Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-04-02 / 27. szám
TÁRSALKODÓ. 27. szám Pest, apriladikán 1834. NŐNEM’ NEVELÉSÉT TÁRGYAZÓ ÉRTEKEZÉS. (Vege) A’ nőnem 3.) a’ házi szerencse és gazdaság’ építője ’s fentartója. — És pedig már azon oknál fogva is, mivel a’ szüzeket nem a’ férfiak, hanem magok az asszonyok nevelik. — De ki is volna alkalmatost arra, hogy háziaszszonyt vagy anyát neveljen, mint az, ki az illy hivatalt tapasztalásból ösmeri? Anyáknak kell lenni azoknak , kiktől a’ férfinem ’s a’ polgári társaság olly szüzeket várhat, kik mint hitvesek a házi szerencsét megalapítni ’s ápolgatni tudják. Ámbár a’ ház a’ férfitól függ , tagadhatlan még is , hogy a’ háziasszony , ha híven teljesíti kötelességét, a’szerencsés háziállapot’ talpköve. Ő az, ki ártatlan kellemivel ’s hűségével őt magához ’s házához vonja; ő az, ki ama’ szép ’s illő iránti érzéssel, mellyel t. i. a’ szépnemet teremtője megajándékozá, igazhoz a’ kellemest, hasznoshoz az enyelgőt csatolja ’s ez által házának olly bájoló léteit szerez, hogy a’ férj kedvesinek körében legboldogabbnak érzi magát. Ő az , ki férjével ’s háznépével való társalkodásban, természeti ártatlansága, jósága ’s könyörre hajló szive által a’ férfi’ kegytelen ’s zordon charakterét enyhiti ’s im így a’ jó erkölcsöt, a’ művelődést előmozdítja. Ez által érdeme nemcsak házára, de az egész emberi társaságra is kiterjed: mert az egész emberiség polgári társaságokból, ezek pedig egyes famíliákból állnak. — Mennél jobbak tehát ’s szerencsésbek ezek, annál jobb ’s szerencsésb az egész; nem szűkölködik ott a’ haza jó hazafiban, néma’ vallás példás életű keresztyén hívekben, mert ezek leginkább a’ békeszerető, erényes házi társaságokban növekesznek. Az asszonyi erényeknek a’ házi ’s közéletre befolyását , maga a’ tapasztalás is bizonyítja. — Olly nemzetek, kiknél a’ szépnem a’ férfiaknak csupán testi gyönyörül szolgál, a’ tisztább erkölcsiséghez 's müvelt emberi léthez föl nem emelkedhetnek. Ámde a’ keresztyén háziasszony’ kezeiből férjére, gyermekire , házára ’s egész háznépére áldás és béke ömlik. Az asszonyok 4. a’ vallás’ és isteni félelem’ legjobb ’s legszerencsésb ápolgatója. A’ história többnyire csak azt tartja méltónak a’ megjegyzésre, mi a’ fő üggyel van összeköttetésben, elhallgatván a’ nemzetek’ csöndes kebelében szerzett érdemeket. De mind a’ mellett is annak , hogy az asszonyok a’ keresztyén vallás’ elterjedését elősegítették, nyomát találjuk az évkönyvekben. Maga a’ szent írás említi munkás hívei közt: Máriát, Márthát, Magdolnát, Salomét, Tábitát (apóst, cselek. 8.) korinthi Priskát, római Corneliát ’s a’ t. A’ későbbi asszonyi nemből a’ keresztyén vallás’ áldott emlékezetű munkás hívei ezek: gothoknál Irgunde, frankoknál Klotilde, britteknél Bertha, markomannoknál Fridegildis (396. Fridegild leánya, Chunimund király’ felesége) cseheknél Ludmilla , lengyeleknél Dobrawka , moszkáknál Olga, görögöknél Anna (Carica Basilios görög császár’ testvére, moszka Wladimir felesége), hazánkban Sarolta , nálunk első híve ’s ápolgatója a’ keresztyén vallásnak, mellyet későbben fia szent István olly virágzó állapotba hozott és Adleta (Adelheid, lengyel herczeg Metsislav’ leánya, Gejza’ második felesége). Ámbár a’ keresztyén vallás’ külső kiterjedésire nézve nem minden asszonynak érdemei olly tündöklők, de a’ vallás’, úgy szólván, belső ápolgatását tőlük megtagadni lehetetlen. — A’ férfi, az ő tudományát, hivatalát, egész életét, a’ földet, az egész világot, az Istent viseli fejében: a’ szűz, az asszony, Istenét, reményét, vigasztalását, kedveseit; egy szóval, mindenét szivében rejti. Hol a’ mindenütt okoskodó férfi vizsgál ’s kétkedik , ott a’ gyöngéd asszony hisz és reményi. — Tekintsíikmeg egy keresztyén asszony’ házát, ha meg győződni akarunk, hogy az valóban Isten’ temploma. ( tudja, reggel vagy estve, szerencsében vagy szerencsétlenségben , munka’ kezdetén vagy végén, szóval: minden időben, minden körülményben, kedvesei’ és háznépe’ figyelmét Istenre fordítani. Ezekből érthetjük: milly esztelen ’s a’ magzatokra nézve milly ártalmas azon engedékeny szülők’ nevelés-módja, kik leányikat olly kénnyel, mint kertész a’ meleg-ágy’ növényeit gegyelgetik, mellyek, mihelyt legkisebb szél ér hozzájok , hervadnak; kik leányaik’ nevelését sokszor erkölcstelen életű , idegen országokból jöttment gouvernanteokra bízzák, ’s anyanyelv helyett idegennyelv-csevegésre , tánczra, guitáron vagy klaviron-játszásra , kofákból éneklésre , az úgy nevezett szép munkákra , fényes társalkodási viseletre ’s holmi haszontalan sőt veszedelmes’ román olvasásra tanítatják. Azután az így nevelt, ’s legújabb szövetekbe öltöztetett kecs-árus