Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1832-03-24 / 24. szám

TÁRSALKODÓ. 21. szám Pest, Martius’ 24-én 1832. EGY SZÓ A’ PÁRVIADAL ÜGYÉBEN. Nincs olly tökély, mellyhez nem volna né­mi tökéletlenség csatolva , mint viszont nincs oly rész, mellyből megint valami jó ne fa­kadhatna. És így általjában mindennek két oldala van. E’ szerint soha nem fogunk igaz­ságos ítéletet valamelly tárgyról hozhatni, mig azt csak egyoldalulag fontoljuk, ’s az abból háramolható jót vagy roszat viszonsulyba nem helyezzük. Az alapos ellenmondás nem csak elmebeli erőnk szüleménye , hanem , úgy érzem , lel­ki tehetségink ’s természeti szabadságunk olly gyakorlása is, melly mióta a’ szózat emberek közt divatba jött, leginkább élesité tudnivá­­gyunkat és valódi értelmességünket. E’ szóbeli ellenmondás törzsökanyja az erő­hatalom ellenállásának. Számtalan gyengéd , alig érezhető, érthető fonalak szövik e’ két tulajdont öszve, nem is volna igen nehéz meg­mutatni , miként hat egyik a’ másikra, ’s miként sodrották ez ellenlármázási ’s ellen­állási fogatokba végre egész álladalmunkat, polgári sőt házi szövetségünket számtalan egy formaságokkal, majd engedve , majd tiltva, midőn szeget szeggel mozdi­tni , szemért sze­met kivánni, tulajdonában senkit hatalmas­nak nem vélni, erőszakot erőszakkal vissza­verni szabadságnak , emberi jósok sőt polgári kötelességek talpköveinek vélték; — ellen­szólni , ellenállni végre a’ szabad ember igaza jön, kizárván másokat, ’s öszveforrott a’ be­csülettel , az igaznak , nemesnek értelmével, — eggyé lett az élet legdrágább javával, a’ nemzeti szabadsággal. Ennek természetes kö­vetkezésében magokra ruházák a’ nemzeti test egyes tagjai az ellenmondás , ellenállás , ön­védés igazait — , ’s ebből erede a’ középkor igazság -­szolgáltatásinál is a’ felek közötti párviadalos pörintézés. Innen származott végre már akkor, és szin­te mostaniig terjedt e’ viadal iránti vélemé­nyünk , hogy általa ellenmondási, ellenállási igazunkat feltartjuk, vagy más szavakkal, hogy becsület-érzésünket azzal bizonyítjuk be, ha ezen igazunkat vérünk feláldoztával is védni készek vagyunk. Midőn azonban a’ Társalkodó 20dik számabeli értekezés , a’ következések rútsága ’s a’ történhető veszélyek rettentőségénél fog­­vást a’ párviadalt, ’s az ezzel egybekötött természeti ’s polgári igazat, az ellenmondást, ellenállást a’ társaságból kizárni kívánja : a’ borzasztó jelenetek által bármilly iszonyltra fes­tett képnek másik oldalát egy futó sugárral felvilágositni azért is kívántam , hogy ezzel épen nem mást, mint — Galilaei lábdobban­­tásaként — ellenmondási igazamat bizonyít­sam be. Párviadalban ellenét, tán barátját is meg­­csonkitni, vagy megölni, özvegyet, árvát vég ínségre juttatni, talán egy agg atyának utol­só reményét, egyetlen fiát sírba dönteni — a’ legborzasztóbb vétkek közé tartozott minden­kor. Bölcs Mátyás királyunk már ezért tiltot­ta el a’ perintéző párviadalt, melly törvényt Ulászló ismételvén, csak a’ katonáskodó ki­rály udvara körében, a’ táborozáskor enged­tetett meg az ; de mi okból, mi végre ? —­­azt a’ törvény­es történetírók tudatai velünk feledék , ámbár az esetek igazolják, hogy nem birtok, érték, tulajdon, hanem egye­dül daliás szerelem , ’s a’ vele jobbadán pá­rosult becsület - érzés viaskodott legyen az el-

Next