Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-09-01 / 70. szám
70. szám Pest, September’ 1951, 1832. TÁRSALKODÓ. ANCONA. A’ három szinti zászló Anconára nézve nem új tünemény. Negyven év’lefolytában e’ városnégyszer látá a’ Francziákat, ’s talán szintannyiszor az Ausztriaiakat, egyszer pedig az Oroszt és Törököt. Az adriai tengermellék 77 franczia mérföldre Rómától egy félhold-forma görbületet képez , mellyet egy hosszú révtöltés (Hafendamm) egészít ki; ez régiség’ műve ’s Molo-nak híják. Ezen görbület vagy ívkör egy fölséges kikötőt zár magában, melly mindenkép méltó volna, hogy Trajantól márvány fallal vétessék körül. A’ Moli-n egy pároszi márványból épült diadalmi kapu máig bizonyítja a’ régi anconai lakók’ hálás érzelmét. E’ régivel átellenben XIV. Benedek pápa’ tiszteletére egy másik díszkapu tűnik fel; de a’ két emlék közt szintolly nagy a’ különség, mint ama’ császár és pápa közt. A’ tengerpart mindinkább emelkedik ’s e’ lejtőn épült Ancona, melly, mint többnyire minden olasz város, esetlenül fekszik ’s rend nélkül nyúlik el a‘ félhold’ hosszában, melly a’ kikötőt képezi. Legszélsőbb végén a’ száraz felé áll a’ fellegvár (Citadella) , melly Sinigagliának út-részén uralkodik. A’ város mögött erősségek nyúlnak el, 's a’ halmok, mellyek a’ városon kivűl emelkednek, mint p. o. a’ Monte Gardetta, Monte Galeazzo é s több egyéb, álgyusánczokkal és földbástyákkal vannak fölkészítve, a’ város’ hadépítési rendszerével függnek össze ’s a’ száraz föld felől biztosítják az utakat. Az álgyusánczok a’ kikötőnek két legvégsőbb pontján, ha azok az őrség’ hatalmában vannak, a’ hajókat kereszttűzbe vehetik, valamig a’ Molo-töltést egy ellenes hadi hajó oldalvást nem támadja meg. Egy a szárazzal összekötött szigetben építtették a’ pápák ama’ kórházat (Lazarethum) , melly veszteglő intézet gyanánt szolgál ’s nem csekély fontosságú egy városra nézve, melly a’ Levanteval olly nagy kereskedési közösülésben áll , mint Ancona ; mert jóllehet a’ kikötő lassanként fövénytárlattá lenni készül ’s nem olly szép már mint volt a’ korábbi időkben, még is azért folyvást Olaszország’ keleti részén a’ legjobb kikötők’ egyike marad, legalább a’kalmár-hajókra nézve. Továbbá Ancona fekvése miatt legalkalmasb a’ levantei portékákat az ország’ belrészeibe szétosztani ’s rakpiaczát képezni minden olaszországi portékának ’s földterméknek , mellyek a’ keletszaki tájakra küldetnek. Valóban Ancona egy tengerparti városnak tökéletes alakját beírja ’s Toscana vagy Liguria sem mutathat különbet; tarka vegyületben láthatni itt mindenféle nemzet’ religiáját’s öltözetét, életelevenség mutatkozik szerte a’ révpartokon , hajók jőnek ’s távoznak , mindenütt adásvevés űzetik, folynak a’ kereskedői intézkedések, mind ollyan dolgok, minőket a’ pápai birtok’ egyéb városiban nem láthatni. A’ bérsén valtólevelekkel nagy kereskedések történnek, ’s azon 5.000 zsidó, melly az anconai népességnek mintegy ötödrészét teszi, a’ kereskedésnek nagy elevenséget ad; ezek ’s a’ Görögök a’ bérsénél mindannyi tőzsérek (vevőtkerítők) ’s fiók-alkudozók. A’ pápák őket egy egészségtelen várososztályba számüzék, melly hely, valamint Rómában, Ghettonak neveztetik. Anconában Lazzaronik is vannak, kik részint halászok részint terdszállítók. A’ nemesség — olasz szokás szerint — nagy fülházakban lakik, mellyek palotai kevély nevet hordoznak, számos udvari szolgákat tart ’s javait, mezei birtokit intendantok által kormányoztatja. Ancona — mint a’ történetek’ könyvéből kiviláglik — a’ szabadságszeretésnek köszöni eredetét. Syrakuz’ polgári Dionysius király’ kegyetlenségét nem tűrhetvén , kivándorlottak ’s az anconai tengermelléket, melly nekik legkedvezőbb térnek látszott a’ megtelepedésre, választék ki hazájuknak. Ezen syrakuzi menekvők később Picenaok’ neve alatt Rómaiakká levének ’s a’ római polgárok’ minden szabadságával éltek. Az óváros hihetőleg egészen a’ tengerbe nyúló