Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-01-14 / 4. szám
TÁRSALKODÓ Pest, január’ 14kén 1835. URALKODÓ MARHA DÖG, ÉS SIKERREL HASZNÁLT ORVOSLÁSMÓD. Én a’ külföldön több akadémiát látogatván meg, épen Würtembergiában mulatok , midőn ugyanezen marhadögvész (Pestis bovilla) ott kiütött. E’ nyavalyának alnémeteknél különféle neve van, úgymint,: Löserdürre, Hornvieh-seuche , Uibergelle, Grossgalle, Magenseuche , Rindvieh-staube; a' magyarok pedig azt százrét apaczal, vagy harmadik gyomor száradásnak, néhol pedig nagy epének híják. — E’ nyavalyát Vüürtembergben tanulám 1786ben ismerni, hol is mindent elkövettek annak elhárítására, többek közt az oltást is használák, ’s mind a’mellett e’ kis országban több mint 26.000 darab marha hullott el. — 1795 ben, hazajövetem után e’ dögvész Magyarországban is kiterjeszté pusztító hatalmát, ’s nekem — minthogy sokan megkértek — újólag kellett e’ szerencsétlen nyavalyával megvínom; de minden élénk szorgalmam ’s ügyekezetem’ daczára is alig valék képes, általában véve, 10 darab közül kettőt életben megtartani. — ISOOdik év’ vége felé e’ dögnyavalya újólag kitört a’ magyar földön, ’s én ekkor is hasonlóan orvosi segélyért kérettetém meg; ’s ezen alkalommal, hogy a’ nyavalyának ragadós erejét, kezdetét, folyását ’s végét kitanuljam ’s az orvoslást ahoz képest tegyem, jónak gondoltam, előbb a’ marhán a’ beoltást vinni véghez. Kiválaszték tehát a’ — véleményem szerint — legegészségesbek közül 6 ökröt, 6 tehenet, 6 harmadfű tinót vagy üszőt ’s hat borjút; négyet u. m. 1 ökröt, 1 tehenet, 1 harmadfüvet ’s egy borjut sorba egymás mellé állíték jó istállóba, ’s. igy a’ többit is mind, mindegyik sort szám alá vettem, u. m. 1. 2. 3. 4. 5. 6; azután hat embert rendelék, kik azokra felvigyázzanak ’s őket etessék. Ez meglevén, mind a’ 24 darab marhán egymásután véghez vivém az oltást. — A’ beoltott marhák negyednapig legkisebb változást sem mutattak, de a’ negyedik napon, ugyan azon időtájban, mellyen a’ beoltás történt, már 14 darab egy kis borzadást kapott, mintegy félóra múlva azután nagy forróságba estek, nem ettek semmit, mindazáltal e’ paroxismus egy óra múlva megszűnt, újólag kezdének enni, sőt kérődzeni is; a’ még hátravolt 10 darabon semmi változást sem lehete még tapasztalni ; de már az ötödik napnak reggelén e’ 10 közül 6 kapta meg a’ fent említett paroxismust, a’ többi négyen pedig épen semmit sem vevénk észre, ’s így azt gondolám, hogy rajtok a’ paroxismus éjszakán ment keresztül. A’ 14 első darabon nagyobb betegség látszott, midőn a’ másik lőnek állapotja csak ollyan volt, mint amaz elsőbbeké a negyedik napon. 1 6dik nap még vizeltek,’s ittak, sőt a’ 10 közül nemeklyik kérődzői is; de 7dik nap már a paroxismus mindnyáján nagyobb mértékben látszott, szőrük borzas lön, reszkedtek, fejöket rázták, egyik fekütt másik állott, szarvuk’ töve ’s fülük hol hideg hol ismét meleg volt, ’s horpaszikat nézegetők. Ekkor kezdém el az orvoslást, mivel ezt tartám a’ nyavalya’ első fokának (gradus). —edik napon a’ betegség még nagyobbnak látszott; a’ marha hátulsó lábaival tipegni kezde, fogait csikorítá, lehelete nehezült, köhögése tompa hangú, mintha üres hordóból jött volna, ki elnyúlt, ki összehúzta magát’s valamennyi nyögött. Ezt tartám a’ betegség’ második fokának. —edik napon a’ föntebbi symptomák még nagyobb mértékben mutatkoztak: némellyiken hasmenés jelenkezett, mások ismét szorulásban szenvedtek, orrukból sűrű genyetség (materia) folyt, szemök’ gödreit hasonló sürü ’s ragadós genyetség fogá be; véghurkájok feldagadt, erőködtek a’ hasmenésnél. Ez volt ítéletem szerint a’ betegség’ harmadik foka. Ötödik napon már az egész test ellankadt, a’ fentebbi symptomák még nagyobbak ’s a’ marha sínylik, míg páráját ki nem adja. Tart pedig ezen állapot, az oltástól számítva, 11 egész 16, vagy is az első foktól kezdve 10—11 napig. Ezt ítélem a’nyavalya’ adik vagy utolsó fokának. Következik az orvoslás. Az első szám alatt levőket 7ed napra az oltás után kezdem orvoslás alá venni. Naponkint kénsavas hamagból (arcanum duplicatum), enyhe sósavas higacsból (mercurius dulcis, Calomel) ’s angyalgyökér-főzetből 3 adagot adok nekik be, míg rajtok a’ hasmenés megindult; azután angyalgyökér-és gyökönkeport (pulv. rad. angel. et valerianae) vegyítve angyalgyökér-főzettel (decodum) napjában kétszer, s ezt folyvást, míg vagy fellábbadtak, vagy elvesztek. Ezek közül megmaradt 1 ökör és 1 tehén. — A második szám alattiakon eret vágtam ’s naponkint kétszer búzaszagból (assa foetida) s kámforral vegyített gyökönke-főzetet adok be; ezt folytatom, míg éltek. Azonban ezek mind elhullottak. A 3dik számbelieket orvoslás nélkül hagytam, csupán az oltást tevém meg. Ezek már negyed napra mind eldöglöttek. __ Az 4dik szám alattiakat orvoslám hánytató borkővel, (tartar. emet.) ’s, földepefű-főzettel