkben, felsőbb és alsóbb tábláinknál többször tapasztaltam , hogy a’ Transsylvaniából felolvasások történtek ’s többeket hallottam rá hivatkozni. Kevés példány leven már belőle , közelebbről Kolosvárott Török István, később Pethe Ferencz urak akarák újra nyomatni, de részvétlenség ‘s egyéb körűlmények miatt a’ derék czél füstbe ment. *) Kár újra nem kezdeni ’s még nagyobb kár, hogy valaki nem vállalkozik a’ jeles munkát magyarra fordítani! 6) Milkovia. Moldvai székely és szászföldi püspökségről. 2 darab. Nyom. Szebenben 1791. 7) Bethlen Farkas* História de rebus Transsilvanieis czimű 6 kötetből álló munkáját rendbe szedvén, élőbeszéddel, tartalmi lajstromokkal megtoldotta. Nyom. Szebenben 1782 — 1793. 8) Téli bokréta. Halotti beszéd Tornya Borbála felett. Szebenben 1782. 9) Olcsó érczeket arannyá változtató erdélyi magyar Alchimista. Prof. Fogarasi Pap József lelete. Nyomt. Kolosvárott 1785. 10) Székely lakodalom. Székely raenyekzói szokásokról. Kézirat. 11) Politica trinitas transsylvanica, seu unio trium in Transsylvania receptarum nationum, triaque earum sigilla ut et insignia. 12) Imago nationis siculicae. Szeben 1791. L. S. K. által magyarítva. Kolosv. 1806. 13) Diaetaeseu Comitia Transsylvanica eorumque decreta. Szeben, Kolosv. 1791. Első rész. 14) K.ajtai készítésű spanyolviasz. Toldalékkal, jelentéssel 1790. Kézirat. Életirójánál meg van. 15) K. ajtai dohány. Termesztési utasítás. 16) K. ajtai szkumpia, vagy rhus conaria’ termesztése módja, haszna. 1796. Ezért ő fenségétől arany érdempénzzel jutalmaztatott meg. 17) Nomenclatura botanica. Irta 1780. Molnár János Magyar Könyvházában. Veszelszky Antal Fafűszerében 1783 és 1798 kiadták. 18) Flora Transsylvanica. Kézirat. 19) A’ székely nemességről. 20) Az erdélyi nemesek’ catalogusa. — Ezeken kivűl újságlevelekben több közlései állottak. Könyveit, kéziratait a’ nagy-enyedi ref. főiskola vásárolta meg , követei (kik között a’ nagy emlékű Herepei Ádám k. r. oktató, tanításaiban Benkőt mindig immortalisnak nevezé) által, 700 forinton, ’s ma is bírja. De későbbi dolgozásai , mellyek közűl néhányat magam is láttam , hová lettek , nem tudom. Vésztek minden esetre kár a’hazának. Benkő beszélt magyar, diák, oláh, czigány nyelveken; értette a’ zsidó , görög, olasz , franczia, német , örmény , török nyelveket. Jegymondása ez volt: Sis omnibus svavis, nemini gravis, paueis familiaris. 1811ben háromszéki jószágomba utazván K. Ajtán ebédlék. Ebéd után első gondom vala az előttem ismeretlen Benkőt látni. Másod magammal házához menék. Tán ez lehetett az életirása’ 23dik lapján említett „történet a’ külföldivel.“ Plántái között tablám kis kerteben. Köszöntem ’s ismerkedési vágyamat jelentettem. Ezen szavakkal felelt, mellyek életirásában is felhozatnak: „Aspectus minuit fámám — nem azt találják , kit látni kívánnának.“ A’ tisztes öreg fejet nyírt ősz haj fejérítette, kopaszság nélkül. Tekintete vidám, arezvonásai vonzok valának. Elviselt szederjes köpönyeg felöltve borítá száraz középtermetét. Laban avatég csizma vala. Belruháit akkor nem látók. Több ismeretlen plantaneraet mutata ’s mindenikre tudó *) így hevernek a’ nagy emlékezetű Révai’ nyelvtanító munkái is nagyobb részint kéziratban, az olvasók’ részvétlensége miatt, nyelvünk’ és literaturánk’ kárára, míg hal mi apró csecsebecsék és bábok, mellyeknek gyakran csak napi beesők van, a’ boltokból hirtelen elragadoztatnak. Ez nem igen kedvező állapot hazánkban a’ komolyabb tudományokra nézve.