Társalkodó, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-03-23 / 24. szám
TÁRSALKODÓ. 24 szám Pest, martzius’ 23 dikán 1833. NÉPDAL. Hull immár a’ fa levele , örömem is elhull vele, Sárgul orczám, mint e’ level, Szegény leány , mivé levél! Hittem minden mézes szónak, Egy csapodár csábitónak, Gyönge szivem lépen akadt 5 S holló-köröm közt szétszakadt. Galamb - képben hozzám simult, Megölelt, szűz keblemre hullt, Eskütt nékem mennyre földre , Kívülem nem néz más hölgyre. Hízelkedő beszédére Lángszerelmem hozzá téré, ’S hogy enyimnek őt mondhattam , Majd lelkem is néki adtam. Megcsalt, megcsalt a’ hitetlen, Hajh, életembe kietlen! Hervad kedvem, bss dalra kél, Fújj, ó fujj-el vad őszi szél! Fogarassy János: BÉLAI MAGYAR EGYESÜLET. Most, midőn a’ hon’ minden részeiben a nemzeti nyelv — nemzetiségünk’ kifejlődésének ’s a’ műveltség’ terjesztésének e’ legnagyobb rugója — közfigyelem’ és részvét’ tárgya már ; most midőn mindenki a’ honi nyelv’ szent ügyében buzgó és gyors eltökéléssel tehetsége szerint részt venni óhajt ’s a’ haza’ akaratjának teljesítését e’ tárgyban egész szorgalommal megelőzni törekszik , lehetlen azon hazafiúi érzettől ihlett lelkesedéstől , melly mindenütt olly áldott foganattal mutatkozik, el nem ragadtatni. Közös a’vetélkedés e’ nagy munka’ előbbvitelén, és bár milly különbözők és elágazók legyenek is e’ közkívánat’ előmozdításában vetélkedők közt e’ vélemények , még is szívbeli édes örömmel és bámuló tisztelettel kell megismernünk , hogy mindnyájan azon óhajtásban — a’ nemzet’ szerencsésítésében — megegyeznek. Minden hazafi általlátja, hogy a’ hazai nyelv a’ nemzeti jóllét’ és dicsőség’ fölemelkedhetésének, szóval: a’ nemzet’ boldogulhatásának első eszköze ; csupán a’ boldogító eszköz használatában ágaznak külön — véleményeik. Mindenkinek szivét öröm szállja meg, ha a’ havas Tátra’ tövénél elszórt szepesi városokban az ősi szokásokhoz szító ’s olly szorosan ragaszkodó Szászok’ alakból magyar hangot hall zengeni. Ki ne örülne, ha a’ magyar jeges határsziklák’ tövében magyar társaságot talál, a’ serdülő ifjúság a’ nemzeti nyelvben nyer oktatást ; az esedező levelek minden törvényhatósághoz abban hatnak, ’s a’ társasági körökben többnyire magyar szó hallatszik? — Mind ezek olly tünemények, mellyek a’ Kárpát’ felhőkbe meredő sziklái alatt még nem léteztek. Mi a’ tizenhat szepesi városokat illeti, azok mindig szász törvény szerint kormányoztatak; ez akkor sem szünt meg, midőn Lengyelországnak zálogul estek ’s csak a’ magyar hazához tett visszakapcsoltatásuk után hódultak a’ honi törvénynek. A’ szepesi Szászok saját nyelvök, saját törvényük , külön szokásaik által az ország’ szélén mint külön tartományban lakók a’ magyar hazától, úgy szólván, elszigeteltettek. ’S olly körülmények közt hogy lehettek volna magyarokká? — Jelen időnk a’ hajdankor’ azon hibáját, melly az országban az idegen nemzetbelieket külön törvénytől kormányoztatni engedé, jóvá téve, mindnyájokat magyar törvény alá vetvén. De nézzük a’ magyar nyelv’ mostani állapotját egyik német szepesi városban. — A’ múlt év’ végével néhány fiatal rokon érzésű ember azon szent tűztel, melly a’honszerető férfiakat éleszti, serkentetvén, 11 ólán a’ XVI szepesi korona-város’ egyikében, mellynek végszéle majd nem Lengyelországgal határos , egy magyar olvasó egyesületet ..miagyár társaság’ nevezet alatt alapita, mellynek legfőbb szándéka ’s czélja — a’honi nyelvet terjeszteni. Valóban álmélkodásra méltó azon lelkesedés, melly az egyesület’ létre jövése óta a‘ nevezett: