Társalkodó, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1833-10-09 / 81. szám

ott, hol a’ természet e’ ké­pben is edent alkotott — alkalmasint sok más honban is illy tekintetük ; de mindenütt csalhatlan jeleit láthatni valamelly hilánynak. Parlag é­s műveltség egészen ellenkező szítezetü dolgok. Számtalan nyom vágott keresztül kasul egymásba; az útmutatásra szolgáló oszlopfák pedig még csak elvetendő magban létezhetnek. Egy egész nap folyt le , a’ nélkül, hogy emberi lélek­kel találkoztam volna. Kétség támadt bennem, ’s kérdem kocsisomtól: ha valljon nem tévedtü­nk-é el ? mert nehéz vala hinnem, hogy a’ szép ország­nak fővárosába vezető nagy út illy élénktelen , illy holt lehessen. ’S még is találkoznak , kivált ide-izlelt külföldiek, kik a’ kereskedés’ dolgában, virágzó hazájokat vevén mintául, utaink ellen ki­kelnek ’s a’ népet tunyaságról vádolják, másokat pedig e’ tekintetben elég méltatlanuíl gondatlanság­ról ; mintha egy két utas ’s a’ gyors — vagy is in­kább mivel lassú döczögéseit éjjel is folytatja — szorgalmas szekérnek évenként néhányszori utazása megérdemlené azon munkát és költséget, mellybe itt e’ néptelen ’s építési szerekben (homokon kívül­ szükséget szenvedő vidéken az utak kerülnének. — Várni kell tehát, de benn buzgó igyekezettel, míg a’ kereskedés — elhárittatván akadályai —ná­lunk is, fölelevenül ; mert mindennek, a’ mi idő előtt, vagy nem maga rendén jó létre, bármi fény ’s lárma előzze is meg honi szokásként feltüntét, sikere kevés ’s álladalma — ha velünk kölcsönös viszonyokon épül (mint p. o. a’ Pesten állítandó játékszín volna­ tartós nem lehet. Bizonyítják ezt több nemű volt és létező intézetink, mellyekből sokan törhetlen nyakassággal honunk’ hátramarad­­tát nemcsak tagadják, sőt inkább előmenetét — nem figyelvén arra, hogy eszköz csak czélirányos használtatása által él ’s hozhat kívánt sikert — pirulás nélkül énekelgetik. F....la Károly. M­ARKO HOZZAK ! Máskép Bot­sári, a’ Németek rendszerint Botsárinak írják; e’ nevezetet a’ Bocsáry, Mocsáry magyar család (família) is viseli ’s eredetét az asiai Buchariában veszti­ el, hol Bokhara város ké­sőbb Samarkand nevet kapott, honnan volt Avi­cenna is vagy más névvel Bokhari, a’ napkeleti helyesb kimondás szerint Bocs­ári, mint azt phi­­losophiai szótáromban elő fogom adni. — Marko Bozzari azon derék görög hősök’ sorába tartozik, kik a’ közelebb múlt évtized’ kezdetén, nemzeti függetlenségért viaskodtak ’s dicsőséges halált ke­restek ’s találtak a’ harcz’ mezején, mellyen a’ félhold’ szarva csorbát kapott. Ő maga bár suliota, azaz nem tiszta görögvér-szárm­azat volt, de hős lelke vetekedett egy Epaminondás’, Leonidás’ vagy Zrínyi’ lelkével; ’s midőn halálos sebbe esett Mis­­solunghi alatt (1823 aug. 20-án) végszavaival is a’ szent ügy’ állhatatos védelmére buzdította baj­noktársait. „Örömmel halok­ meg , szeretett bajtár­sim! — ezek valának utolsó szavai — mert ha­zánk’ gyűlölt ellenén boszút vettem. Mintha már ez órában látnám a’ haza’ zászlóját magasan lobog­ni, mikép fut előtte a’ megrémült ellenfél, hal­dokló szemeim , boldog remény közt látják kiví­vott szabadságunkat...; azért rajta barátim! vé­­gezzétek­ be az elkezdett munkát. — Mondjátok­­meg távollevő barátimnak , hogy hazámért a’ leg­szebb halálra mentem ’s amott fenn, dicső emléke­zetű erdődink’ körében nyugottan várom­ el a' nem­zeti szabadulás’ végehajtott napját; és te kedves testvérem, Konstantin! vedd által kezemből becses fegyverem’, használd azt ellenünk’ romlására, ’s te vezesd ezután bajnoktársunkat a’ becsület’ és ér­dem’ pályájin!“ — Méltán gyászolta­ meg szivében e’ Hőst egész Görögország, fejére borostyánkoszo­rút fűztek honfitársai, győzedelminek jeléül majd oszlopot is állítandók. Búsan futja az olvasó végig az uj görög szabadság’ ügyében lefolyt háború’ történeteit ’s vérzik szíve az elkövetett undoksá­­gok’ hallatára; de a’ gyáva lelkek’ tettei mellett említeni fogja majd a’ história a’ Tordaky, Rhan­­gos , Hyskos , Odysseus , a’ törökevő Nikitas, Ka­naris , Miauli neveket is, m­ellyekre egy boldogabb maradék büszkén fog visszaemlékezni ’s a’ thermo­­pylaei sírverseket: „Vándor! hahogy Spártába jövendsz, említsed, hogy itten Nyugszunk a' törvény’ szent akaratja szerint is; a’ rég elgázolt, de viszont fölelevenült Hellenföl­­dön magas pyramisokba bevésni. Közli Kállay Ferencz , mi akad. r. Ing. VAN PÉNZ és NINCS PÉNZ. (Vidor elmecsapongás S­pir­r Móricz után.) A’‘világot kétféle emberekre szokás feloszta­ni: emberekre t. i., kiknek pénzük van ’s emberek­re, kiknek pénzök nincs. De ezen utóbbiak tulaj­

Next