Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-03-24 / 24. szám
TÁRSALKODÓ. 21. szám Pest, Martius’ 24-én 1832. EGY SZÓ A’ PÁRVIADAL ÜGYÉBEN. Nincs olly tökély, mellyhez nem volna némi tökéletlenség csatolva , mint viszont nincs oly rész, mellyből megint valami jó ne fakadhatna. És így általjában mindennek két oldala van. E’ szerint soha nem fogunk igazságos ítéletet valamelly tárgyról hozhatni, mig azt csak egyoldalulag fontoljuk, ’s az abból háramolható jót vagy roszat viszonsulyba nem helyezzük. Az alapos ellenmondás nem csak elmebeli erőnk szüleménye , hanem , úgy érzem , lelki tehetségink ’s természeti szabadságunk olly gyakorlása is, melly mióta a’ szózat emberek közt divatba jött, leginkább élesité tudnivágyunkat és valódi értelmességünket. E’ szóbeli ellenmondás törzsökanyja az erőhatalom ellenállásának. Számtalan gyengéd , alig érezhető, érthető fonalak szövik e’ két tulajdont öszve, nem is volna igen nehéz megmutatni , miként hat egyik a’ másikra, ’s miként sodrották ez ellenlármázási ’s ellenállási fogatokba végre egész álladalmunkat, polgári sőt házi szövetségünket számtalan egy formaságokkal, majd engedve , majd tiltva, midőn szeget szeggel mozditni , szemért szemet kivánni, tulajdonában senkit hatalmasnak nem vélni, erőszakot erőszakkal visszaverni szabadságnak , emberi jósok sőt polgári kötelességek talpköveinek vélték; — ellenszólni , ellenállni végre a’ szabad ember igaza jön, kizárván másokat, ’s öszveforrott a’ becsülettel , az igaznak , nemesnek értelmével, — eggyé lett az élet legdrágább javával, a’ nemzeti szabadsággal. Ennek természetes következésében magokra ruházák a’ nemzeti test egyes tagjai az ellenmondás , ellenállás , önvédés igazait — , ’s ebből erede a’ középkor igazság -szolgáltatásinál is a’ felek közötti párviadalos pörintézés. Innen származott végre már akkor, és szinte mostaniig terjedt e’ viadal iránti véleményünk , hogy általa ellenmondási, ellenállási igazunkat feltartjuk, vagy más szavakkal, hogy becsület-érzésünket azzal bizonyítjuk be, ha ezen igazunkat vérünk feláldoztával is védni készek vagyunk. Midőn azonban a’ Társalkodó 20dik számabeli értekezés , a’ következések rútsága ’s a’ történhető veszélyek rettentőségénél fogvást a’ párviadalt, ’s az ezzel egybekötött természeti ’s polgári igazat, az ellenmondást, ellenállást a’ társaságból kizárni kívánja : a’ borzasztó jelenetek által bármilly iszonyltra festett képnek másik oldalát egy futó sugárral felvilágositni azért is kívántam , hogy ezzel épen nem mást, mint — Galilaei lábdobbantásaként — ellenmondási igazamat bizonyítsam be. Párviadalban ellenét, tán barátját is megcsonkitni, vagy megölni, özvegyet, árvát vég ínségre juttatni, talán egy agg atyának utolsó reményét, egyetlen fiát sírba dönteni — a’ legborzasztóbb vétkek közé tartozott mindenkor. Bölcs Mátyás királyunk már ezért tiltotta el a’ perintéző párviadalt, melly törvényt Ulászló ismételvén, csak a’ katonáskodó király udvara körében, a’ táborozáskor engedtetett meg az ; de mi okból, mi végre ? —azt a’ törvényes történetírók tudatai velünk feledék , ámbár az esetek igazolják, hogy nem birtok, érték, tulajdon, hanem egyedül daliás szerelem , ’s a’ vele jobbadán párosult becsület - érzés viaskodott legyen az el-