Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-05-30 / 43. szám
mi általam a’ Társalkodóban közöltetett, akkor fel sem veszem Orosz urnak terra mcog-m'/a-elmésségit. De a' dolog egészen máskép áll, és itt kérem az Olvasónak részrehajlatlan ítéletét! 1833ik év Decemberében utazom Németországon keresztül. Münchenben és Stuttgartban a’ dunai dolgot—de csak egybeköttetési tekintetben — testi lelki tehetségem szerint felelevenítem. Mind a’ két ország fejedelme, eszközlésem által Részeséve lesz a’ Gőzhajótársaságnak, melly a’ dunai vállalattal— de csak kereskedési tekintetben — legszorosb kapcsolatban áll; a’ régi, már Nagy-Károly gondolta terv „egybekötni a’ Rajnát a’ Dunával’, uj rugósságot nyer azon eset által, hogy a’ vaskapui szirtek is valahára helybül-mozdulásra, vagy mesterséges kikerültetésre vannak ítélve. Elérkezik az időszak, mellyben a’ tárgya’ bajor kamarák előtt felvétetik. Olvassuk csak az ezt illető fejedelmi beszédet; olvassuk a’ többi vitatásokat. Közel áll a’ kivitel az óriási gondolathoz ! De roppant a’ megkivántató költség; még roppantabb az ellenzés; se jobrase balra nem dűl azonban a’ tárgy, hanem függés függésében mind nagyobb érettségre virul ; és Németország legkisebb városában nagyobb érdeket szül, mint nálunk tán a’ legnagyobban. Politikai körülmények azonban nem tanácsolják, sőt nem engedik a’ fenhangú szólást. Mi tehát tanuik nélkül, tán rágalmazók közt, hallgatva dolgozunk Orsová táján ; de dolgozunk éjjel nappal , némán ugyan, de azért nem kevésb lelkesedéssel. Csak én szólamlom meg néha ‘magyar nyelven—a’ kevesektül ismert, még kevesebbektől kedvelt magyar nyelven —melly odakinn visszhangra nem talál. És Németország, melly természeti fekvése szerint ’s mert az is osztozik Dunánkban , legbuzgóbb a’ tárgy körül, semmi legkisebbet nem hall a’ dunai vállalatról, — t. i. hajózási tekintetben, minthogy Magyarország lecsapolása nem felette érdeklené. Fel hévül a’ képzelet, és alig tűrhető többé a’ tudvágy, midőn Orosz uz „Terra incognita * munkája megjelen, azon egyedüli, melly Magyar által Magyarországban van írva, és ez a' dunai vállalatrul se többet se kevesebbet nem mond, csak a’ következőt: „^erfentíd) ifi er jel^t mit bér Sprengung bér $er? „fen beim fcfytuarsctt £borc i efcf)äfttgt, roekfgen Untenter)? „min den der Regierung fraftig unterfingt mtrb. Gnne „int verfroffenen Ostober itt bem ungartfefgen Sagblatte „Jelenkor gemachte 9)uttf)etfung, bag man erft jent „bte Unaufführbarfett, ja fogat (wd)obfid)feit btefer Un? „tentchmung matyrgenommen, machte großen Stnbrucf im „?anbe. T)ocf) fur$ barauf fcfycint ein türfifcfger Ingenieur „allée trieberin Ordnung gebracht jtt baben, benn in ber „folgenben 9)ftttl)eitung mürbe meber bie Unausführbar? „reit noch biendbablíchfert berührt, fonbern bac ^pub* „itfum non bent erfreulichen Fortgänge tee 2Serfee zu „Genntniß gefelgt." És most ismét kérdem a’ részrehajlatlan Olvasót: valljon a’ külföldre, melly előtt minden e’ tárgyat illető, titok leple alá vala helyezve, kedvező benyomást tett-e Orosz urnak ezen elméssége, és használ vagy árt-e az ügynek, a’ magyar vállalatnak? Mindenkor erős meggyőződéssel hittem, “a’ való csak kölcsönös vitatás ’s minden oldalú vizsgálat által fejlődhetik egész világosságra“ ’s ennélfogva az audiatur et altera pars-nak mindig barátja voltam, ’s azt tartom: minél többen nyilatkoztatják ki valamelly czélba vett tárgy iránt véleményüket, annál bizonyosb annak sikeres végrehajt hatása. De valljon Orosz úrnak a’ dunai vállalat körül az e véleménye, mit a’ “Terra incognita“-ba tett? Ez ugyan alapos egy vélemény, ha véleménynek akarja adni —mire a’ Társalkodóba iktatott ellenészrevételeiben a’ ,,különböző nézetek és véleményekbilu irt szavai mutatni látszanak ; mert mit beszélt, gondolt vagy sejdített Orosz úr a’ dunai tárgy körül, arrul nem ítélhetünk; hanem csak arrul, mit írásban közlött; a’ kérdésben levő „különböző véleményű“ felvilágosításon kívül azonban Orosz úr részérül még sehol sem mutatkozott, legalább tudtomra, semmi is. Mikül tán az sül ki, hogy Orosz urnak e’ tárgy körül semmi véleménye sem volt; de, mint honunkban vajmi soknak szokása, adat és vélemény nélkül szólott a’ tárgyhoz, észrevétlen több elmésséget mint mélységet, szófájában több tetszeni mint használni vágyást árulván el; mint Orosz ur találékonysága és eleven esze után ítélve, eléggé nem bámulhatok. Azt hozza elő Orosz ur: „Hogy pedig. Grófnak tetteit, hol csak lehetett, méltán magasztaltam, és soha azoknak soraiba nem állottam, kik itt a’psychologiai bonczkést vagy az arithmetikai serleget használták , szinte közönségesen tudva van. Azért semmi irigység’ vagy ellenkezés’ vádja reám nem fér.“ Ezt szépen köszönöm! De higye el Orosz úr, hogy ámbár az élet’ lehető legnagyobb szerencséjének tartom némi lelkesektől, kikkel sympathiát érezünk és kiket tisztelünk,‘cselekedetek jóváhagyását megnyernünk’,— politikai pályámon rég el valók ,,a’ sárral dobatásra készülve; ’s azért bár magasztaljon, bár ócsároljon Orosz úr, az legkisebb gondom. Csak ne használja elmésségi és mulatságos összeállítási és egybekeverési szép talentumát és ügyes forgolódékonyságát azon tárgyak mellékes megtámadására ’s fortélyos lealacsonyítására, mellyek honunk és közönségünk hasznát, becsületét, dicsőségét czélozzák. A’ magyar ember, mesterségi, művészeti és tár