Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-03-29 / 26. szám
TÁRSALKODÓ. . ______ . - ■ - -- ■ .....................................................- ■ ■ - - — ■ -------------..................................... *_• - ---------- ■ 26. szám Pest, martzius’ 29dikén 1834. A’ CSÖRGETEGHI,EZ. Rózsa-partok’ hív ölében Itt merengő csörgeteg, Mellynek elhaló morajján Szendéről a’ rengeteg •—• Ah! ne csörgj el olly sebesen , Várj, e’ szív is hogy mehessen. Hajh! ha könnyeim vized’ Csapkodó zaján viszed. Túl ez Ég’ szelíd űrébe Felkonyúló bérez’ ködén, Egy mosolygó szép vidékre Ah ! epedve vágyom én. Nyiss előttem égi pályát; Vedd el a’ vadon’ homályát — 5S légy utamban hű vezér, Míg a’ sajka partot ér. Vár a’ lányka’ gyönge karja , Majd ölébe dőlök ott; ‘S felderítlök, hogyha tőle Hallok egy hű szózatot —• Újulást hozott a’ kellő Lombokon csapongó szellő; ’S bájvirágok’ tengerét Nyitja ott a’ tarka rét. Hajh ! de bár nyögelve terjed Bús fohászom habjain, Szárnyra kelve zúg előttem ’S meg nem hatja azt a’ kín. Könnyeimtől megdagadva, Sóhajtásimon haladva — Vég búcsúként hagyja itt Reszketeg morajjait. Mért sóhajtasz árva lélek! Mért sóhajtasz untalan ? Szűnj borongni, bús fohászod’ Hasztalan, mind hasztalan! Túl a’ messzi csillag-pályán, Túl a’ porvilág’ homályán Láthatod meg csak hived’ — Majd ha nem ver már szived! Vihary JLYelb. NŐNEM’ NEVELÉSÉT TÁRGYAZÓ ÉRTEKEZÉS. A’ helyzetnek ’s alkalomnak az emberi tehetségek’ kifejlessre, de általában az egész emberi létre is nagy befolyása van. Tapasztalásból tudjuk: mennyi ’s minő akadályokon kell annak győzni, ki por- bul emelkedik föl, és kiművelt lelki tehetségivel a’ hazának ’s közjónak szolgálni kiván. Ha a’ napkeleten élő , asszonyok’ állapotját a’ többi — főkép keresztyén asszonyok’ helyzetével hasonlítjuk össze: meg fogunk győződni, hogy amazok’ sorsa szerencsétlen. Ha pedig a’ dolgot vizsgáljuk ’s okát kérdezzük: tehát az nem egyéb, hanem hogy ott a’ szépnem — csak a’ testi inger ’s gyönyörködés’ tárgya. Olly tárgy, melly csupán gyönyörködésül szolgál, mihelyt nem gyönyörködtet, azonnal elveszti becsét; sőt ha a’ bájos csalódás megszűnt, vagy ha olly gerjedelmeket, minőket tőle vártunk, szülni nem képes, utálatossá válik. — Innen következtethetni és magyarázhatni meg: miért fordítja az ottani szépnem minden figyelmét külsejére; miért gondoskodik leginkább testi szépségéről; miért tölti legnagyobb részét életének olly mesterséges szerek’ vadászatában ’s azoknak tulajdon testén használásában, mellyek a’ természet’ fösvénységét ’s az életkort pótolgatják. — Innen származik a’ nemesle lelki tehetségek’ kimüvelésiben a’ hátramaradás , ’s csak ollyanok’ ápolgatása, mellyek tündök-lenek ’s testi gyönyört gerjesztenek; innen végre a’ valódi emberi érdemről a’ vastag tudatlanság ’s elfelejtkezés; a’ jó erkölcs’, társalkodás, okosság ’s józan ész’ »törvényinek és saját személyének megvetése , az erkölcsiség’ romlása; a’ bűn, becstelenség ’s a’ belső nyugalom’ vesztesége. Illy helyezető aszszonyok — sőt férfiak is — ha az élet’ bájos tavasz éveit túlhaladták; ha megszűntek testi gyönyörködtetés’ tárgyai lenni, éltök’ maradék napjait hervadt, beteges testtel ’s nyavalyás lélekkel, utálatos irigységtől vezéreltetve, társaságok’ ostora gyanánt, töltik. Ha pedig az asszonyoknál nem a’ múlandó szépséget, hanem a’ kiművelt lelki tehetségeket tekintjük , ha okos emberekhez illőleg , házi és társalkodási helyzetükben érdemeiket elismerjük; ha üres bálványozás helyett szerényen tiszteljük és tisztán szeretjük őket, akkor az asszonyok, elismervén tulajdon beesőket, az erényt önként választják majd őrangyalul, és minden iparkodásukat oda fordítják, hogy szép, erényes élet által szeretetet ’s tiszteletet arassanak ’s hogy azt mégis őrizhessék. — Nálunk, hol a’ nőnem iránt tisztelettel viseltetünk, mind a’ két rész nyer; mert igazán ők a’ társas élet’ elevenítői ’s ékesítői. — Toltak ugyan már a’ régi műveit nemzeteknél is az asszonyok nagy tiszteletben — nemzeteknél mondom, mellyek a’ nőnem’ erényeit becsülték, de a’ nőnem’ legszerencsésb helyzetének